Megvenni azt lehet, ami eladó

Mérnökként, majd a 90-es évek elején a privatizációs folyamatokban élenjáró Dunaholding Rt. egyik vezetőjeként vált ismertté. Manapság a Klubrádió tulajdonosaként a folyamatos terjeszkedés kapcsán figyelt fel önre újra a média. Mikor került közel a médiához?

Egyetemista koromban alapítója és szerkesztője voltam az építőmérnöki kar Karima című újságjának. Nem gondoltam persze, hogy ez a jövőt illetően bármilyen jelentőséggel bírna. A hivatalos egyetemi lappal szemben a diákokban - köztük bennem is - kialakult egy szabadabb közlésforma iránti igény, ennek eredményeképpen jött létre az újság. De ezt követően évtizedeken keresztül nem volt kapcsolatom a médiával.

Viszont egy ideig még a Pesti Műsor kiadójában, illetve a Magyar Nemzetet megvásárló Press 2000 Portfólió Kft.-ben is tulajdonos volt a Dunaholding Rt.

Kisebbségi tulajdona volt rövid ideig a Dunaholdingnak a társtulajdonos Postabank mellett. Az invesztíciónak nem volt szoros médiatartalma, mert nem befolyásolhattuk a sajtótermékek tartalmi kérdéseit. Pénzügyi befektetésről volt szó.

Elindította a Klubrádiót, amely az utóbbi időben jelentős terjeszkedésbe kezdett. Nemrég a legnagyobb nyugat-magyarországi rádiós hálózatot, a Radio Jamet vásárolták meg. Miért pont a balatoni zenés rádióra esett a választás?

Megvenni legfeljebb azt lehet, ami eladó. A média ráadásul Magyarországon olyan sajátos termék, amelynél nem elsősorban az anyagi lehetőségek határozzák meg a befektetéseket. A médiatörvény korlátai miatt - mondhatni - állami monopóliummal találkozik ezen a piacon a befektető, a frekvencia nem szabadpiaci termék.

Az öt végponttal működő Radio Jam frekvenciájának átvétele milyen lehetőségekkel kecsegtet a jövőben?

Ha egy kereskedelmi rádió eljut odáig, hogy az ország területének közel 50 százalékán fogható, nagy mennyiségi és minőségi ugrást tesz. Jelenleg összesen nyolc helyen szól a Klubrádió, ha pedig a közeljövőben az esztergomi műszaki feltételek is megoldódnak, akkor kilenc végponton lesz elérhető az adó. Napi 900 percnyi adás készül, s ez nagyon soknak számít egy kis rádió lehetőségeihez képest, ez gyakorlatilag már a közrádió nagyságrendje. Ha kevesebb helyre jut el az adás, akkor kisebb az esélye, hogy gazdaságilag is életképes legyen a projekt.

Mennyi pénzt költött eddig a Klubrádióra?

Sokat, de ezt nem fogom elárulni. Az biztos, ha valaki érdemi rádiót akar indítani és nincs 300 millió forint forrása erre a célra, akkor nem célszerű belevágnia. A Klubrádió éves működése néhány száz millió forintot igényel. Az a fajta műfaj (talk and news), amelyet mi képviselünk, nagyságrenddel többe kerül, mint a zenei adók működése.

A Klubrádió üzemi szinten eredményesnek tekinthető?

Ma már nem igényel külső finanszírozást, az első két-három évben még szüksége volt a tulajdonos támogatására.

A Radio Jam megvásárlása is önerőből történt? Apropó, mennyit ért meg a tulajdonosnak a balatoni adó?

Az adó részben saját maga termelte ki a befektetés összegét, de külső forrásra is szükség volt. A vételár természetesen üzleti titok.

Meddig nőhet még a Klub a hazai rádiós piacon? Próbálnak-e a Kossuth rádió meglévő hallgatóinak másik alternatívát nyújtani?

Miután a Klub beszélgetős rádió, ezért lehet a prózai adókat konkurenciának tekinteni, de hangsúlyoznom kell: a Klubrádió egyedi formátum. Az ország nagyobbik felében nem vagyunk jelen, ezeket a területeket kell megkísérelni az ésszerűség józan keretein belül meghódítani.

Az nem jutott az eszébe, hogy egy nagy országos rádiót, például az eladósorban lévő Danubiust megvásárolja?

Ha valaki megkeres egy üzleti ajánlattal, akkor szinte soha nem mondom azt, hogy az engem nem érdekel. Ha viszont úgy vetődik fel a kérdés: van-e küldetésérzetem, hogy kellene egy zenei rádiót is csinálni, akkor a válaszom nem, mert az ilyen típusú rádió engem nem érdekel. A Klub 2001-es indulásában jelentős szerepet játszott, hogy régen sok időt töltöttem el a rádió mellett, később pedig azt éreztem: nincs mit hallgatni. Így amikor elindítottuk a Klubot, a legfontosabb szempont a tartalom kialakítása volt. Persze biztos vannak zenei területen is még üzleti lehetőségek. Mindenesetre úgy érzem, az ilyen adók döntő többsége a minőséget illetően egy bizonyos szint alatt van, s ez vélhetően abból a téves feltételezésből adódik, hogy csak erre van igény. Sajnos, igaz ez a televíziózásra is. Pedig valószínűleg számottevő igény lenne a színvonalasabb, az értékeket sokkal inkább közvetítő adók indulásához.

