Főnöki hibák: titkolózás és pletykálás
A rossz főnököt számtalan ok miatt tartjuk alkalmatlannak feladatára - írja a The Wall Street Journal cikke -, de az információáramlás szempontjából két alaptípus különböztethető meg. A titkolózó főnök visszatart szinte minden információt, a nagyszájú pedig túl sokat beszél, veszélyeztetve ezzel a bizalmas hírek sorsát.
Mindkét esetben a főnököket csupán saját karrierjük, státusuk megerősítésének igénye vezérli. A titkolózó főnök az információk egyedüli birtokosaként demonstrálni kívánja fölérendelt helyzetét, míg a nagyszájú felesleges információk közlésével akarja megerősíteni magát munkahelyén. Mindkét magatartás egyrészt devalválja a beosztottakat, másrészt manipulálja a vállalatot, ráadásul a saját előrejutása érdekében hibás döntésekre kényszeríti a folyamatban részt vevőket.
Az a menedzser, aki eltitkolja az információkat, általában hajlamos az uralkodásra. Motivációjaként gyakran szerepel a beosztott vagy munkatárs sikereinek megakadályozása. Saját stratégiája, céljai tekintetében "sötétben" tartja kollégáit, és csak napról napra árul el közelebbit a konkrét feladatokról. Közben összegyűjti az értékes ötleteket, és sajátjaként mutatja be őket. Sokszor nem az arra legmegfelelőbb beosztottat bízza meg a feladattal, megfosztva ezzel kollégáját a bizonyítási lehetőségtől.
A nagyszájú főnökök további kategóriákba sorolhatók. Az alattomos típus szándékosan mond el olyan információkat, amelyeket kollégái bizalmasan kezelnek, komoly károkat okozva ezzel munkatársainak és a vállalatnak. A pletykás típus belső híreket és magánjellegű információkat árul el menedzsertársairól, miközben folyamatosan panaszkodik azokra az irányelvekre, melyeket be kell tartania. Gyakran saját személyes problémáikat is közzéteszi. Ezzel a magatartással manipulálja a beosztottakat, akik úgy érzik: főnökük a barátjuk, nem pedig munkájuk irányítója. Ennek hatására könnyebben megkérdőjelezik főnökeik döntését, halogatják a munkavégzést és kezdik el utánozni főnökük helytelen magatartását. (VG)
