Állást vesztettek akcióterve
Érdemes legalább háromhavi megélhetést biztosító pénztartalékot összegyűjteni – tanácsolja Gerlei Béla. A Karrier Intézet igazgatója szerint ez senkinek sem árt, hiszen a meglévő munkaviszony biztonságában könynyebb megtenni, mint később, állást vesztve szűkölködni.
A kényszerű munkahelyváltás pszichés, szociális, valamint gyakorlati szempontból is kihívást jelent az amúgy sem könynyű helyzetben lévő munkavállalóknak. A távozás utáni lelkiállapot hasonlít a gyászhoz, vagyis veszteség-, ürességérzetet, depresszív tüneteket okozhat. Ezek feldolgozásához nyújthat segítséget egy családtag vagy barát, aki eloszlathatja az értéktelenség, a hasznavehetetlenség gyötrő érzéseit. Ebben az időszakban egy aktívan, nem a „miért” keresésével eltöltött néhány napos utazás, környezetváltozás is segíthet. A történtek lelki feldolgozását persze gyakorlatiasabb lépéseknek kell követniük. Gerlei Béla először is óva int mindenkit attól, hogy érzelemből cselekedjen, megmondja a magáét, megpróbáljon valamilyen módon ártani vagy éppen csak rossz hírét kelteni az előző munkáltatónak. Jó ötlet viszont a referencialevél mielőbbi elkészíttetése, ezt általában szívesen meg is teszi az egykori felettes vagy HR-vezető, hiszen egy működő munkakapcsolat megszüntetése számára sem könnyű, és ezt a gesztust egyfajta jóvátételként élheti meg.
Hasznos lehet még a munkaviszony megszüntetésének elfogadása előtt munkaügyi szakemberrel konzultálni, tisztázni a kilépés feltételeit, az esetleges kompenzációt. Ez nem feltétlenül támadás a munkáltatóval szemben, sokkal inkább egy lépés a munkajogi kérdések tisztázására, és ez akár közös érdek is lehet.
A következő munkahely keresését, megpályázását önelemzéssel, valamint az addigi életpálya áttekintésével célszerű elkezdeni. Mivel foglalkozott szívesen, hol és milyen munkával ért el sikereket, milyen döntések vitték előbbre a karrierjét, és melyik volt az a munkája, állása, beosztása, amelyben jól érezte magát. Ezek végiggondolása segít meghatározni, mi lenne az ideális megoldás, amelyhez – ha kompromisszumok árán is, de – közelíteni kell. Az így kialakult elképzelés, a meglévő végzettségek és munkatapasztalat összegzésével már kialakítható az illető munkaerő-piaci „árukínálata”.
Gerlei Béla hangsúlyozta: a tapasztalatok szerint a családtagok csak ritkán tudnak segíteni. A kapcsolatrendszerhez tartozó távolabbi ismerősöknek viszont nagyon pontosan meg kell határozni, mivel szeretnénk foglalkozni, és mit tudunk nyújtani. A „Nem tudsz valamilyen állást?” kérdéssel a munkakeresés kudarcra van ítélve, még egy kiterjedt kapcsolatrendszerrel is.
Ha már megvan a kapcsolat és a következő munkalehetőség, akkor sem árt felkészülni az eddigi munkatapasztalatokból és önmagunkból. Egy potenciális munkáltató három dologra kíváncsi. Képes-e elvégezni a feladatot, be tud-e illeszkedni és eléggé motivált-e a jelölt? Ha az előző munkahelyről való távozás okai ezek bármelyikét megkérdőjelezik, az csökkenti az állás elnyerésének az esélyeit.
Az őszinteség általában kifizetődőbb, de azért nem árt súlyozni az előző munkahellyel kapcsolatos válaszokat. Ha a váltást úgy indokolja valaki, hogy túl nehéz feladatokat kapott, nem jött ki a főnökével, akkor nem tesz jó benyomást.
