Az osztalékok éve lehet az idei
Miközben az ötszáz legnagyobb kapitalizációjú amerikai céget tömörítő Standard & Poor’s 500 index (S&P 500) 1945 óta osztalékokkal együtt átlagosan évi 11,3 százalékos hozamot biztosított a befektetőknek, tavaly alig 4,9 százalékot, ez a 2004-es felénél is kevesebb. Így nem meglepő, hogy a mutatót számoló cég előrejelzése szerint az indexükben szereplő vállalatok az idén 227 milliárd dollár fizetnek majd ki osztalékként, ez több mint 12,5 százalékos emelkedés a 2005-ös 202 milliárdhoz képest. Az osztalékot fizető cégek aránya 2003 óta 10 százalékkal nőtt, így ma már 77 százalék fölé emelkedett az S&P 500-ban. A kifizetett összeg ezalatt 18,21 százalékkal lett több. Ugyanakkor az indexen kívüli nagy cégeknél csak 41,1 százalékos ez az arány.
Az Egyesült Államokban kifizetett osztalékok a nyolcvanas évek végéig a nemzeti össztermék 2,5–3 százaléka közt ingadoztak, 1994-re azonban már elérték a 3,5 százalékot, 1997 óta pedig a 4 százalékot is meghaladják. Ez ugyanakkor a részvények árfolyamához viszonyítva csökkenést jelent: míg a száz legnagyobb egyesült államokbeli ipari céget tömörítő Dow Jones Industrial Average indexnél az ötvenes években nem volt ritka az évi 5-6 százalékos osztalékhozam, ma a kifizetések 3 százalék alatti rátát jelentenek.
A megnövekedett kifizetéseknek a bizalomvesztés mellett más okai is vannak. A vállalat által ki nem fizetett hozamok ugyanis a fejlesztések legfontosabb forrását jelentik. Ha viszont lelassul a gazdaság növekedése, az azt mutatja, hogy a cégek nehezebben találnak jónak tűnő befektetési lehetőségeket, így a felesleges készpénzt inkább visszaadják tulajdonosaiknak.
Egy másik elterjedt gondolatmenet is a kifizetések megugrásához vezethet. E nézet szerint egy cég akkor növeli osztalékkifizetéseit, ha biztos abban, hogy a már meglévő beruházásai bőven elegendő forrást termelnek a fejlődéshez, vagyis a cégében bízó vezetés nyugodt szívvel lemond a már megtermelt jövedelmekről.
Mindezek mellett jóval pró-
zaibb oka is van annak, hogy az idén összességében sokkal több készpénzhez juthatnak a részvényesek világszerte. Az olajárak megugrásával a kitermelők és a finomítók óriási extraprofitot értek el, ez felesleges készpénzként felhalmozódott mérlegeikben. Márpedig a kifizetések nagyságáról a mostanság megrendezendő közgyűléseken döntő részvényesek ezt aligha akarják cégeikben hozam nélkül „pihentetni”. A többletpénz kivételéhez azonban nem mindenütt az osztalékok emelését, hanem inkább a részvények visszavásárlását választják. A legtöbb ország ugyanis az osztalékot a magasabb kulcsú személyi jövedelemadó alá sorolja, míg a papírok eladásakor elérhető árfolyamnyereségre szerényebb sarcot vetnek ki. Ráadásul, szemben az évenkénti osztalékfizetéssel, a visszavásárlás a tulajdonosok igényei szerint időzíthető. Ezzel magyarázható, hogy az európai részvény-visszavásárlások összértéke tavaly – a CFO Europe adatai szerint – a 2004-es ötszörösére, 100 milliárd dollár közelébe ugrott. Ez nagyjából annyi, mint a megelőző öt esztendőben összesen. A holland TNT például egymaga egymillió eurós programot hirdetett meg, ennek keretében részvényei 10 százalékát veszi vissza.
Ugyanakkor osztaléknövelésre is szép számmal találunk példát: az idén emelni készül a Procter & Gamble, a Kimberly-Clark, a General Electric és az Oracle is. A nálunk is aktív német Hochtief 20 százalékkal növeli a kifizetéseket, miután nyeresége 54 százalékkal lett több, a Deutsche Telekom 43 százalékkal visszaeső profitja ellenére is a tavalyinál 16 százalékkal több pénzt ad vissza, míg a japán TDK éppen tegnap jelentette be, hogy 29 százalékkal juttat többet az idén a részvényeseknek, mint 2005-ben.
A magyar cégek tulajdonosai sem panaszkodhatnak. Hagyományosan bőkezű az Állami Nyomda, adózott nyereségének 80 százalékát osztja majd ki az idén, ez 8,4 százalékos hozamot jelent a január első kereskedési napjának záróárához viszonyítva. A nemzetközi szokásokhoz híven a magyar közüzemek és bankok is jó fizetők: a Démász eredményének 88 százalékát osztja ki, ez 7,6 százalékos jövedelem a január elején befektetőknek, míg az Inter-európa Bank 40,58 százalékos kifizetési rátája 6,2 százalékot jelent.
Az előbbieknél jóval nagyobb befektetéseket igénylő gyógyszerágazatban korántsem tud ennyire nagyvonalú lenni az Egis és a Richter Gedeon: előbbinél a nyereség 91,8 százalékát visszaforgatják, így a döntően az árfolyamnyereségben bízó tulajdonosok alig 0,5 százalékos osztalékhozamot kapnak, utóbbinál is csak 1,5 százaléknyi hozamot ígérő kifizetést javasoltak. Nem kapkodja el a dolgot a Mol sem: a vezetők szerint célszerűbb volna inkább az eladósodottsági ráta csökkentésére, hitel-visszafizetésre fordítani a gázüzletág nyomán is jócskán megugró készpénzállományt, a Pannon-Váltó és az Ehep pedig egyetlen fillért sem fizetne az igazgatóság előterjesztése szerint.