Az Echo Tv-t elindító, a Magyar Hírlapot megvásároló Széles Gábor nemrég azt nyilatkozta: reméli, példáját követve megindul majd a vállalkozói tőke a magyar média felé. Egyesek szerint ön is országos média- és kommunikációs hálózat kiépítését tervezi.

Különböző üzletembereknek különbözők a befektetési eszméi és lehetőségei. Azt tapasztalom: a média hatalom. Én viszont azért vágtam bele a rádiózásba, mert érdekelt maga a projekt, viszont nincsenek nagyhatalmi törekvéseim.

Azért ha tévéje még nincs is, a Dunaholdinghoz közeli egyik cégnek már van online hírportálja.

Igen, a Capital Group Rt. egyik leányvállalata működteti az egyre nagyobb látogatottságú Hírszerző.hu hírportált. Az említett részvénytársaság egyik tulajdonosa a "Dunaholding közeli" Pája Kft.

Amellett, hogy a rádiós piacon nyitott szemmel jár, úgy tűnik, a fotózáshoz is jó szeme van. Nemsokára megjelenik új könyve, ezenkívül pedig számos kiállítás is kapcsolható a nevéhez.

Régóta fotózok, 2001-ben készült már egy saját albumom. November végére elkészül egy írott-fotós könyvem.

Ha éppen nem rádiós ügyekben konzultál és nem fotózik, mivel tölti ideje nagy részét?

Igazán komoly érzelmi szálak fűznek a Komédium Színházhoz, ahol irodalmi presszó és kiállítótér is működik. A színház immár 15 éves múltra tekint vissza, a 90 fős férőhelyű objektumba eddig összesen mintegy 350 ezren látogattak el. Működésére a fennállása alatt több száz millió forintot költöttünk. Ez a befektetés természetesen az emocionális körbe tartozik. A racionális oldalon a Dunaholding cégcsoportnak továbbra is vannak építőanyag-kereskedelmi és ingatlanbefektetései, jelen vagyunk az informatikai, a politikai és a kommunikációs kutatás területen is.

Mekkora volt a cég a zeniten, és mekkora ma a társaság? A Dunaholding 800 millió forintos alaptőkével indult 1989-ben, hét évvel később viszont már 16 milliárd forintra emelkedett a vagyona.

A 90-es évek eleje a társadalmi és gazdasági reform korszakát éltük. A vállalatoknak sem volt pénzük, és a lehetséges vevőknek sem volt megfelelő anyagi eszközük. Ebben a privatizációs folyamatban többen is jó módszert dolgoztak ki a lehetséges megoldásokra. A váltás sikeresen lezajlott, Magyarország többé-kevésbé versenyképes gazdaságot mondhat magáénak ma Európában. Mindez rengeteg munkát is igényelt. Talán nem véletlen, hogy a Dunaholding létszáma száz fő feletti volt a 90-es évek közepéig, ma 12-14 alkalmazottal dolgozik a társaság.

Ön ennek ellenére gazdagodott az elmúlt években? A Népszabadság 150 leggazdagabb Magyarországon című listájára mindenesetre egymilliárd feletti vagyonával ezúttal felkerült.

Az ilyen listákkal az a probléma, hogy az összeállításukhoz nem állnak rendelkezésre olyan források, amelyek megalapozottá tennék őket.

A privatizációban élenjáró Dunalholding Rt. vezetőjeként vélhetően kellően dörzsöltnek kellett lennie ahhoz, hogy ebben a folyamatban sikeres legyen a társaság. Ma mennyire tudja hasznosítani mindezt?

A konzultációs jogot tartom fenn magamnak, az operatív munkát mások irányítják. Ez sem kis feladat.

Talán politikai ambíciókkal is felvértezett?

Abszolúte nem.

Zavarja, hogy a Dunaholding vezetőinek érdekeltségi körébe tartozó cégeket különböző politikai szálakkal hozzák összefüggésbe?

Ez a folytonos "összekapcsolódási kényszer" beteges dolog, remélhetőleg csak a demokrácia gyermekbetegségéről van szó. Tehát annyiban feltétlenül zavar, amennyiben a betegségek általában kellemetlen érzéseket keltenek az emberben.

Mik a tervek a Dunaholding jövőjével kapcsolatban?

A Dunaholding egy működő vállalat, befektetési társaság, tehát folyamatosan változik a struktúrája. Alkalmazkodik a feladataihoz.

Mérnökből lett üzletember, később rádiókedvelő, jelenleg megszállott fotós. Milyen sorrendben követik egymást legfontosabb elfoglaltságai?

Nem akarok sorrendet felállítani. Amikor felálltam a tervezőasztal mellől, mert elhívtak, nem akarok-e kipróbálni valami mást, nem az jutott eszembe, hogy fontos lenne sok pénzt keresni. Görcsösen akarva aligha lehet sikert elérni. Egyébként a rádió, a fotózás és a Dunaholding mind része az életemnek, szeretném, ha a továbbiakban is így maradna.