Az emberi erőforrással gazdálkodók munkája rendkívül sokoldalú felkészültséget kíván meg. A munkajog naprakész alkalmazása, a gazdálkodás, a kontrolling ismerete, sokszínű nyilvántartás a HR-szoftverek segítségével, alkalmazott munka- és szervezetpszichológiai ismeretek, stratégiai szervezetfejlesztés, toborzás, kiválasztás. A HR-es általában az első egyéni coacha a többi vezetőnek, hiszen hozzá mint szakértőhöz fordulnak vezetési gondjaikkal. Így tudnia kell szükségleteket feltárni, azonosítani, információkat rendezni, igényt és a lehetséges szolgáltatásokat társítani egymáshoz. Talán az első lecke, amit meg kell tanulniuk a munkahelyükön, hogyan szervezzék meg ezt a bonyolult munkát, és hogy hol a határ: mi az, amit nekik kell ellátniuk, és mi az, amihez külső specialistát, tanácsadót (pl. munka- és szervezetpszichológust) vagy belső szolgáltatót (pl. munkajogászt) érdemes igénybe venniük. A komplexitásból adódó "mindenhatóság" illúziója, vagy az attól való félelem csalfa játékot űzhet velük.

Komplex világunkban nagy az igény a sémák és a könnyen felfogható egyszerű dolgok iránt, ezért nem csodálkozhatunk, ha néhány túlegyszerűsítő "divathitet" is megtapasztalhatunk mostanában. Az egyik az, hogy a gyakorlati készségek kialakításához nem kellenek a megértést segítő modellek és a néha fájdalmas, mély önvizsgálat. A másik, hogy a tanulás és a változás mindig elengedett, laza állapotban lehetséges csak. Pedig tudjuk, hogy a készségek folyamatos, de lassú fejlődésének megvan a maga sorrendje. Ami először ténylegesen kimozdíthat minket a tanulás felé, az sokszor az önmagunkkal való elégedetlenség, a kihívások stresszként észlelése, a kilépés a kényelmi zónából. Az egyszerűsítő hitek és elvárások továbbításával egyes HR-esek arra motiválják a trénereket, hogy tetszéspontokat gyűjtsenek a motiválatlanabb résztvevőknél egy tréningen. Így nem az eredeti hosszú távú, a szervezet érdekeit is szolgáló - tanulási - célokat segítik elő.

Egyre több fiatal HR-es végzettségű hagyja el az iskolapadot és lesz néhány éven belül akár HR-vezető. Amiről viszonylag keveset hallhatnak a formális képzéseken, az a tény, hogy a HR-es összetett és általában rejtett szervezeti - hatalmi - dinamikai erőtérben dolgozik, ahol az egyik legnagyobb diplomatának éppen neki kell(ene) lennie. Ez különösen akkor igaz, amikor a szervezeti változások, a szervezetfejlesztés egyik jelentős "ügynöke" lesz, és pillanatok alatt találkozik az ellenállásokkal és a hatalmi játszmákkal. Ezek kezelése érett személyiséget, edzett - de nem fölényeskedő - önbizalmat, céltudatos kitartást, a konfrontációk felvállalását, és különlegesen fejlett társas ügyességet igényel. Ezt csak tapasztalt kollégáktól lehet ellesni az évek folyamán, a személyiség éréséhez és edzetté válásához pedig sok élettapasztalatra van szükség. Segítheti a szükséges tanulást az esetek, tapasztalatok megbeszélése.