– Az Önök munkáját is alapvetően érintő témákban döntött nemrégiben az országgyűlés.
– Dr. Hegyháti József: Igen, a parlament megszavazta a paksi atomerőmű élettartamának 20 évvel történő meghosszabbítását, egyúttal előzetes elvi hozzájárulását adta a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezésére szolgáló tároló létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez. Az atomenergiáról szóló törvény előírja, hogy radioaktív hulladéktároló létesítésének megkezdéséhez az országgyűlés előzetes elvi hozzájárulása szükséges. Ennek birtokában folytatható csak le az engedélyezés, és kezdhető meg a tároló létesítésének előkészítése, majd megvalósítása. Az erőmű eredetileg 30 éves üzemeltetése, valamint a későbbiekben esedékes leszerelése végén az elhelyezésre kerülő kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék mintegy 30 000 m3 bruttó tárolótér kialakítását teszi szükségessé. A parlament által támogatott atomerőmű élettartam-meghosszabbítás azt is jelenti, hogy a további 20 év alatt keletkező kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékokat is biztonságosan el kell majd helyezni, amelyhez arányosan nagyobb tárolóteret kell kialakítanunk.
– A hulladéktároló helyének kiválasztási folyamata már rég óta zajlik.
– Dr. Hegyháti József: Az atomerőműi eredetű kis és közepes aktivitású hulladékok tárolójának telephely-kiválasztása az ófalui kudarc után 1993-ban egy korszerű folyamat keretében indult újra, amely geológiai és műszaki kritériumok mellett társadalmi szempontokat is figyelembe vett. A telephelyszűrés többlépcsős vizsgálati és kiértékelési programban zajlott, amely egy országos szűréssel kezdődött, majd egy regionális szűréssel folytatódott. Kezdetben mind felszíni, mind mélységi geológiai formációkat számításba vettek, aminek eredményeként 321 potenciális telephely adódott, amelyek közül 193 volt föld alatti és 128 volt felszíni. A szűrést a Magyar Állami Földtani Intézet végezte. A következő fázisban társadalmi szempontokat – különösen a lakossági elfogadást – is figyelembe vettek az alkalmassági kritériumok között. A 321 potenciális telephely által érintett lakosságot megkérdezték, hogy hozzájárulnak-e a településükön, ill. annak környezetében elvégzendő kutatásokhoz vagy elutasítják azt. A feltett kérdésre 33 pozitív válasz érkezett. Ezt követően a szakemberek négy perspektivikus területet vizsgáltak meg helyszíni, terepi kutatással. A Bátaapáti közeli gránit megfelelőbbnek látszott, mint a felszíni közeli tároló kialakításra szóba jöhető löszképződmények, ezért az Országos Atomenergia Bizottság a gránitot javasolta tovább kutatni. A részletes kutatások 1997-ben ebben a térségben kezdődtek meg. A kutatás következő szakaszában öt területrészt vizsgáltak. A terepi munkák befejeztével 1998 végére elkészült a munkák eredményeit összefoglaló zárójelentés. Az elemzések konklúziója az volt, hogy a választott elhelyezési technológia a vizsgált telephelyen a biztonsági kritériumokat jelentős tartalékokkal kielégíti. Ennek ellenére szakmai és politikai vitára került sor, és néhány szakember által hangsúlyozott kételyek a kutatási program folytatását bizonytalanná tették. Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) ezért a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséget kérte fel, hogy végezzen szakértői felülvizsgálatot a telephely-kiválasztási tevékenység és az eredmények igazolására, valamint tegyen ajánlásokat a nemzetközileg bevált gyakorlat alapján. A szakértői csoport szerint helyes volt az a folyamat, amely a preferált területet kiválasztásához vezetett, továbbá mind a geológiai tevékenység, mind pedig a társadalmi elfogadtatás megfelelő volt.
– Jelenleg milyen munkák folynak, és mikorra várható a tároló üzembevétele?
