A program eredményei és tanulságai
Az elemzés szerint a programozási munkában csak kevéssé támaszkodhattak masszív regionális gazdaságfejlesztési alapokra. Ezért projektszelekcióként nem is nagyon jöhetett szóba más – egyfajta közös nevezőként szolgáló és a gyakorlatban működő – megoldás, mint az ingatlanpiaci megtérülés. Így az értékelési mutató rendszerét jobbára a mikrogazdasági megfontolásokon, a befektetési motivációkon alapuló ingatlan-, illetve telekértékesítési jellemzők határozták meg. A 2004–2005-ben benyújtott gvop-pályázatok esetében ez azt eredményezte, hogy a szelekciós rendszer automatikusan kiválogatta azokat a projekteket, amelyek önjáró módon, bevált banki bírálati technikákkal, jó abszorpcióval rendelkeztek, és kiszórta vagy legalábbis alulértékelte azokat, amelyekhez indikátorokon alapuló szinergikus hatás, központosított stratégia és persze fejlesztéspolitikai kockázat is társult.
Az ipari és innovációs infrastruktúra fejlesztésére a pályázat a 2004. évi meghirdetésekor az ipari parkok támogatására eredetileg rendelkezésre álló 2,2 milliárd forintos keret mintegy 20-22 fejlesztés megvalósulását segítette volna elő. A pályázat célja egyrészt az ipari park címet megszerzett szervezetek olyan jellegű támogatása, amely lehetővé teszi az ipari parki területek (tovább)fejlesztését, és ezzel a betelepülő vállalkozások részére magasabb színvonalú telephely- és szolgáltatási kínálat kialakítását (A jelű pályázati cél). Másrészt az ipari park területén kívüli innovációs központ és inkubátorház létesítésének támogatása (B jelű pályázati cél).
A hároméves programidőszak rövid krónikájáról szólva a szakember elmondta, hogy 2004-ben a 714,3 millió forintos keretre 21 pályázat érkezett. Ezekből mindössze öt felelt meg a kiírásnak, az elnyert támogatás 500 millió forint volt.
A 2005. évi 1,1 milliárdnyi keretre 27 pályázat érkezett. Közülük hét esett a nagyvállalati kategóriába, ezekből három pályázó támogatása (mintegy 350 millió forinttal) vált lehetővé. A további 20 pályázatból kettőt közreműködő szervezet utasított el alapvető hiányosságok miatt.
A pályázatok felfutása a vártnál lassabban következett be, ugyanakkor a logisztikai szolgáltatások fejlesztésére már a kezdet kezdetén nagyobb számú, szakmai szempontból is jó pályázat érkezett. Ezért két lépcsőben összesen 1,1 milliárd forint támogatást átcsoportosítottak az ipari parkokra előirányzott forrásból. Az ipari parkok lehetőségeit tovább súlyosbította, hogy a gvop beruházási pályázatainál a nagyvállalatok és a kkv-k támogatása közötti arányt 30-70 százalékban határozták meg. Az EU-jogharmonizáció miatt 2005 elejétől érvénybe lépett kkv-törvény új kisvállalkozás-meghatározása szerint azonban az ipari parkok nem tartoznak a kkv-körbe, tehát a szabályozás teremtette helyzetben „nagyvállalatnak” minősülnek. Ez a szakember szerint – ismerve a hazai realitásokat – az ipari parkok túlnyomó többségében abszurd. Így ez fokozott hátrányt jelentett, mivel az önkormányzati tulajdonlás is nagyvállalattá tette az ipari parkok közel kétharmadát. Mivel a három évre vonatkozó keret 30 százalékát hamar elérték, a kkv-szektoron kívüli pályázatokat tavaly augusztustól már nem tudták befogadni.
A támogatáspolitika homlokterében az olyan projektek állnak, amelyek koncentrált szolgáltatási kapacitást integrálnak egy-egy kistérségben vagy régióban, megfelelő piacbővüléssel, illetve az értéknövelő innovációs szolgáltatások kibontakoztatásával. A program tapasztalatai szerint ennek a szempontnak könnyebben megfelelnek azok az üzleti szolgáltatási modellek, amelyek a fenntarthatósághoz szükséges kritikus tömeget kisebb beruházási igénynyel, gyorsabb megtérüléssel tudják biztosítani. Erre utal a gvop logisztikai központok és szolgáltatások fejlesztését támogató pályázat kiváló abszorpciós képessége is.
