Megbízás helyett munkaviszony

Ha a munkaviszonyra jellemző legfontosabb jogok és kötelezettségek bizonyítottak, akkor hiába azonosak a munkaszerződés egyes elemei a megbízási szerződéssel, ez nem teszi lehetővé megbízási jogviszony megállapítását munkaviszony helyett – szögezte le a Legfelsőbb Bíróság (LB) a következő jogvitában.
Az ügy felperese – vállalkozói igazolvánnyal – az alperes céggel megbízási szerződést kötött. Munkáját a napi munkaidő betartásával, a cég székhelyén, az ügyvezető által kijelölt helyen végezte. Utóbb, a kapcsolat megromlásával annak megállapítását – és az ezzel járó jogkövetkezmények alkalmazását – kérte a bíróságtól, hogy munkaviszony keretében fejtette ki tevékenységét. A vállalat viszont azt állította: nem kötött színlelt szerződést a felperessel. Ám az első, majd a másodfokú bíróság is munkaviszonynak találta a felek közötti jogviszonyt.
A cég az LB-től kért felülvizsgálatot. Álláspontja szerint a bíróságok tévedtek. Nem vették figyelembe a szerződéses szabadság elvét, a megbízási szerződés és a szerződés értelmezésének polgári törvénykönyvbeli szabályait. Meglátása szerint megbízás esetén is fennáll az utasítási jog és a személyes kötelezettség teljesítése, ezért e szempontok alapján nem lehet a jogviszonyt munkaviszonynak minősíteni. Érvelt azzal is, hogy a munkavégzés helyszínének nincs jelentősége, és a szerződéses szabadság elveiről szóló eseti bírósági határozatok is az ő álláspontját támasztják alá.
Az LB azonban másként ítélte meg. Kifejtette: való igaz, a felek szabad elhatározásából fakad, hogy milyen jogviszonyt létesítenek. Ugyanakkor a másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy az adott eset elbírálása szempontjából a jogviszony tartalma az irányadó. A tanúvallomások, a felperes előadása és a bíróságok által értékelt további bizonyítékok szerint hitelt érdemlően megállapítható, hogy a felek között alá- fölé rendeltségi viszony állt fenn – mondta ki az LB. A felperes a napi utasításoknak megfelelően a cégnél, annak eszközeivel dolgozott, esetenként a napi munkaidő után túlmunkát is végzett, ilyenkor szabadidőt biztosítottak számára. Felmerült, hogy munkaköri leírás is készült; ezt azért nem adták át a felperesnek „hivatalosan”, mert feltételezték, hogy „nem jogszerű”. A jogviszony meghatározó tartalmi elemei a munkaviszony fennállását támasztották alá az LB szerint is. Ezért a legmagasabb ítélkező fórum elutasította a felülvizsgálati kérelmet. KK