Bizonytalan biztosító, biztos reform

Teljes az egyetértés a pártok és az egészségügy szakmai szervezetei között az egészségügy sürgős átalakításában. A több évtizede kialakított intézményrendszer ugyanis ma már nem felel meg sem az orvosi szakma, sem a betegek elvárásainak, fenntartását nem fedezi az egészségbiztosítási alap (ea) költségvetése. Az ea tartós hiányát nem a tb gyógyító-megelőző költségvetése, hanem a gyógyszerkassza túlköltése okozza. Az előbbi ugyanis zárt, nem léphető túl, ennek következtében a felduzzasztott számú kórházak és rendelők működtetésére, a dologi kiadásokra és a bérekre reálértékben egyre csökkenő értékű összeg jut.

A változtatás elkerülhetetlen. Kár, hogy az elmúlt négy esztendőben koalíciót alkotó, s most ismét a közös kormány megalakítására készülő MSZP és SZDSZ elvesztett négy évet. Ebben közrejátszik az ágazat átka: a rendszerváltozást követő kormányokban ciklusonként két-három egészségügyi miniszter váltotta egymást. S a bársonyszéket elfoglalónak mindenkor megadatott az újra- és persze elölről kezdés lehetősége. Így sorra-rendre születtek és haltak el az egészségügyi reformkoncepciók. Az elmúlt ciklus második kormánya és harmadik egészségügyi minisztere aztán belefogott valamibe.

A százlépés programjából 21 vonatkozik az egészségügyre, megcélozza az intézményrendszer regionális, lakossági szükségletekre történő átalakítását, a kórházak finanszírozásának gyökeres megváltoztatását és az egészségbiztosítási rendszer reformját. Az előzőkben egyetértés van a szocialisták és a szabad demokraták között, ám a biztosítási rendszer átalakításában gyökeresen különböznek a pártprogramok.

Az MSZP kitart az egységes, kötelező és a szolidaritás elvén működő biztosító mellett, az SZDSZ egymással versenyeztetné a biztosítottak által szabadon választható biztosítókat. Ez utóbbiról merőben eltérő szakvéleményeket hallani. A 7 regionális biztosító ugyan azonos esélyekkel indulhatna: a hozzá bejelentkezők szerint fejkvóta alapján osztanák szét a befolyt tb-járulékot, ám akár már a második évben megkezdődhet a szegény-gazdag biztosító kialakulása. Ugyanis ha a biztosított szabadon választhat - vélhetően a többet keresők élnének ezzel a lehetőséggel - , a jobb jövedelmű régiók biztosítóiba jelentkezne. S mivel az eddig megismert program szerint a biztosítóknak kötelező lenne a hozzájuk tartozók befogadása, bizonyos helyeken a kisjövedelműek, esetleg az állam által biztosított rászorulók alkotnának kockázatközösséget, kialakulna a szegénybiztosító.

Tény azonban, hogy a több-biztosítási rendszer kórházbezárásokhoz vezethet. Igazi biztosító lévén ugyanis, azokkal az intézményekkel kötne szerződést, amelyekben a legjobb színvonalú ellátást adják a betegeknek. Ám az OECD 2004-es tanulmányából az derül ki, hogy ez a fajta biztosítási modell nem javítja a gyógyítás minőségét, viszont csökkenti a betegek ellátáshoz való egyenlő hozzáférését.

Közgazdászok a megnövekedő működési költségek miatt is ellenzik a több-biztosítós modellt, ami az adminisztráció gyarapodásával jelentősen nőne. A jelenlegi Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) működési költsége az egészségbiztosítási alap 1,6 százaléka, ami hat éve még 5 százalék volt. Egyelőre több ellenzője, mint támogatója van a több-biztosítós modellnek, köztük az egészségügyi érdekképviseletek és a parlamentbe kerülő ellenzéki pártok. Így aztán nehéz lenne megszavazni a bevezetéséhez esetleg szükséges kétharmados törvényeket, törvénymódosításokat. Valószínűleg marad a szocialisták által megkezdett reform. S mivel a szabad demokraták választási programjának, sőt már a négy évvel ezelőtti programjuknak is sarkallatos pontja volt a több biztosítós-rendszer, valahogy el kell kerülni a politikai veszteséget. Ezért meglehet, hogy SZDSZ irányítású minisztérium hajtja majd végre az MSZP programot, s aztán, a kormányzati ciklus vége felé hozzálátnának a kisebbik kormánypárt elképzeléseinek megvalósításához. Ám azt is rebesgetik, hogy az egészségügyet ismét összevonják a szociális tárcával, amelynek jelenleg szabad demokrata a minisztere.

