Kihívások előtt az ipar
A termelői szektor világszerte nagy átrendeződés előtt áll, de a jövőt nem kizárólag a távol-keleti országok jelentik – áll a KPMG és az Economist Intelligence Unit most megjelent közös tanulmányában. A tanácsadók világszerte 232 nagyvállalat vezetőjének megkérdezésére és mélyinterjúkra építő tanulmánya szerint ugyan az ázsiai országok gyors növekedése nyomán csökken Nyugat-Európa és Észak-Amerika gazdasági jelentősége, de korántsem olyan gyorsan és akkora mértékben, mint azt sokan feltételezik. Sok piacon ugyanis sikeres stratégiát lehet építeni az alacsony gyártási költségek helyett a vevők közelségére is.
Ezt már a vállalatok is felismerték, hiszen a legfontosabbnak minősített munkaerőköltség után a második helyen említették a kulcspiacok közelségét a termelési helyszínek kiválasztásánál. Ezeket az infrastruktúra színvonala és a képzett munkaerő megléte követi a rangsorban. Utóbbi jelentőségét mutatja, hogy a cégek 45 százaléka immár a megfelelő emberi-erőforrás megszerzését érzi működése legnagyobb kihívásának.
A megkérdezett ipari termelő cégek egyre inkább igyekeznek anyaországuk piacától függetlenné válni. A honi piac jelentősége így a nyugat-európai cégeknél 64-ről 57-re, a tengerentúlon pedig 69-ről 63 százalékra apadna a következő években. Bár a megkérdezettek 30 százaléka tervezett valamilyen ázsiai terjeszkedést, nem csak ott vannak fejlődési lehetőségek: a nyugat-európaiak a tengerentúlon, az amerikaiak pedig az EU-ban is bővítenének.
A néhány éve még jelentős elmaradásban lévő keleti cégek egyre komolyabb vetélytársak lesznek minden piaci szegmensben, sőt az utóbbi esztendőkben olyan területeken is szűkült a rés, mint például a vállalatkormányzási megoldások vagy a stabil fogyasztói kör kiépítése.
Jól illusztrálja a folyamatot, hogy három év múlva Észak-Amerika a termelés 20,7, az eladásoknak viszont 26,8 százalékát adja majd, miközben a termelés 14,4 százalékát biztosító Kína csak 6,6 százalékban részesedik a fogyasztásból. Az új EU-tagok kilátásai sem rosszak. A vezetők jóslatai alapján a termelés 3,4 százaléka jut majd régiónkra, miközben az eladásokból 2,9 százalékban részesedünk, szemben a mai 2,4, illetve 2,3 százalékos aránnyal. Mindez a térség exportjának látványos meglódulását vetíti előre. A felmérés szerint főként nyugat-európai és távol-keleti befektetésekre számíthatunk, az észak-amerikai befektetők inkább a még nem EU-tag európai országokra koncentrálnak.
A határokon átnyúló terjeszkedés a vállalati kockázatkezelést is új kihívások elé állítja. Ugyanakkor sok társaság még nem kellően felkészült a többletrizikó menedzselésére: a válaszadók 9,7 százalékánál semmilyen kockázatkezelési rendszer snm működik, s alig 3 százalékuknál foglalkoznak a kérdéssel igazgatósági szinten, miközben a pénzügyi szolgáltatóknál ez az arány eléri a 60 százalékot is. Az ötmilliárd dollár alatti forgalmú vállalatok az értékesítési kockázattól tartanak, míg a nagyobb társaságok elsősorban a makrogazdasági és pénzügyi válságoktól félnek.
A vállalatok 65 százaléka a következő három évben új piacokat szeretne meghódítani, 63 százalékuk pedig hatékonyságát fejlesztené. Ehhez képest a termékek piacra viteli idejét a cégek csupán 34 százaléka akarja rövidíteni, az ügyfélkiszolgálást és termékminőséget pedig 33-33 százalékuk fejlesztené.
