Arcok a versenyszférából
Hiteles, emberi és barátságos legyen - így jellemzi Somlyai Dóra, a Pannon GSM Rt. vállalati kommunikációs igazgatója a második legnagyobb magyar mobilszolgáltató kommunikációval kapcsolatos elvárásait. A társaság arcaként úgy véli, neki magának is komoly a felelőssége abban, hogy milyen kép alakul ki a vállalatról a piacon. A HP Magyarországtól átigazolt igazgatónő közel egy éve irányítja a mobilszolgáltató tájékoztatási feladatait a társaság vezetésének megelégedésére. Úgy véli, a mobilpiac dinamizmusa kiköveteli a megújulást, ám ez inkább frissesség, semmint váltás, hiszen a Pannon GSM az a cég, amely több mint tíz éve ugyanazzal a márkával, logóval, gondolkodásmóddal van jelen a piacon, és ha valamikor szükséges ennek a megőrzése, akkor ez éppen most van.
Helyesnek tartja, hogy a cég nem mossa össze a marketinget, a kommunikációt és a PR-t, mint ahogyan az számos más helyen előfordul. A cég vezetése a sajtó tájékoztatását mindig nagyon fontosnak tartotta, és mint mondja, a távközlési piacon bizony naponta kell jó néhány újságírói kérdésre válaszolni. A sajtószóvivő csak az utóbbi években jött divatba Magyarországon: régebben a vezérigazgatót zaklatta a sajtó mindenért. A cég első embere általában a jó híreket mondta el, és a sajtószóvivő csak arra kellett, hogy legyen, aki a rossz híreket is közli - fogalmaz ironikusan Somlyai Dóra. Feladata, a nagyvállalati kommunikáció koordinálása ennél sokkal összetettebb, és különösen sokrétű akkor, ha a cég vezérigazgatója külföldi szakember.
Arra a kérdésre, hogy menynyire legyen nyitott a tájékoztatásban a cég, egyértelműen a kommunikáció, nem pedig az agyonhallgatás mellett teszi le a voksát. Nem szereti a "no comment"-et, kerüli a nem érdemi válaszadást. Elismeri: nem könynyű egy-egy kényes kérdésre öt percen belül válaszolni, ám őt kifejezetten ösztönzi, ha jól kell kijönni a nehéz helyzetből. A távközlési szaknyelvből kölcsönvett kifejezéssel élve úgy véli, a kommunikációs vezetői poszt kifejezetten "always on" tevékenység, ebben a pozícióban soha nem mehet teljesen szabadságra az ember.
Eddigi munkahelyein többféle stílusú vállalatvezetést is volt alkalma kipróbálni. A mostanit, a skandináv típusút kedvelte meg leginkább, az emberi megközelítés és a szakmai nyitottság miatt. Ennek kapcsán megemlíti: jelenlegi cégénél soha nem kérdezték meg tőle, hány gyereket akar még szülni, mennyit akar velük otthon maradni, mi lesz, ha megbetegszik a meglevő kettő. Ugyanakkor örül, hogy a nőt is tisztelik benne, és virágot kap a jeles ünnepeken. Igaz - teszi hozzá - ebben talán az is szerepet játszik, hogy a nyolcfős felső vezetésben ő az egyetlen nő. Szerinte lehet egészséges egyensúlyt teremteni a család és a munkahely között. A sürgős vidéki tréninget a családnak kell megértenie, de ha szülői értekezletre kell menni, azt a cégnek kell elfogadnia.
Úgy véli, szükség van eszmecserékre az azonos piacon működő társaságok szóvivői között is, bármilyen kiélezett a verseny. Meggyőződése, hogy a cégen belül az ütköztetéseknek kizárólag szakmai síkon van értelmük, az értelmetlen rivalizálást határozottan elutasítja.
A munkával kapcsolatos gyerekkori álmait sikerült megvalósítania, hiszen mindig is komoly beosztásban akart dolgozni egy nagy cégnél. Szereti a nagyvállalati környezetet, értékeli az ehhez kapcsolható szigorú szervezettség adta kényelmet, fontos a nagy cég nyújtotta háttér, anyagi biztonság. Vállalkozó egyelőre biztosan nem lesz, nem az a típus, aki könyvelőhöz szeretne szaladgálni, vagy elszámolási bizonylatokat gyűjteni.
