Szlovákiában profitelvű az átalakítás
Északi szomszédunknál ez a – nálunk gyakran eretneknek bélyegzett – vezérelv állt az átalakítás középpontjában, amely nem egy év alatt zajlott le, hanem 2003-tól napjainkig tart. Az első lépések egyikeként bevezették a szolgáltatásokhoz való egyéni hozzájárulást (co-payment). A lépés hatása az optimista várakozásokat igazolta: a felmérések szerint a szolgáltatás közjószág jellegéből fakadó túlfogyasztás úgy mérséklődött, hogy közben az elérési lehetősége nem csökkent. Az érzékelt korrupció (hálapénz) 32-ről tíz százalékra esett vissza.
A másik fontos elem a gyógyszerpolitika átalakítása volt. Ez a hatékonyságjavítást és a kiadáscsökkentést célozta meg annak érdekében, hogy a forrásokat az egészségügy más területére irányítsák. A generikus gyógyszerek arányát növelték a fogyasztásban, és versenyző piacot teremtettek. Ennek hatására 2004-ben a gyógyszerkassza kiadásai (az áfaemelés befolyásoló hatását kiszűrve) 9,3 százalékkal mérséklődtek az előző évhez képest, emellett volt olyan gyógyszer, amelynek az ára másfél év alatt az ötödére esett.
Az egyik legjelentősebb lépéssorozat a profitorientált tevékenység bevezetése az egészségügyi szektorban. A „hibrid” (az államot és magánszereplőt egyaránt magában foglaló), PPP- és PFI-konstrukcióban működő kórházak számát igyekeznek minimálisra szorítani, szabad piacra lépést és stabil közgazdasági környezetet igyekeznek biztosítani, ahol az állam az „okos szabályozó” szerepében lép fel. Ennek megfelelően megalakult az Egészségpiaci Hatóság, amely a gazdaságpolitika szándéka szerint az összes szereplő feletti felügyeletet ellátja. Tavaly a piacra beléptek a magántulajdonban lévő egészségbiztosítási pénztárak, és átalakultak az állami alapok is. 2005-től az egészségügy finanszírozása jelentősen módosult. Egyszerűen fogalmazva: versenyző egészségügyi szereplők állnak egymással szemben, és kizárólag a piaci viszonyok határozzák meg a rendszerbe kerülő állami és magánforrások elosztását. A támogatási rendszerbe még az amortizációt is beépítették, viszont a hagyományos állami járadékvadászat, illetve a veszteségek utólagos finanszírozása megszűnt. (Akár még csőbe is mehetnek a kórházak, ha nem teljesítenek jól.)
Fontos megjegyezni, hogy a reformnak egyáltalán nem a több biztosító működtetése jelenti a kulcselemét, hanem a finanszírozás olyan átalakítása, amely a hatékonyságot növeli, valamint az átalakított szabályozás, felügyelet. Ehhez nem kell feltétlenül több biztosító, de a rendszer logikájából kétségtelenül következik ez a lehetőség. Az eredmények pénzügyi szempontból a reform sikerét igazolják: az idén a várakozások szerint az államháztartáson belüli egészségügyi rendszer egyensúlyba kerül.
Ugyanakkor a reformok kétségtelenül feszültségeket okoznak. Sokan panaszkodnak az ellátás színvonalának esésére, jövedelmük csökkenésére. Egyes kórházakban több mint egy hónapja tart a dolgozók sztrájkja, ezt az öt legnagyobb pozsonyi kórház közös igazgatója szokatlanul erős húzással zárta rövidre: minden kórházat, illetve kórházi részleget, amely a sztrájk miatt nem képes átfogó készültségre, be kell zárni – jelentette ki. A húsz kórházat érintő orvossztrájk szervezői közül Marian Kollár, az orvosszakszervezet elnöke elfogadhatatlannak nevezte az utóbbi öt év alatt elsőnek számító béremelést (Kollár a legalább 25-30 százalékot követel), mondván, hogy azt csak tüneti kezelésnek tekintik, ráadásul semmit sem javít „a lelketlen” egészségügyi reform nyomán előállt helyzeten, és nem állja útját a súlyos erkölcsi következményeket előrevetítő kórház-privatizációnak.
