Ha lesz pénz, lesz gáz

A világ gázfelhasználása a jelenleginek csaknem kétszeresére nő a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) alaphelyzetet feltételező előrejelzése szerint. A növekvő igényekből az is következik, hogy az oroszországi gáziparba (feltárásba, termelésbe, szállításba) legalább 300 milliárd dollárt - vagyis évente több mint 10 milliárdot - kell befektetni ahhoz, hogy lépést lehessen tartani a megnőtt igényekkel. Kérdés, Oroszország képes-e egyedül ilyen mértékű beruházásra, vagy pedig külföldi segítségre szorul.

Az ügynökség előrejelzése szerint még 2030-ban is Oroszország lesz a világ legnagyobb gáztermelője, addig azonban 935 milliárd dollárt kell teljes energiaiparára fordítania, s ennek 32 százalékát a gázszektorra. Az ország gázmennyiségére a keleti és a nyugati vevők is rá akarják tenni a kezüket. Így viszont új lelőhelyeket kell Oroszországban művelés alá vonni, új, korszerű szállítói infrastruktúrát kiépíteni és gondoskodni arról is, hogy Oroszország gázhoz jusson a közép-ázsiai országokból.

Az óriási orosz gázmezőkön azonban már csökken a termelés. Ezek helyettesítésére is új lelőhelyeket kell találni. Mint az IEA rámutat, a Gazprom egyre jobban függ majd a Közép-Ázsiából származó gáztól. Minél jobban támaszkodik szomszédai energiahordozó kincsére, annál későbbre hagyhatja saját lelőhelyei kiaknázását.

Oroszország gázkereskedői uralma megtartása szempontjából így tehát Közép-Ázsia létfontosságú. A Gazprom október végi igazgatósági ülésén döntés is született arról, hogy "ellensúlyozó tényezőként" nagyobb hangsúlyt kell fektetni a régióból származó gázra, hogy biztonsággal ki tudják elégíteni Oroszország, a FÁK és Nyugat-Európa egyre növekvő igényét. Tény, hogy a Gazprom már egy ideje igen aktív a közép-ázsiai gázkapcsolatai fejlesztésében. Mint közleményében fogalmazott, 2005-2010 között a térségből induló, integrált exportcsatornát kíván kiépíteni. Értékes együttműködési megállapodásokat kötött Kazahsztánnal, Üzbegisztánnal és Türkmenisztánnal. A FÁK-országokba történő szállítás szempontjából a közép-ázsiai gázra való támaszkodást tekinti a legéletképesebb megoldásnak.

Az orosz gáz fő felhasználója továbbra is Európa marad. 2030-ra energiaigényének 32 százalékát gázból fogja fedezni. Ez jelentős aránynövekedést jelent, hiszen 2002-ben teljes energiafelhasználásának még a 23 százaléka származott a gázból. Igyekszik csökkenteni olajfüggőségét, amely azonban - előreláthatólag - még 2030-ban is 36 százalékot képvisel a teljes energiamixből.

Az IEA referencia-forgatókönyve szerint erős marad az Európai Unió gázéhsége, de a növekedés üteme lassulni fog. A 25 tagú unió 2002-ben 471 milliárd köbméter (389 milliárd tonna olajegyenérték) földgázt használt fel. 2030-as igénye várhatóan 786 milliárd köbméter (649 milliárd tonna olajegyenérték) lesz az IEA szerint. Az EU25 2002-es 233 milliárd köbméteres importja 2030-ra 639 milliárd közelébe emelkedik.

Ám az EU mint vevő versenyre kényszerül majd az orosz gázért, mindenekelőtt a kelet- és dél-ázsiai felhasználókkal. Különösen Kínában és Indiában nő az energiahordozó iránti igény (évente több mint 5 százalékkal). Eközben - 2030-ban - a földrész többi országa együtt a világ gázigényének 14 százalékát fogja adni, a 2002-es 8 százalék után.

Az IEA azt jósolja, hogy Oroszország részesedése a világ gázkereskedelméből a 2002-es bő 25 százalékról 28 százalék fölé nő 2010-ig, 2020-ra viszont visszaesik 26, majd 2030-ra 22 százalékra. E részesedésváltozást az ügynökség a belső orosz gázkereslet növekedésére vezeti vissza, amely évi 1,3 százalékosra várható. Így a 2002-ben 193 millió tonna olajegyenértéknyi orosz gázigény 2010-ben 209, 2020-ban 239, 2030-ban pedig már 275 milliárd tonna lesz.

Ezalatt viszont magán az orosz energiapiacon belül is módosul a gáz részesedése. 2002-ben még 53 százalékot hasított ki magának, 2030-ra már majdnem 55 százalékot. Jelentősége különösen a villamosenergia-termelésen belül nő majd meg.

Az előrejelzés szerint 2002-ben a gáztüzelésű erőművek még 89 GW kapacitást képviseltek az összes, 223 GW-on belül. Ezek összkapacitása 2030-ra várhatóan megduplázódik: 163 GW lesz. Ugyanarra az évre a teljes orosz erőmű-kapacitás 306 GW körülire bővülhet.

Az IEA rámutat, hogy a kereslet fő vezérlője minden ágazatban az energiaipar lesz - egyrészt a fejlődő országokban, főként azonban ott, ahol a villamos energia iránti igény is a leggyorsabban nő. A lakossági és a szolgáltatói közvetlen gázkereslet viszont ennél szerényebb ütemben bővül. Annak ellenére, hogy 2010 után világméretekben drágulni fog a földgáz, még mindig ez lesz a legversenyképesebb energiahordozó az új erőművek számára a világ legtöbb részén. Egyre nagyobb szerepet kapnak ugyanis a hagyományosnál jóval nagyobb hatásfokú, úgynevezett kombinált ciklusú turbinák, ezek pedig gáztüzelésűek. Az IEA szerint egyébként maga az orosz gazdaság a mostaninál is jobban függ majd olaj- és gáziparától amiatt, hogy drágul az olaj és annak termelése is. Oroszország hosszú távú gazdasági kilátásai nagyban függnek attól, hogy mennyire sikerül versenyképességén javítania, mennyire képes gyártó iparágai tevékenységét, illetve nemzetközi kereskedelmét diverzifikálni. Az orosz energiaigény folytatja az ezredforduló előtti évek mélypontjáról való növekedést, de még mindig sokkal lassabban bővül, mint az ország GDP-je. Az árreform ugyanis megváltoztatja a gazdaság szerkezetét, s segíti a hatékonyabb technológiák terjedését.