Ha folytatódik a szocialisták programja, úgy júliustól bevezetik az egyéni járulékszámlák rendszerét. Ennek előzménye, hogy januártól már elindultak annak irányába, hogy a tb a jelenlegi pénztári szerepet lerázva biztosítóvá alakuljon. Ennek alapfeltétele, hogy mindenki vagy a saját maga által fizetett járulék jogán, vagy rászorult lévén, az állam által biztosított legyen. Ez utóbbiak ellátására az idei költségvetésben 303 milliárd forintot szavaztak meg az ea költségvetésében, eddig ilyen nem volt. Tervbe vették az OEP szolgáltatás vásárló szerepének erősítését, amit azzal érhetnek el, ha megszüntetnék a finanszírozási szerződéskötési kötelezettségét a kórházakkal. Ott vásárolná majd a szolgáltatást, ahol azt a legjobb minőségben és költséghatékonyan kínálják föl a számára. Ez kórházbezárásokkal járna, ám a megmaradókban rögvest nem lenne orvoshiány. Az adminisztratív úton történő kórházbezárás ugyanis nem működik. Ez derült ki az 1990-es évek közepén, amikor 32, kihasználatlan intézményt akartak megszüntetni, ám a lakosság felhasználásával szervezett tüntetés sorozatokba belebukott az akkori egészségügyi miniszter.

Az egészségügyi kormányzat - komolyan véve a 21 lépést - kidolgozta a következő hét év egészségügyének tervét. Mintegy 500 milliárd forint uniós forrással számolva alakítanák át az intézményrendszert. A jelenlegi 59 ezres aktív kórházi ágyszámot a negyedével csökkentenék, a megmaradókat viszont korszerűsítenék és komplex egészségyügyi szolgáltató egységekké (alap-,szakrendelő, kórház, speciális klinika és gyógyintézet) alakítanák. A mai 160 körüli kórházra ilyen formában nincs szükség, ám átalakításukra igen. A lakosság korösszetétele és a ma már viszonylag egzaktnak mondható megbetegedési mutatók alapján az aktív kórházakból krónikus és ápolási otthonokat, rehabilitációs intézeteket alakítanának. Ez a betegek profi ellátása mellett lényeges megtakarítással is járna. Ha azt nézzük, hogy ma az aktív kórházban fekvő beteg után 134 ezer forint alapdíjat fizet az OEP, míg a krónikus osztály napidíja 4115 forint, tetemes lehet a spórolás. A párhuzamos szolgáltatásokat a szabad orvosválasztás korlátozásával védenék ki. A beteget a háziorvosa utalná a szakrendelőbe, kórházba, s a már említett, júliustól bevezetendő elektronikus egészségszámlán követhető lesz a beteg útja, s a rajta elvégzett beavatkozás. Egyébként az OEP informatikai rendszerének teljessé tételével naprakész lehet a gyógyítás költségeinek követése és erősíthető az ellenőrzés. S ha kidolgozzák a tervbe vett háromszintű ellátási csomagot, kiderül, mi jár a járulék fejében, s miért kell fizetni a betegnek.

A reformhoz pénz is kell, amit azonban nem feltétlenül az államnak kell előteremteni. A már megkezdett, szabályozott tőkebevonás folytatást az SZDSZ és az MSZP is támogatja, ettől remélhető például a drága diagnosztikai rendszer, az egészségügy műszerparkjának cseréje. Tovább növelhetné az egészségügy pénzét a lakosság által fizetendő co-payment, amit egyébként az MDF sem ellenez. Szóba került a novemberben megszűnő, a munkáltatók által fizetett egészségügyi hozzájárulás (eho) ötezer forintos alapdíj fizetéssel történő kiváltása is. Sok a kidolgozandó részlet, nincs egyezség a koalíciós pártok között. Ám az biztos:az egészségügyi reform - akár egy, akár több-biztosítós modell mellett voksol a politika - elkerülhetetlen.

Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke "A szövetség ellenzi a több-biztosítós rendszert, a versengő biztosítók ugyanis nem szavatolják a lakosság megfelelő egészségügyi ellátását. Ám a szövetség szerint a tb-t valódi biztosítóvá kell fejleszteni. A szövetség támogatja a kormány egészségügyre vonatkozó, 21 lépés programját, s azt, hogy csak a biztosítottak kapják térítésmentesen az ellátást, a járulékfizetés alól kibújók fizessenek érte. Fontos lenne, hogy a gyógyításért járó díjakba beépítsék az amortizációt, ennek híján alulfinanszírozott a rendszer."

Vanicsek Mária, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője "A biztosítási elv teremthet rendet a betegellátásban. Ehhez megfelelő informatikai- és ellenőrző rendszer is szükséges. Fontos lenne az OEP önállóságának megadása, a minisztériumtól való leválasztása. Konszolidálni kellene a tb-t, a pénzalap - a lakosság elöregedése, s a megbetegedések ismeretében - a tartalékok okos felhasználása mellett is kevés. Ezért a politikának - társadalmi konszenzussal - fel kell vállalni a kötelező járulék fejében járó alapvető szolgáltatások meghatározását, a többletért pedig fizetni kellene."

Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke "A járulékszámlák júliusi bevezetésével szembesül az állampolgár, hogy nem ingyenes az ellátás. Ha nincs járuléka, valakinek meg kell téríteni az ellátás költségét, ami komoly lépés a tb biztosítási alapúvá tételéhez. Erre épülhet a kiegészítő- és magánbiztosítási rendszer. A több biztosítós Németországban a lakosság elöregedése miatt kevesebb a teherviselő, így megindult a biztosítók centralizációja. A több biztosítóval rendelkező északi szomszédainknál és Svájcban is baj van, érdemes tanulni a rossz példából."