Ez a konstrukció büszkélkedhet az egyik legjobb lehívási aránnyal az EU-s pályázatok között – mondta Nikodémus Antal. A megítélt 2,7 milliárd forint támogatás több mint kétharmadára már kora tavasszal megkötötték a szerződést, a lehívás pedig meghaladta az összeg felét. A megvalósuló 12 milliárd forintot meghaladó fejlesztés 22,5 milliárd forint feletti hozzáadott értéket és 400 új munkahelyet hoz létre nem egészen négy év alatt. Mindehhez a kritikus tömeget azok a – többségében kkv-szektorba tartozó – vállalkozások (több mint ezer) biztosítják, amelyek éppen a logisztikai szolgáltatások (100 ezer négyzetmétert meghaladó raktártér jött létre) révén tudják sikeresen erősíteni piaci pozíciójukat, hálózati szerveződésük minőségét.
Ugyanakkor a szabályozás logikáját némileg visszájára fordítva az is felvetődik, hogy a támogatási alapelv szempontjait – különösen az úgynevezett innovatív szolgáltatásoknál – meg is lehet kerülni – vélik az elemzés készítői. Ugyanis nem áll rendelkezésre szakmailag kiforrott tartalmi követelményrendszer az egyes innovatív tevékenységekre, nem támaszkodhatnak a kínálatot nyújtó bázisok elfogadott auditációs, minősítő eljárásaira. A kínálat szakmai definíciós specifikációja mellett a program sikerének másik fontos feltételét a keresleti oldalban látják. Az innovációs keresletet az ország gazdasági fejlettségéhez igazodóan viszonylag szűk piaci bázis és nagyfokú területi koncentráció jellemzi.
Az üzleti megtérülés kemény hajtóerejéből adódóan a tervezett innovációs központok (az ipari és innovációs infrastruktúra-fejlesztési pályázat B támogatási célja) többsége csak részlegesen vagy még úgy sem tölti be az eredetileg célul kitűzött funkciót. Így a projekt ingatlanfejlesztésként valósul meg, vagy ha mégis realizálható az innovációs tartalom – igen csekély kivétellel –, csak jelentős magánerő bevonásával és szinte kizárólag kedvező agglomerációs adottságú térszerkezetben képzelhető el. Az elemzés készítői szerint a pályázati rendszer továbbvitelénél elsősorban a kivételekre kell odafigyelni, mert most valóban ezek erősítik a szabályt. Vagyis a magán-üzleti források hatékony bevonása, az innovációs tartalom és lehetőleg a kiegyensúlyozottabb területi szerkezet megvalósítása lehet a következő időszak innovációs infrastruktúra-fejlesztéseinek a normája.
A sajátos kiszorító hatás (crowding out) legérzékletesebben földrajzi értelemben mutatkozik meg, mert a támogatott projektek túlnyomó része a jó területi értéknövekedésű, kedvező adottságú területekről kerül ki. A látványos autópálya-építések ellenére is még mindig dominánsak a IV. TEN-folyosóra és a központi régióra aspiráló befektetések a támogatott pályázatok között. Különösen érvényes ez a tendencia a jobb lehívó képességű konstrukciókra, az olyan önjáró, jól menő programokra, mint például az ipari és innovációs infrastruktúra-fejlesztési pályázat B célja, valamint a logisztikai központok és szolgáltatások fejlesztését támogató pályázat. Az előbbinél a 2005-ben odaítélt 760 millió forint körüli támogatásból 400 millió jutott a fővárosi agglomerációra, míg az utóbbinál a már lehívott támogatások 45 százaléka a központi régió projektjeit finanszírozta. Ennek nem csupán térszerkezeti, hanem súlyos támogatáspolitikai konzekvenciái vannak, illetve lehetnek, hiszen a központi régióterület – amely nem konvergenciarégió – 2007-től nagy valószínűséggel nem jogosult a strukturális alapok programjainak a támogatásaira.
* Az elemzés készítői: Nikodémus Antal (a GKM főosztályvezető-helyettese) és Tóth János (a GKM vezető főtanácsosa)
