A verseny mindenek felett
Rendkívül fontos versenyképességi tényező a társadalmi felelősségvállalás. Ugyan nagyon sokféle szempont vezérli a vállalatvezetőket, közülük jó néhányan szigorúan emiatt, az ennek révén elérhető előnyök érdekében ültetik át napi gyakorlatukba a CSR alapelveit – fogalmazódott meg markánsan a Budapesti Corvinus Egyetem Vállalat-gazdaságtan Intézetének kutatása során. Az elérhető konkrét előnyök között a munkavállalók jobb teljesítménye, a partnerek bizalma, a minőségi befektetők megtartása, a kormány általi támogatás elnyerése, a krízishelyzetek könnyebb kezelése, a kedvezőtlen sajtószereplés elkerülése szerepel – közölte lapunk érdeklődésére Matolay Réka, az intézet oktatója.
A kérdést a kutatók fordítva is megfogalmazták: jelenthet-e versenyképességi hátrányt a CSR. A válasz erre is relatíve egyértelmű nem volt. Az etikus magatartásnak kétségtelenül vannak hátrányai – emelték ki többen –, a legegyszerűbb példaként említve azt, hogy a korrupciót nem vállalva eleshetnek a megrendelésektől. Ez azonban csak rövid távon hoz veszteséget. Hosszú távon az etikátlan magatartás jelent versenyképességi hátrányt.
Érdekes és mindenképp kiemelendő momentuma volt a kutatásnak, hogy a CSR-tevékenység erőforrásigényei közül az anyagi ráfordítást említették a vállalatvezetők a legkevésbé releváns tényezőnek. Idő, törődés, elkötelezettség – ezek azok a tényezők, amelyekből sok kell a felelős magatartáshoz, no és persze kreativitás. Megtalálni az érintettekkel a hatékony párbeszéd felvételének módját, kiérlelni azokat a megoldásokat, amelyek révén a vállalat képes a környezetében élők érdekeit és jogait tiszteletben tartani, figyelembe venni működése során.
Az érintettek között a leggyakrabban a munkavállalókat említették a megkérdezettek. Annak mérlegelésekor viszont, hogy kiért tartozik felelősséggel a vállalat, határozottan eltérő véleményre jutottak. A vállalatvezetők ugyan ritkán adtak felsorolást, ám jóval szélesebb értelemben használták az érintettek fogalmát. A CSR-feladatokkal megbízott kommunikációs vezetők viszont szívesen jelölték meg az alkalmazottakon kívül a fogyasztókat, a tulajdonosokat, a természeti környezetet, ritkábban a versenytársakat. Ezzel meglehetősen szűken értelmezik az érintettek szemléletét, amelybe a nem piaci partnereket, a helyi közösségeket, a jövő nemzedékeket is fontos beleérteni, ezek azonban egyetlen esetben sem kerültek szóba. Ezzel szemben lényegesen hangsúlyosabban jelent meg a párbeszédre való törekvés a kerítésen belüli csoportokkal (ezen belül is elsősorban a munkavállalókkal), mint a külső környezet képviselőivel.
Összességében a kutatással sikerült a magyarországi CSR-megközelítésekről árnyaltabb képet kapnunk – állapította meg Matolay Réka. Hozzátette azonban: számukra is meglepő volt, hogy a versenyképességi előnyöket kifejezetten hangsúlyozzák a cégeknél, mintha mindenképpen meg kellene magyarázni, hogy ők mindeme tevékenységeik ellenére mégiscsak az üzleti életben, a szokásos gazdasági logika mentén működnek. NTK
