Ismét Budapestet és a PanTelt választotta
Szeptembertől újabb lendületet kapott a verseny a magyar távközlésben, de azt túlzó feltételezésnek tartja a PanTel vezérigazgatója, hogy a helyi hívások piacának megnyitásával már teljesen liberalizált lenne a magyar piac. Jan Mulder elismeri, hogy az utóbbi időben nagy változások következtek be. Cége szempontjából az idei év legfontosabb piacélénkítő lépésének tartja, hogy januártól a magyar távközlésben is megjelent a számhordozás. Ennek köszönhetően több százzal nőtt a vezető alternatív szolgáltató előfizetői bázisa.
Jan Mulder és a PanTel az utóbbi hónapokban különösen izgalmas időszakot élt át. A tulajdonosváltásnak, amelynek során a holland KPN tulajdonából a magyar távközlési piacon más társaságban is érdekelt amerikai székhelyű HTCC érdekeltségébe kerül a cég, az év végéig kell lezajlania. Amikor nyilvánvalóvá vált a vételi szándék, az HTCC vezetése megkérdezte Jan Muldert, hogy akar-e maradni. Igenlő válaszában az is szerepet játszott, hogy az új tulajdonos - a cég megtartása és a folyamatos költséghatékonyság mellett - hangsúlyozottan a vállalkozás további növekedése mellett áll ki. Aki a PanTelnél jár, erre rímelve láthat is kifüggesztve egy Darwin-idézetet, amely így szól: a túlélésre nem a legerősebb, de nem is a legintelligensebb faj képes, hanem az, amelyik a legjobban tud alkalmazkodni a változásokhoz. Jan Mulder szerint ez az elmélet nemcsak az állatokra találó, hanem a cégekre is.
Amikor döntenie kellett, hogy Budapesten marad, vagy a korábbi tulajdonos KPN anyagilag csábítóbb ajánlatát választja, a már említetteken felül más is segített. Hollandiában a KPN vezetékes üzletágát irányíthatta volna, ott azonban a feladat nem a növekedés, hanem a költségcsökkentés lett volna. Futballhasonlattal élve: nagyobb élvezetet jelent számára a támadás, mint a védekezés.
A döntésében fontos szerepet játszott a család érdeke és véleménye is. Hangsúlyozza, a felesége és a négy gyereke is nagyon szeretnek itt élni. A felesége munkát is talált magának, tanít a budapesti holland iskolában. Jólesett neki, hogy a visszajelzések szerint az alkalmazottak is örültek a döntésének. Szerinte a hollandok és a magyarok jól tudnak együtt dolgozni. A hollandok magukat nyitottnak és egyenesnek tartják, igaz - teszi hozzá -, a világ erről másként gondolkodik, a köztudatban a holland faragatlan és durva. Ő azonban úgy vette észre, hogy a magyar fiatalok elfogadják a holland mentalitást.
Az együtt dolgozásról máshonnan is vannak tapasztalatai. Írországban éppen abban az időben töltött három évet, amikor az ottani gazdaság hihetetlen fejlődésnek indult. Mégis azt tapasztalta, hogy velük sokkal nehezebb volt dolgozni, mint a magyarokkal. Ha a magyarok az elején vonakodnak is valamit megcsinálni, ha végül megszületik a döntés: márpedig ennek így kell lennie, akkor biztos lehet benne az ember, hogy megcsinálják - hangsúlyozza Jan Mulder. A magyarokban hatalmas tudásvágy is van.
Magyarország mellett szól még az is, hogy biztonságos. Budapesten éjszaka nagyobb biztonságban sétálgathat az ember, mint Amszterdamban. Igaz, itt viszont az autók vannak kevésbé biztonságban. Budapestet nagyon szép városnak tartja, szerinte ez sem mindegy a mindennapi élet szempontjából. Meg az sem, hogy mennyire tud kommunikálni az itt élőkkel. Amióta ideérkezett, folyamatosan tanul magyarul. Mint mondja, már elég jól megérteti magát ezen a cseppet sem könnyű nyelven.
Magyarország is jelentős fejlődésen megy keresztül, azt azonban ne várja senki - húzza alá -, hogy hamarosan utoléri Írországot, hiszen a világon sok millió ember mondja magáról, hogy ír származású. Közülük a legtöbben az USA-ban és Ausztráliában élnek, s onnan tudják segíteni az anyaország fejlődését. Magyarországnak a földrajzi helyzetét kell kihasználnia, azt, hogy körbevett gyorsan fejlődő piacú országokkal, amelyek előbb kereskednek vele, mint nyelvi rokonaikkal, lásd Horvátországot és Szerbiát.
Nem titkolja, Magyarországon is van mit nem szeretni. Erre is ír példát hoz fel. Ott két politikai párt áll folyamatosan szemben egymással, időnként nem túl szép jelzőkkel is illetik egymást, de mint mondja, ha egy komoly befektető érdeklődik az ottani lehetőségekről, azonnal félreteszik az ellenségeskedést, és egybehangzóan, sőt együtt igyekeznek meggyőzni arról, hogy jól teszi, ha Írországba jön. Tehát, ha a gazdaság érdeke úgy kívánja, összefognak. Magyarországon ezzel szemben azt tapasztalja, hogy az itteni politikai pártoknak, legyen szó bármelyik oldalról, többet számít, hogy a másik veszítsen, mint hogy a gazdaság egésze nyerjen. Magyarország ma már Szlovákiával versenyez a termelőberuházásokért, a nyugat-európai fejlett országokkal pedig azért, hogy egy szolgáltatóközpont idetelepüljön. Ahhoz, hogy ez a versengés eredményes legyen, a politikusoknak is össze kell fogniuk.
S végül az életrajzában fontos helyet kap a sport. A fallabdát és a golfot említi, amelyek manapság tipikus menedzsersportoknak számítanak. Arra a kérdésre, hogy mennyire űzi ezeket csak a kikapcsolódás, az erőgyűjtés kedvéért, és mennyire az üzleti kapcsolatok ápolásáért, kétféle választ ad. Üzletszerzésre a fallabda a legkevésbé alkalmas, hiszen két ember pörgéséről szól, ami inkább az állóképességet javítja. A fallabdánál a győzni akarás is motiválja. Golfozni Írországban kezdett el, ott az már tömegsportnak számít. A három és fél millió ír 450 golfpályán játszhat, a tízmilliós Magyarországon hat pályáról tud. A golfnál már inkább lehet üzletről beszélni, de ez is inkább a kapcsolatépítést, mint a konkrét üzleteket szolgálja.