– 2003-ban befejeződtek a felszíni földtani kutatási munkák. Az eredményeket összefoglaló Kutatási Zárójelentést az Magyar Geológiai Szolgálat Déldunántúli Területi Hivatala elfogadta, és megállapította, hogy a Bátaapáti (Üveghuta) telephely a vonatkozó rendeletben megfogalmazott valamennyi követelményt teljesíti, így földtanilag alkalmas kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezésére A hulladéktároló kutatási programjának következő feladata az, hogy a már alkalmasnak nyilvánított kőzetben kijelölje a tároló optimális helyét. Ehhez elkészült a felszín alatti kutatások terve, amelyet az illetékes hatóság elfogadott. Ezt követően megkezdődött ezen kutatási program végrehajtása a szükséges infrastruktúra kialakításával. E végső kutatási fázis gerincét két párhuzamos lejtakna kialakítása, és az innen lefolytatott vizsgálatok jelentik. A tárolóra vonatkozó előzetes környezeti hatástanulmány nemrégiben elkészült, így a tároló engedélyezésének első lépése megtehető. Amennyiben a szükséges erőforrások rendelkezésre állnak, akkor a tároló legkorábban 2008 végén fogadni tudja az első hulladékszállítmányt a paksi atomerőműből. Természetesen az üzembe helyezés csak valamennyi hatósági engedély birtokában lehetséges, mert a létesítménnyel szembeni alapvető követelmény a biztonság.
– Nagyban segítette a döntéshozók dolgát, hogy a helybeliek támogatják a beruházás ügyét.
– Dr. Hegyháti József: Azért, hogy hatékony információcsere jöhessen létre a kutatásban közreműködők és a helyi lakosság között, valamint hogy őszinte kapcsolat legyen fenntartható, 1996 áprilisában a potenciális befogadó (Bátaapáti) és a környező települések létrehozták a Társadalmi Ellenőrző, Tájékoztató Társulást (TETT), amely azóta is nagyon hatékonyan működik. A TETT megalakulása óta rendszeresen nyomon követi a kutatási munkákat és erről tájékoztatja a lakosságot, továbbá azon település képviselőit is, amely nem tagja a társulásnak. Elsősorban ennek az őszinte, a tájékoztatáson és a véleménykikérésen alapuló kapcsolatnak köszönhető, hogy a program indulásától kezdve igen jelentős a lakossági támogatás. Közvélemény-kutatások felhasználásával a térségben folyamatosan figyeljük a lakosság véleményét a tároló megvalósítását illetően. Ennek alapján megállapítható, hogy a helyi elfogadottság 90% feletti, míg a kisrégiós elfogadottság 60% körüli. A döntéshozókat segítendő, Bátaapáti lakosai az idén júliusban 90%-os támogatottság mellett hozzájárultak ahhoz, hogy lakóhelyük közelében tároló épüljön.
– Ki irányítja a munkákat, és miből történik a finanszírozás?
– A projekt első szakaszában a felelős végrehajtó a Paksi Atomerőmű Rt. volt. A projekt feletti kontrollt egy az érintett minisztériumok és intézmények képviselőiből álló testület, a Szakbizottság végezte, melynek munkáját egy Szakértői Bizottság segítette. A kormány felhatalmazása alapján 1998-ban megalakult a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Társaság, amely átvette az egész program irányítását. A projekt finanszírozása kezdetben központi támogatás és a Paksi Atomerőmű Rt. forrásainak felhasználásával történt. Az atomenergiáról szóló 1996. évi törvény értelmében a hulladék termelője köteles megteremteni a hulladék elhelyezés pénzügyi forrásait a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba befizetett pénzeszközök révén. 1998. január 1-jétől ezen Alapból történik a radioaktív hulladékok végleges elhelyezésével kapcsolatos tevékenység finanszírozása is. Az Alappal az OAH-t felügyelő miniszter rendelkezik, kezelője az OAH. A döntéselőkészítő munkában a szakbizottság és a szakértői bizottság továbbra is részt vesz.
– Mondana valamit a költségekről?
– Az eddigi telephelykutatások 13,6 milliárd forintba kerültek. 2004-es árszinten a kutatások befejezéséig még 16 milliárd Ft körüli összegre van szükség. A tároló első kiépítési szintjéig Bátaapátiban történő megépítése az előzetes becslések szerint mintegy 10 milliárd Ft-ba kerül, ami összhangban van a szintén gránitban megépült svéd és finn beruházási adatokkal. A végleges bekerülési összeg – most, hogy a parlament zöld jelzést adott a létesítés megkezdéséhez – a tervek elkészülte után határozható meg.