A kínaiak a spájzban vannak?
"Utána kell menni a megrendelőnek. Az európai és a hazai nyomdai piac is túltelített, a többletkapacitások jellemzik" - jelentette ki lapunknak Peller Katalin, a Magyar Nyomda- és Papíripari Szakmai Szövetség főtitkára, akit a hazai iparág versenyképességéről kérdeztük. Mint kifejtette, az elmúlt tizenöt évben Európában végrehajtott fejlesztések révén a korábbinál nagyobb sebességű nyomtatás vált lehetővé, lerövidültek a szállítási határidők, s korszerűsítéseket kapacitásnövelések kísérték. Ez igaz Magyarországra is. Minőségben sincs különbség a magyarországi és a nyugat-európai nyomdatermékek között. "Az európai csúcsszínvonalat képviselő gépparkunk áránál azonban csak az kerül többe, ha nem használják őket. A legdrágább gép az álló gép" - mutat rá Peller Katalin. Ennek elkerülésére ma már nem elég nyomtatási munkát kínálni a megrendelőnek. Extrákat kell adni, komplett szolgáltatáscsomagot kínálni, amelyet a vevő hajlandó is megfizetni. A logisztika területén például többletpapír készleten tartásával lehet a megrendelő kedvében járni.
Ehhez persze ismerni kell az igényeket és be kell vetni marketingeszközöket is. Az élvonalbeli hazai nyomdaipari vállalatok veszik is az akadályt, de nem tökéletes a hazai helyzet. Hiányos a piac, a versenytársak, a nyomdák beszállítói közötti verseny ismerete. Uniós csatlakozásunk óta a helyzet kiélezettebbé vált, s nem csak azért, mert szlovákiai és szlovéniai riválisainkkal együtt kerültünk az EU határain belülre. Erős versenyt támasztanak az unión kívüli, főleg a romániai nyomdák is. Míg a nyugat-európai nyomdaipai átlagbér 20 euró körüli, a magyarországi 6 eurós, a szlovákiai ennél magasabb, a romániai jóval alacsonyabb. Ezen belül a magyarországi gépmesterek akár 300-400 ezer forintot is keresnek, romániai kollégáik csak 50-60 ezer forintnyit. A romániai nyomdák ezenkívül azért tudnak olcsóbbak lenni, mert még előttük áll a nagy technológiai váltás, vagyis termékeikre nem kell nagy fejlesztési költségeket terhelniük. Környezetvédelmi előírásaik sem olyan szigorúak, betartásuk nem olyan költséges. Kevesebbet költenek szociális ellátásra is.
Ahol nem kis példányszámú nyomtatásról van szó, ott a kínaiak már hódítanak. A távolság nem nagy gond: egyhetes, tíznapos határidőre is vállalnak szállítást. Az európai nyomdaiparban rövidesen ugyanolyan kínai erőfölény alakulhat ki, mint a textiliparban. A magyar iparág e téren különösen sérülékeny, mert miközben teljes kivitelének 8-10 százaléka kel el külföldön, könyvgyártásának már 30-40 százaléka.
A kellő piacismeretek hiányát okozhatja a pénztelenség is. A rossz tőkeellátottság akkor is baj, ha fejlett az iparág, hiszen a hightech megoldások, a korszerű, a digitalizált technológia gyorsan avul. Az eszközök egy részét öt-hétévenként cserélni kellene, de ennyi tartalék nincs nyomdaiparunkban. Éppen ezért a cégeknek minden pályázati lehetőség nagyon fontos.
Kézenfekvőnek tűnő megoldás lenne a specializáció és az együttműködés. Szórványos példa van is erre, mégsem ez a jellemző. A rossz tőkeellátottságot a gyenge jövedelmezőség okozza. Nyomott áron dolgoznak, miközben alapanyagot és berendezéseket is nyugati áron vásárolnak. Így viszont nem képesek megtermelni a későbbi fejlesztéshez szükséges nyereségüket.
