Alacsony a gyógyszeripar termelékenysége?
Korszerűtlen módszerekkel, alacsony termelékenységgel dolgoznak a világ gyógyszergyárai. A helyzet orvoslásához kétszer-háromszor annyi pénzt kellene költeniük termelékenységük javítására, mint amennyit jelenleg k+f-re fordítanak - idézi az amerikai élelmiszer- és gyógyszerügyi hivatal (FDA) korábban közzétett jelentését a londoni Economist Intelligence Unit (EIU) elemzőszervezet most közzétett tanulmányában. A jelentés szerint a korszerűsítések révén évi 90 milliárd dollár lenne megtakarítható; ebből az összegből 80-90 új gyógyszer fejleszthető ki.
A The Wall Street Journal amerikai üzleti napilap már 2003-ban korszerűbbnek minősítette a burgonyaszirom és a mosószappan előállítási módját a gyógyszerekénél. Sok technika évtizedes, némely alkalmazott szabvány 19. századi, a keverési megoldások például nem sokkal jobbak egy ingyenkonyháénál - idéz az EIU egy gyógyszergyári menedzsert tanulmányában. A vezető szerint mindez csak azért nem látszik meg a cégek eredményein, mert az alacsony hatékonyság pénzügyi hatásait elfedi a gyógyszergyártáson elérhető nagy haszon.
Az EIU úgy véli, a cégek kedvét részben az veszi el a korszerűsítéstől, hogy az iparágban szinte minden tervezett műszaki változtatást kötelező a hatóságokkal jóváhagyatni, emiatt viszont az újítás nehézkes és meglehetősen költséges. Ezért vagy nem is módosítanak régi megoldásaikon, vagy ha igen, azt mélyen elhallgatják a hatóságok elől. Sokuk ráadásul túl kicsi ahhoz, hogy termelését gazdaságosan tudja automatizálni. Jellemző a gyártást lassító szakaszos termelés is: egy-egy üzemet ritkán állítanak rá egy-egy végtermékre, sőt gyakran azonos berendezésen váltva készülnek különböző összetételű gyógyszerek.
Nincs jól szervezett információáramlás sem - teszi hozzá az EIU. Külön adatgyűjtés folyik belső célokra, a termelés vezetőinek és a hatóságoknak, s nem mindig követik pontosan a felhasznált anyagok útját. Nehézkes vagy lehetetlen kideríteni, hogy egy-egy visszahívandó hatóanyag melyik gépen készült, melyik beszállítótól származik.
Az elmúlt évek nagy gyógyszervisszahívásai, -hiányai és a magas gyógyszerárak azonban már felhívták a figyelmet a problémákra. Olyan hatékonyságjavító és minőség-ellenőrző módszereket kezdtek el használni az amerikai gyógyszergyárak, amelyek fókuszba állítják a gyártás minden elemét és segítenek időt megtakarítani.
Rendkívül rossz megközelítés a gyógyszeripari vállalatok nehézségeit arra visszavezetni, hogy gond lenne a költségeiknek mindössze 15 százalékát kitevő gyártással - reflektált az EIU tanulmányára lapunknak Vajda András, az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének vezetőségi tagja. A szakember szerint a mintegy 150 éves iparág hallatlanul fejlett megoldásokkal dolgozik.
Hasonlóan vélekedik Buzás László, a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetségének igazgatója is. Kérdésünkre kifejtette: az EIU megállapításaival szemben a gyógyszergyártás a leginnovatívabb ágazatok egyike, e tekintetben együtt emlegetik az elektronikai és az űrkutatási iparral. Ez termékei mellett igaz a technológiákra és az üzemszervezésre is. A szigorú nemzetközi minőségbiztosítási és környezetvédelmi előírások önmagukban is számos fejlesztést és beruházást tesznek szükségessé. A gyógyszergyártást aprólékosan és szigorúan szabályozó nemzetközi konvenció, a nálunk is jogszabályi szinten érvényes Good Manufacturing Practice (helyes gyártási gyakorlat) előírásai biztosítják a többi között annak egyértelmű nyomonkövethetőségét, hogy az illető hatóanyag vagy készítmény mely gyártótól, melyik sarzsból származik.
Keresleti okok miatt - éppen a hatékonyság szempontjait követve - kerül sor arra a fejlett gyógyszergyártóknál, hogy egy-egy berendezéssel felváltva (a gyártási ciklusok közé tisztítóeljárást iktatva) többféle termék is készül az adott üzleti év során - teszi hozzá Buzás László. Az, hogy egy üzemben mindössze egyféle hatóanyag készüljön, csakis a legnagyobb volumenű gyártásoknál valósul meg.
