A futballozás jobban fogyaszt a futásnál

A Koppenhágai Egyetem munkatársai 37 egészséges, 20–40 év közötti férfit vizsgáltak hónapokon keresztül, akik nem voltak hivatásos játékosok, de vállalkoztak a rendszeres testmozgásra, ez lehetett labdarúgás vagy futás. A csoportot három részre osztották, tudományos gondossággal végzett véletlenszerű kiválasztással. A focisták hetente három alkalommal átlagosan egy órán át rúgták a labdát, a futók – mérsékelt sebességgel – ugyanennyit edzettek. A harmadik csoportba tartozók sport nélkül éltek.

A nem sportolók adatai három hónap múlva változatlanok voltak. A labdarúgók és a távfutók csoportjában a maximális oxigénfelhasználás, a fizikai terhelhetőség és a teherbírás jelentősen megnőtt, a testtömeg zsírtartalma, a vércukor és a vérnyomás pedig csökkent. Ám a sportolók között is a legnagyobb javulást a futballisták mutatták, akiknek izomtömege a futókéhoz képest csaknem két kilogrammal több, zsírszövetmennyiségük pedig 3,7 százalékkal kevesebb lett; a futóknál ez utóbbi változás csak két százalék volt.

Noha a futballjátékosok nem voltak edzettek, a játék bizonyos pillanataiban a kardiovaszkuláris teljesítményük olyan szintre emelkedett, mint a profiké. Jól ismert, hogy a fizikai teherbírást növelő tréning – mint a kocogás vagy a kerékpározás – növeli az inaktív emberek erőnlétét és csökkenti a kardiovaszkuláris kockázatot. A dán kutatóknak sikerült bizonyítani, hogy az időszakos fizikai terhelés – amely maximálisan növeli a pulzusszámot és komplex, intenzív izomteljesítményt vált ki – hasonló hatású.

A munkacsoport kutatási adatait az angol Sport & Exercise Sciences tudományos társaság ez évi konferenciáján ismertették Bathban. A dán tanulmánynak érdekes eredménye volt az a megfigyelés, hogy a labdarúgók a program során mindvégig élvezték a focit, örültek a mecscseknek.