Romba dőlt Brüsszel energiaterve, Ukrajnának köszönhetik: egyetlen dróntámadás elég volt, hogy megbénítsa a legnagyobb beszállítót
Az Európai Unió harmadik legnagyobb energiaforrása vált egyik pillanatról a másikra bizonytalanná, miután ukrán dróntámadások bénították meg a kazah olajexport kulcsútvonalát. A történet tökéletes lenyomata annak, hogyan vált az energiadiverzifikáció politikai jelszóvá, valódi biztonság nélkül – írta az Origo.
Az elmúlt hónapok eseményei világossá tették, milyen súlyos következményei vannak az Európai Unió elhibázott energiadiverzifikációs stratégiájának. A politikai döntéssel kikényszerített orosz leválás mögött nem épült ki valódi, több lábon álló infrastruktúra, csupán új forrásnevek jelentek meg a statisztikákban. A kockázat azonban maradt – sőt, koncentráltabbá vált.
Ukrajna romba döntötte a kazah olajexportot
Kazahsztán ma Románia legnagyobb kőolajszállítója, és az Európai Unió harmadik legfontosabb importforrása. A probléma az, hogy az EU-ba érkező kazah olaj döntő része egyetlen útvonalon jut el Európába: a Kaszpi-tengeri Vezeték Konzorcium rendszerén keresztül, amely az oroszországi Novorosszijszknál éri el a Fekete-tengert.
A kazah export mintegy 80 százaléka ezen az útvonalon halad át, így Európa ellátása közvetlenül függ egy geopolitikailag rendkívül sérülékeny csomóponttól.
A közelmúltbeli ukrán dróntámadások azonban súlyos károkat okoztak a terminál berendezéseiben, ami azonnali exportkorlátozásokhoz vezetett.
Kazahsztán kényszerhelyzetbe került: a Kashagan mezőről származó kőolajat először irányították át a belföldi piacra, míg más nagy termelőmezők szállításait eredetileg a Fekete-tenger felé tervezték, majd gyorsan alternatív irányba terelték.
Ezek nem stratégiai döntések voltak, hanem rögtönzött válságkezelési lépések egy elzáródott exportútvonal miatt.
Ezt a tankhajót nem kellett volna megtámadni, Zelenszkij vékony jégen táncol, a Chevron nem a Barátság
A Fekete-tengeren ért támadás tankhajókat a napokban. A tankerek közül az egyiket amerikai cég bérelte, ami jelzi, hogy Zelenszkij vékony jégre léphetett . Az érintett olajpiaci óriás Venezuelában is főszereplő, és sokkal nagyobb tűzerő áll mögötte, mint a Barátság kőolajvezeték mögött.
A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a Tengiz mezőn áramellátási probléma miatt ideiglenesen leállt a termelés. Az üzemszünet több százezer tonna kiesést okozott, miközben január elején a kazah olajtermelés összességében 35 százalékkal maradt el a decemberi átlagtól.
Bár egyes termelők ideiglenesen növelték kitermelésüket, a válság egyértelművé tette: Európa kritikus energiaforrásai túlzottan egyetlen logisztikai csatornára épülnek.
A Fekete-tengeren közlekedő, kazah olajat szállító tartályhajók elleni támadások már nem pusztán technikai vagy kereskedelmi kockázatot jelentenek. Ezek a globális energiainfrastruktúra elleni közvetlen fenyegetések. A biztosítási díjak azonnal megugrottak, a kockázatok pedig beépülnek az árakba, amit végső soron az európai fogyasztók fizetnek meg. Nem véletlen, hogy Kazahsztán hivatalosan is felszólította az Egyesült Államokat és Európát a kritikus útvonalak védelmére – ez önmagában is az ellátási lánc sebezhetőségét bizonyítja.
Mindez különösen rossz fényt vet az Európai Unió orosz olajról való leválási stratégiájára. A politikai cél érthető volt, a végrehajtás azonban figyelmen kívül hagyta a földrajzi és infrastrukturális realitásokat. Az alternatív források jelentős része továbbra is
- orosz területen;
- vagy orosz ellenőrzés alatt álló rendszereken keresztül jut el Európába.
A kazah olaj esete tankönyvi példa arra, hogyan vált a diverzifikáció puszta látszattá: a forrásország megváltozott, az útvonal és a kockázat nem.
Az Európai Unió ma úgy függ Kazahsztántól, hogy közben nem biztosította az ellátás fizikai védelmét, és nem épített ki érdemi alternatív exportfolyosókat. A Kaszpi-tengeren keresztül vezető új vezetékek, a dél-kaukázusi vagy kínai irányú szállítások kapacitása messze nem elegendő a CPC-rendszer kiváltására.
Így egy regionális konfliktus, néhány dróntámadás vagy akár egy technikai hiba is elegendő ahhoz, hogy az európai olajellátás komoly nyomás alá kerüljön.
A probléma nem áll meg az olajnál. Gázfronton Brüsszel éppen az orosz függőség felszámolását ünnepli, miközben az Európai Unió gyors ütemben sodródik egy új, amerikai kitettség felé. Az előrejelzések szerint az évtized végére az EU gázszükségletének közel felét az Egyesült Államokból fedezheti, ami újabb stratégiai sebezhetőséget jelent. Különösen egy olyan időszakban, amikor a transzatlanti kapcsolatok feszültebbek, és Donald Trump elnöksége alatt nyílt vámfenyegetések és geopolitikai konfliktusok árnyékolják be az együttműködést.
Ráadásul az orosz gázról való leválás a gyakorlatban sokszor csak kommunikációs trükk. Egy friss jelentés szerint 2025-ben is jelentős mennyiségű orosz LNG érkezett Európába, milliárdos bevételeket biztosítva Moszkvának. A függőség tehát nem szűnt meg, legfeljebb bonyolultabb és drágább formában él tovább.
A kazah olaj körüli válság így messze nem elszigetelt incidens, hanem súlyos figyelmeztetés. Arra mutat rá, hogy az Európai Unió nem valódi energiadiverzifikációt hajtott végre, hanem politikailag átnevezett függőségeket hozott létre. Amíg az ellátás biztonsága nem élvez elsőbbséget az ideológiai célokkal szemben, Európa továbbra is kiszolgáltatott marad – legyen szó Moszkváról, Washingtonról vagy a háborús övezetekben futó energiaútvonalakról.
Kazahsztán mentené, ami még menthető: nehéz helyzetben az infrastruktúra – még nem heverték ki az ukrán dróntámadást
A novemberi dróntámadást még nem heverte ki a fekete-tengeri infrastruktúra. A világ 12. legnagyobb olajtermelőjenek kivitele jelentősen megcsappant. Kazahsztán az olaj átirányításával próbálja helyreállítani exportját.
