EU-hatás Kelet-Európában
Romániában ingatlanbefektetési láz tombol: több tíz millió dolláros beruházások vannak folyamatban. Gomba módra szaporodnak a nyugati típusú plázák, irodaépületek és ipari parkok. Óriási kereslet mutatkozik a bérlők részéről; mindez a gazdaság lendületének köszönhető és annak, hogy az ország néhány éven belül csatlakozik az Európai Unióhoz. Ugyanaz a folyamat játszódik le, mint amit 5-7 évvel ezelőtt tapasztaltunk hazánkban és a szomszédos országokban: akkor Varsó, Prága és Budapest állt az ingatlanfejlesztők figyelmének középpontjában. Az ingatlanpiac lendülete most kelet felé haladt tovább: Bukarest és Szófia válik az ingatlanfejlesztők paradicsomává. Sőt, a befektetők nem állnak meg itt, még keletebbre kacsintgatnak, Törökország felé.
A legtöbb ingatlanbefektető és -fejlesztő ugyanakkor azt mondja, hogy az ingatlanboomban a gazdasági helyzet a meghatározó, nem az EU-tagság. Nick Barners, a Knight Frank nemzetközi ingatlan-tanácsadó cég szakértője azt állítja, nem közvetlenül az EU-tagság számít, de a felzárkózáskor szabályozták a gazdaságukat és ezzel együtt az ingatlanpiacot is. Nagyon sok nyugati befektető és háztulajdonos úgy érezte, eljött a pillanat, hogy fogják tőkéjüket és befolyásukat, és elmenjenek máshova.
Közép-Európa újjáéledőben volt, és a feltörekvő nyaralóhelyek logikus célpontnak tűntek. A kilencvenes évek közepén az egyéni befektetők közül az izraeliek és az írek kezdtek lakásokat vásárolni és felújítani Budapest és Prága belvárosában. Utána komolyabb befektetők érkeztek. Az igazi változás akkor következett be, amikor a bankrendszer elég éretté vált ahhoz, hogy a lakáskölcsönök iránt érdeklődjön. Lengyelországban például azon családok aránya, akik kaphattak volna egy átlagos méretű jelzáloghitelt a 2000-es 10 százalékról 2003-ra 60 százalékra ugrott – mondta Pavel Sztejter, a REAS ingatlan-tanácsadó cég munkatársa. A házvásárlók nagy száma lehetővé teszi a befektetőknek, hogy olcsóbb finanszírozáshoz jussanak, amely előidézi az építkezési boomot. Az újonnan épült házak nagyon népszerűek, mivel eddig elavult lakásokban éltek.
A régió új gazdagjai – úgy tűnik – jobban kedvelik az üveg- és az acélépületeket, amelyekhez uszoda is kapcsolódik. A nyaralók egy másik kategória, a vásárlók kiegyensúlyozott áradatát vonzza egész Európából. A horvátországi tengerpartot öt évvel ezelőtt még alig fedezték fel, de azóta az árak megtöbbszöröződtek. A bolgár tengerpart soha nem lesz ennyire népszerű, de ez is lendületet kapott. Van néhány kockázat a lakásvásárlók számára az EU-tagállamokon belül is. Először is az épületek minőségével lehetnek problémák, amelyek többsége elég rossz állapotban van.
A túlfejlettség is gondot okoz, mivel azokon a területeken, ahol jó minőségű, modern házakat építettek, elégedetlenek lehetnek a befektetők az alacsony bérleti díjak miatt. Harmadszor a devizaárfolyam-ingadozása is fennáll, habár minden állam igyekszik az eurózónához csatlakozni, de ez néhány országnak – köztük hazánknak is – nehézséget okoz. A befektetőket rosszul érintheti, ha egyik napról a másikra csökken az ingatlanok értéke az árfolyam-ingadozás miatt. Az EU országain kívüli vásárlás ennél is több kockázatot rejt magában például a jogosultságok hiányos kezelése miatt, amelyet még a múlt rendszerből örököltek. A Cushman & Wakefield szerint Magyarországon a képzelt kockázat mindig magasabb volt, mint a valós, s ez éppen ellentétes a román helyzettel. A befektetések aránya Romániában és Bulgáriában továbbra is magas marad, és a befektetési kedv egyre inkább kelet felé terjeszkedik.
