Számoljunk, adót spórolhatunk
Igazából még megszokni sem volt idejük a magánszemélyeknek, hogy az idén január elsejétől 20 százalékról 25-re emelkedett a lakásbérbeadásból származó jövedelem adókulcsa, jövőre még erre is rátesznek négy százalékot. Legalábbis, ha a parlament áldását adja azon szocialista képviselő által benyújtott, s a szabad demokraták által is támogatott javaslatra, amely szerint négy százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetni - többek között - a lakásbérbeadásból származó, egymillió forintnál nagyobb jövedelem után is, ha a magánszemély után évente kevesebb mint 400 ezer forint egészségbiztosítási járulék folyik be a tb-kasszába. A várható új szabály miatt érdemes átgondolni a magánszemélyeknek, hogy jövőre hogyan is adózzanak a lakás bérbeadásából származó jövedelem után. Megéri számolni, mert sok adót lehet spórolni. Adószakértők szerint a terhek növelése ismét csak a feketegazdaságot erősíti, s vélhetően lesznek, akik inkább megkockáztatják az illegális kiadást, mint hogy a bérleti díj csaknem 30 százalékát befizessék az államkasszának.
Mindenesetre akik maradnak a legális szférában, érdemes számolniuk, s ez alapján eldönteni, hogy a lehetséges adózási módok közül melyiket választják, mert többféle lehetőség van.
Az egyik, hogy a magánszemély ezen jövedelme után az összevont adóalap részeként az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések szerint adózik. Az önálló tevékenységből származó jövedelem esetén is van választási lehetőség. Lehet a tételes költségelszámolás alkalmazásával, vagy a 10 százalékos költséghányad alkalmazásával adózni. Fontos, hogy ez utóbbi választása esetében a magánszemély az adott évben az önálló tevékenységből származó bevételeinek egyikére sem alkalmazhatja a tételes költségelszámolást. Mindez egyben azt is jelenti, hogy aki e mellett dönt, nem lehet például tételes költségelszámolást választó egyéni vállalkozó. Az adószakértők szerint általában célszerűbb a 10 százalékos költséghányad alkalmazása, mint egész évben a számlák gyűjtögetése. Aki az összevont adóalap részeként kíván a bérbeadásból származó jövedelme után adózni, annak érdemes azzal tisztában lennie, hogy legalább négy egymást követő éven keresztül így kell adóznia. Vagyis aki úgy ítéli meg a jövőjét, hogy a következő három évben jelentősen emelkedhet a jövedelme, annak valószínűleg nem éri meg ezt a módszert választani. Ugyanakkor a nyugdíjasoknak, alacsonyabb jövedelműeknek feltétlenül megéri, mivel az adótábla alsó, 18 százalékos kulcsa kevesebb, mint a 25 százalékos forrásadó, ráadásul a rezsiköltség levonására is van lehetőség.
Ellentétben azzal az esettel, ha a magánszemély elkülönülten adózó jövedelemként 25 százalékos forrásadót fizet az ingatlan bérbeadásból származó jövedelme után. Ebben az esetben ugyanis a kapott bevétel egésze adóköteles jövedelem, tehát a bérleti díjon felül megfizetett rezsiköltség is.
Amikor a magánszemély arról dönt, hogy az ingatlan-bérbeadásából származó jövedelmére melyik adózási módot választja, két tényezőt vegyen figyelembe: mennyi lesz éves jövedelme és a bérleti díj összege. Mindaddig érdemes az összevont adóalap részeként adóznia, amíg kevesebb adót kell fizetnie, mint ha elkülönülten adózó jövedelemként 25 százalékot fizetne az ingatlan-bérbeadásból származó teljes bevétele után. Egyértelmű, hogy magasabb jövedelműeknek ez utóbbi módszert érdemes választani.
A legjobban azok járnak, akiknek sikerül önkormányzatok részére bérbe adni a lakást, mivel az ebből származó jövedelem adómentes, s ezen jövőre sem változtatnak. Az adómentességnek persze több feltétele van: így az, hogy a bérbe vevő önkormányzat és a magánszemély között kötött lakás-bérbeadási szerződés határozott időtartamú legyen és elérje vagy meghaladja a 60 hónapot. A szerződésnek ráadásul tartalmaznia kell azon önkormányzati rendelkezés számát is, amely megállapítja, hogy milyen rászorultsági szempontok szerint jelölhető ki a lakás bérlője. (VG)
