Hamis a választási kényszer
Az utóbbi évtizedek kedvező előrelépései ellenére továbbra is csupán kivételt erősítő szabályként említhetők azok a magyarországi cégek, amelyek felső vezetői között az átlagot jóval meghaladó arányban képviseltetik magukat nők - állítja Csík Klára, a hazai női menedzsereket tömörítő WoManager Egyesület vezetője. Mint fogalmaz, a cégvezetők kiválasztásában, majd a cégen belüli előrejutásban még ma is több évtizedes hagyományok és beidegződések érvényesülnek, ezek pedig csak igen-igen lassan változnak, illetve változtathatók meg akaratlagosan. A makacsul tovább élő hagyományok között említi Csík Klára, hogy a nők többsége ma is általában jórészt kizárólag csak férfiakból álló formális, vagy informális testületek döntése alapján kerül gazdasági csúcsvezetői pozícióba. A korábbi évek gyakorlatához képest viszont jelentős változás, hogy a céghez történő belépéskor még esetlegesen kiválasztási szempontként szereplő nemi hovatartozás, a céghierarchiában történő előrejutással párhuzamosan, exponenciálisan veszít jelentőségéből. Egy női csúcsvezetőnél már csak a szakma dominálhat; a gazdaság vezető posztjain ugyanis olyan horderejű döntések meghozatalára kényszerülnek az érintettek, amelyek nem tűrik a nemiségből eredő esetleges szükségszerűségeket.
Nem csoda, hogy viszonylag kevesen is vállalják az ezzel óhatatlanul együtt járó választási kényszereket. Csík Klára ezt úgy fogalmazza meg: egy nő számára sohasem úgy vetődik fel a kérdés, hogy karrier, vagy család, számukra ugyanis az "és" kötőszó sokkal természetesebb és magától értetődőbb. Talán ezzel is magyarázható, miért találunk olyan sok nőt a felső középvezetők között, és bár képességeik alapján alkalmasak lennének a továbblépésre a vállalati hierarchiában, mégis: a kettős prioritáshoz - család és karrier - való ragaszkodásuk miatt erről gyakran hajlandók lemondani. Azaz a társadalmi konvenciók foglyaként és egyben egy önként vállalt önkorlátozás révén általában megelégszenek a középvezetői poszttal együtt járó társadalmi presztízzsel.
Bár pontos adatok nem állnak rendelkezésre, mégis viszonylag nagy biztonsággal állítható, hogy a hazai cégek többségénél a legfelső, úgynevezett csúcsvezetői posztokon - melyekből átlagban 5-10 van egy cégnél - maximum egy-egy nő található, és akkor is elsősorban a marketing és a humán erőforrás (HR) területén. A felső középvezetői posztokon ugyanakkor már arányosabb a nemek megoszlása: a brand menedzseri, a key account menedzseri, a gazdasági menedzseri, a logisztikai, valamint a pénzügyi vezetői posztokon általában fele-fele arányban vannak férfiak és nők.
A teljesség igénye nélkül: női ügyvezető igazgatója van, és a PR-szekciót is nő vezeti a Danone cégnél, az Olympos kereskedelmi igazgatója és marketingigazgatója is nő, nemkülönben nő irányítja a Detki Keksz Kft.-t ügyvezető igazgatóként, a Coty Hungarynél pedig a marketingigazgatói és a kereskedelmi igazgatói posztokon a "gyengébb nem" képviselői állnak.
Magyarország nem igazán tér el az európai trendektől. Az Európai Bizottság legutóbbi felmérése szerint - az utóbbi évtizedek előrelépése ellenére is - csupán két százalékra tehető a nők aránya a nagyobb európai cégek elnökségeiben és felügyelőbizottságaiban. Ráadásul Nyugat-Európa kétszáz legnagyobb vállalatának vezetésében sem kedvezőbbek az arányok - a legjobban talán még Skandináviában állnak. A mostani, illetve a következő EU-bővítés ugyanakkor némileg javíthat az összképen: Lettországban, Szlovéniában, illetve Romániában magasabb a nők aránya a csúcscégek vezetésében, mint a tizenötök bármelyikében.
