Az internet a fő csatorna

A hazai vállalatok fő információforrása az internet – derül ki a KutatóCentrum felméréséből. A május–júniusban elvégzett, több mint 3500 fő, többségében üzleti döntéshozók megkérdezésén alapuló piackutatás szerint az internet mind a gazdasági, mind a politikai információk első számú forrása. Ez ugyan – online kérdőíves adatgyűjtésről lévén szó – kevéssé meglepő, figyelemre méltó azonban, hogy a további hírforrások sorrendje is ugyanaz: a második legfontosabbnak a válaszadók a televíziót jelölték meg, majd a napilapok, a rádió és a hetilapok következtek. Az információs csatornák megválasztása nem függ a cég méretétől: a sorrend a nagyvállalatoknál ugyanaz, mint a kkv-knál.

Ugyancsak egyhangúlag ítélték meg a megkérdezettek a szakmai információk forrásait: ebben a tekintetben is az internet a legfőbb hírforrás, de a televíziót megelőzik a szaklapok, amelyekből a megkérdezettek kétharmada tájékozódik. Az egyéb sajtótermékek és a rádió a szakmai információk tekintetében igen kevéssé bizonyult relevánsnak. A hírforrások fontosságának megítélésében szintén egyhangú eredmény született: az internet szerepét a megkérdezettek 90 százaléka ítélte fontosnak vagy nagyon fontosnak, a szaklapok 79 százalékkal a második helyre kerültek, a harmadik pedig a televízió lett. A KutatóCentrum a napi-, illetve hetilap-előfizetések iránt is érdeklődött. A válaszadók cégeinek 21 százaléka fizet elő a Népszabadságra, 20 százalékkal a Világgazdaság a második. Közel minden második nagyvállalat, illetve minden harmadik kkv előfizet a Világgazdaságra, de még a „nano” – azaz alkalmazott nélküli – társaságok körében is 10 százalékot meghaladó a VG-előfizetők aránya. A hetilapok körében egyértelmű a HVG fölénye: a gazdasági-politikai hírmagazint a cégek 38 százaléka rendeli meg, a Figyelő 18 százalékkal a második a 168 óra, az Üzleti 7 és a Heti Válasz előtt.

Az előfizetéseknél már komoly eltérés van a kisebb és a nagyobb cégek között: a legfeljebb öt főt foglalkoztatók közel kétharmada sem napi-, sem hetilapra nem fizet elő, a kkv-k esetében ez a mutató már csak 36 százalék, miközben a nagyvállalatok 77 százaléka előfizet valamilyen sajtótermékre. Rendszeres sajtófigyeléssel szintén főként az utóbbiak foglalkoznak (60 százalékuk), a legfeljebb öt főt alkalmazó cégeknek viszont csak 17 százaléka pásztázza rendszeresen a médiát.

Az ennél is költségesebb piackutatásoknál még nagyobbak az eltérések. Ezen a területen – mint azt Barcza Enikő kutatásvezető a Világgazdaságnak kifejtette – különösen nagy a kkv-k lemaradása. Míg a nagyvállalatok 75 százaléka végez valamilyen kutatást, addig a kkv-k több mint fele semmilyen felméréssel nem foglalkozik, a rendszeres piackutatás pedig csupán egytizedükre jellemző. Ahol van egyáltalán kutatás, ott azzal többnyire saját alkalmazottat bíznak meg, a kutató nagyvállatok 45 százaléka, a kkv-knak pedig csupán 15 százaléka szerződik külsős céggel. Hasonlók az arányok a versenytárselemzéseknél is: ezeket – ha mégis, akkor – a kkv-k majdnem mindig házon belül végzik, de a nagyvállalatoknak is csak egyharmada bíz meg külsőst. A felmérés készítői arra is rámutatnak, hogy a döntéshozók sok esetben a kutatási alapfogalmakkal sincsenek tisztában, a Milyen formában végzik a piacfelméréseket? kérdésre ugyanis igen sok esetben egymásnak ellentmondó válaszokat kaptak.