Új irányban a fejlesztések
„Regionális összehasonlításban főként a gázellátásban vagyunk elmaradva. A mesterségesen leszorított árak miatt sok rossz döntés született, így rossz irányba mentek a fejlesztések is” – válaszolt lapunknak a bizottság elnöke, Vajda György akadémikus. A keresletnövekedéssel nem tartottak lépést a kapacitásbővítések, így mára a teljesítőképessége határára ért a vezetékes gázellátás. A jelentés hangsúlyozza, hogy sürgős beruházásokra van szükség.
A hazai energiaigények 45 százalékát gázzal elégítjük ki, gázfelhasználásunk 80 százaléka pedig a folyamatosan növekvő importból származik. Uniós átlagban is drágán jutunk az orosz gázhoz, de a bizottság szerint ennek nem kell így maradnia. Felül kell vizsgálni az importőr E.On Földgáz Trade szerződéseit két szállítóval, az E.On Ruhrgaszal és a GdF-fel.
Sürgősen növelni kell a kereskedelmi gáztároló és bővíteni az importgázszállító kapacitásokat, utóbbinál a már ismert dél-európai gázvezeték, illetve a Nabucco közül a gyorsabban megvalósulót kell választani. Viszont gazdaságilag hátrányos, technikailag pedig kockázatos lenne, ha megépülne a kizárólag stratégiai célú gáztároló. A bizottság a mellett van, hogy a stratégiai készleteket az egyébként is folyamatosan működő kereskedelmi tárolókban tartsuk, utóbbiak kapacitásának esetleges bővítésével.
Takarékoskodni is kell, de az alacsony ár nem sarkall takarékosságra. Mégsem vonhatók meg egyszerűen a támogatások, fokozatos és nagyon körültekintő bevezetéssel kell a gázártámogatás helyébe a rászorultsági elvű szociális támogatásnak lépnie.
Villamosenergia-ellátásunk fő feladata a több lábon állás erősítése. Erre jó esélyt teremt, hogy a növekvő kereslet miatt és a következő évtizedben leállítandó erőművek pótlására egyébként is sok ezer megawattnyi új kapacitást kell létrehozni – mutatott rá Vajda György –, itt az állam feladata annyi lenne, hogy a kiegyensúlyozott energiaszerkezet irányába kell terelnie az erőmű-építési szándékot.
Kérdés: mi a jó irány? A bizottság többsége szerint a paksi atomerőmű élettartamának meghosszabbítása, majd egy újabb paksi blokk felépítésének megvizsgálása. Előbbi nélkül további 2000 MW-nyi erőmű-építési igény és hárommilliárd köbméternyi pluszgázigény jelentkezne. A véleményével egyedül maradt Vári Anna egyetemi tanár azonban az élettartam-hosszabbítást kockázatosnak, a nukleárishulladék-tárolót túl drágának tartja, viszont 20-30 százalékos energiaigény-csökkentést remél a hatékonyabb s takarékosabb felhasználástól és a megújulók nagyobb arányú felhasználásától. Ám van probléma a megújulókkal is, főleg, ha nincs a rendszerben olyan szabályozható erőmű, amely semlegesíti a szélerősségtől függő áramtermelés kedvezőtlen hatását. A kiutat egy szivattyús-tározós erőmű jelentené, s mint beszámoltunk, éppen ilyet létesítene a Szinerg 640 Kft.
Nem volt teljes az egyetértés az erőművek és az MVM Zrt. közötti hosszú távú áramvásárlási megállapodások (HTM) felszámolásával kapcsolatban sem. A többség szerint meg kell válni ezektől a piactorzító szerződésektől, de persze úgy, hogy kordában lehessen tartani az árakat, és ne nagyon legyenek perek sem. A HTM-ek egységes felmondásával azonban valószínűleg felszöknének az árak – figyelmeztet Wiegand Győző, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület elnökhelyettese. HTM-ek nélküli erőműveink többségének ugyanis lehetősége nyílik arra, hogy a mostaninál több tízmilliárd forinttal többet fizettessenek a fogyasztókkal.
Felülvizsgálatra szorul a megújuló energiahordozók termelése is. A túl magas állami támogatás közvetve növeli a fogyasztói árat. Épp elég annyi ideig támogatni a beruházókat, amíg ráfordításaik megtérülnek. Pályáztatással máris szűrni lehetne a vállalkozókat – tudtuk meg Vajda Györgytől. A Mavir Zrt. maradjon az MVM Zrt.-é – foglalt állást a bizottsági tagok többsége, attól tartván, hogy máskülönben kockázatot jelentene a rendszerirányító helyzetének elbizonytalanodása. A kisebbség viszont – Kovács Csaba, a Magyar Energia Hivatal osztályvezetője és Vári Anna – éppen abban lát kockázatot, ha a rendszerirányító nem teljesen független.
