Több tőke, azonos hozamok
Társadalmilag felelős befektetési stratégiákat három nagy típusba szokás sorolni. A legegyszerűbb a rendszerint a befektetési alapok által követett szelekciós megoldás: csak a felelősen működő cégek papírjai közül válogatva igyekeznek a várhatóan kiemelkedő hozamot biztosítókat megvásárolni. Ebben a szemléletben kötötték le 2005-ben az amerikai SRI 73,6 százalékát.
A tulajdonosi megközelítésnél a részvényesek vállalatukat különféle közgyűlési határozatokkal igyekeznek felelős magatartásra ösztönözni – ez az összes tőke 30,7 százalékát érinti. Az SRI 0,9 százalékát adó harmadik csoportot adó közösségi befektetéseknél a tőketulajdonosok olyan pénzalapot hoznak létre, amely valamilyen társadalmi célt szolgál, például egyébként hitelképtelen, de hosszú távon várhatóan fizetni képes magánszemélyeknek, közszolgáltatásokhoz vagy kisvállalatoknak adnak tőkét, döntően hitel formájában.
A felelősséget mindinkább számon kérő befektetői magatartás jól nyomon követhető az üzleti élet különféle keresztmetszetein is: miközben 1995-ben még csak 55, együttesen 12 milliárd dollárt összefogó amerikai befektetési alap szakosodott az SRI-re, 2005-re számuk 201-re, tőkéjük pedig 179 milliárd dollárra hízott. Más oldalról ugyanez a trend oda vezetett, hogy míg 2003-ben felelős gondolkodást tükröző részvényesi indítványból 145-öt fogadtak el a különféle közgyűlések, 2005-ben már 177-et, ez az előterjesztések elfogadási arányának 48,5-ről 50,9 százalékra való emelkedését is jelenti.
A befektetési alapoknál felelős szemlélet címén alkalmazott szűrőfeltételek közül a dohányipar kizárása a leggyakoribb. Ezt az alkoholgyártás, a szerencsejáték-szervezés és a hadiipar mellőzése követi. Ezeket a szempontokat csak az alapok kevesebb mint 18 százaléka egészíti ki olyan, a felelős gondolkodás kapcsán jóval gyakrabban idézett szempontokkal, mint például a munkavállalóknak adott egyenlő foglalkoztatási esélyek, a termékek minősége, az emberi jogok tiszteletben tartása vagy az állatkísérletek elutasítása.
A tulajdonosi közgyűlési javaslatok közül a legtöbb a vállalat politikai szerepvállalásával, környezetvédelmi és munkaerő-gazdálkodási politikájával volt kapcsolatos. Igen gyakoriak a vállalatkormányzási rendszer átláthatóbbá tételét célzó javaslatok is. Egyre inkább megfigyelhető, hogy nem csupán magánszemélyek, de intézményi befektetők is kezdeményeznek felelős szemléletű határozatokat, miközben más szervezetek (különösen a jótékony célú alapítványok) letétkezelőiken keresztül igyekeznek befolyásolni azon cégek működését, amelyben tulajdonrészük van.
Európában, amely intézményei alapján a világ egyik legfejlettebb SRI-piacának számít, mintegy 360 milliárd eurónyi (462 milliárd dollárnyi) ilyen tőkét tartanak számon. A legnagyobb piac Nagy-Britannia a maga 8 milliárd eurós tőkeállományával, a második helyen álló Franciaországban 3,1, az azt követő Olaszországban 2,7, Svédországban pedig 2,5 milliárd eurót regisztráltak.
Az Avanzi SRI Research szerint tavaly júniusban már 375 valamilyen szinten felelős invesztíciós politikát követő befektetési alap működött a vén kontinensen, tőkéjük pedig meghaladta a 24,1 milliárd eurót, ez 27 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A befektetésben azonban mégsem ezek, hanem jellemzően a nyugdíjalapok viszik a prímet, igaz, országonként eltérő stratégiával. Miközben a Nagy-Britanniában inkább a tulajdonolt cégek stratégiáit igyekeznek átszabni, a holland alapok a szelekciós megoldást választják. A politikai támogatás sem hiányzik: egy új törvény szerint ez év nyarától például minden belga nyugdíjalapnak eszközei 10 százalékát SRI-ben kell tartania, s hasonló lépést fontolgatnak a brit politikusok is.
Ami e befektetési stratégiák sikerességét illeti, alapvetően kétféle szemlélettel találkozhatunk. Az egyik nézőpont szerint, mivel a felelősen gondolkodó cégek üzleti lehetőségeiket a vonatkozó jogszabályokon túl is korlátozzák, nem érhetnek el jobb teljesítményt, mint az ilyen többletterhet nem vállaló konkurenseik. A másik megközelítés azonban azt hangsúlyozza, hogy a felelős magatartást a vásárlók értéknek tekintik, így az ilyen cégek többet vagy drágábban tudnak értékesíteni, mint versenytársaik, ezért eredményeik hosszabb távon jobbak lehetnek.
A statisztikai adatok azonban egyik szemléletet sem erősítik meg egyértelműen. A Dow Jones globális indexének (DJIA) és a felelős vállalati szemléletet követő cégeket tömörítő fenntarthatósági indexének (DJSI) teljesítménye az 1994 eleje óta vett adatsor alapján alig különbözik. A DJIA 197,5, míg a DJSI 226,4 százalékkal emelkedett 13 év alatt ez év májusának végéig, miután a korábban valamivel lemaradó DJSI 2004 vége óta látványos emelkedésbe kezdett.
A magyarázatot talán az a környezetükre fokozottan ügyelő cégek teljesítményét vizsgáló, 2005-ös holland egyetemi tanulmány adhatja meg, amely szerint a kapcsolatot nem az előbbiek szerint kell értelmezni. A környezettudatosságban élenjáró cégeknél ugyanis semmiféle hozamkülönbözet sem mutatható ki tartósan, ugyanakkor az e téren látványosan elmaradó vállalatok mélyen átlag alatti teljesítményt értek el.
