A vállalati működések egy évtizede

A létszámtervezés, a vállalati működési folyamatok, illetve az emberi erőforrások fejlesztése lesz a következő egy-két évben a legfontosabb feladat a hazai vállalatok életében. Kevésbé fontosnak tartják a külpiaci terjeszkedést, a logisztika fejlesztését és a globalizációhoz való alkalmazkodást.
A magyarországi Mercer és a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Kara közös felmérésében nemcsak azt vizsgálta, hogy a következő időszakban mire koncentrálnak a cégek, hanem azt is, mi minden változott 1996–2006 között a működésükben. Az elemzésből kiderült, az elmúlt tíz év alatt a létszámtervezés mellett kritikus HR-menedzselési feladat lett a toborzás és kiválasztás, a karriermenedzsment és az alkalmazottakkal való kommunikáció. Míg 1996-ban a képzés és fejlesztés területe a vállalatok mindössze öt százalékának jelentett kihívást, addig tavaly már 12 százalékuk jelezte ezt. A javadalmazás és a juttatások kérdése is egyre kardinálisabb: a vállalatok közel egyötöde érzi mind fontosabb területnek. A megkérdezett vállalatoknál a bérköltségek a működési kiadások egyharmadát tették ki 1996-ban, ez tíz évvel később már háromszázalékos emelkedést mutatott.
A kritikus vállalati HR-kompetenciák közé most főleg a költségtudatosságot, az idegennyelv-ismeretet, a gyors döntéshozatalt sorolták a cégek. A tíz évvel ezelőtti állapothoz képest jóval nagyobb erőfeszítést kíván tőlük napjainkban a csapatmunka folyamatos biztosítása, a jogszabálykövetés, valamint a HR-rendszerek és módszerek megismerése.
A kérdőíves felmérésben egyébként 112 Magyarországon bejegyzett vállalat vett részt. A vizsgált cégek 15 százaléka a rendszerváltás előtt, a többi azt követően jött létre. A vállalatok egynegyede ipari, egyötöde kereskedelmi tevékenységet folytat; a szállítás, a távközlés, az ingatlanügyletek, a gazdasági, a humánszolgáltatási, a pénzügyi tevékenységek és az idegenforgalom együttesen sem érték el a 25 százalékot az ágazati megosztásban.
A felmérés kiterjedt a társaságoknak a minőséggel és a versenyképességgel kapcsolatos jellemzőire is, valamint arra, hogyan értékelik a saját teljesítményüket a többi, velük azonos szektorban működővel összehasonlítva. A kapott adatok szerint a vállalatok 93 százaléka válaszolta azt, hogy a szolgáltatások minősége területén átlagon felül teljesít – mondta lapunknak Szabados Erzsébet. A Mercer Magyarország projektvezetője hozzátette: míg tíz évvel ezelőtt 83, tavaly 78 százalékuk vélekedett úgy, hogy szervezetük a munkavállalók elkötelezettsége és a vállalat termelékenysége szempontjából átlagon felüli. A cégek 39 százalékának átlagon aluli a nyereségessége, több mint egyharmaduk viszont a felső 50 százalékhoz sorolta magát ebben a vonatkozásban. A válaszok alapján a vállalatok éves bruttó árbevételére vonatkozóan azt a következtetést vontuk le, hogy az 50 millió alatti és az 50–500 millió forint közöttiek aránya csökkent, míg a 10–100 milliárd közötti éves árbevételt produkálók aránya nőtt a vizsgált időszakok alatt – fogalmazott Szabados Erzsébet.
A vizsgált cégek többsége egyébként a hazai piacon tevékenykedik, bár számuk a vizsgált időszakokban 81 százalékról 58-ra csökkent. Az európai és a globális kereskedelmet folytató cégek aránya növekedést mutat. (Előbbiek 11-ről 29 százalékra, utóbbiak 9-ről 13-ra bővültek.)
Az elemzés arra is rávilágított, hogy az elmúlt tíz év alatt a munkaerő minősége és költsége, a pénzügyi források, a termelési technológia fejlettsége és a menedzsment számítottak a legjelentősebb versenytényezőknek a szervezetek számára.
A dolgozók létszámának csökkentésére a leggyakrabban használt módszer a belső átszervezés, a munkakör megszüntetése, valamint az önkéntes felmondás volt. A szervezetek kisebbik hányadának volt csak kidolgozott akcióprogramja a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű munkavállalók (csökkent munkaképességűek, idősebb dolgozók, képzettség nélküliek) kezelésére, igaz, ez a szám a vizsgált időszak alatt 24 százalékról 45-re emelkedett.
Úgy tűnik, hiába múlnak az évek, a hazai vállalatok nem szívesen változtatnak a dolgozók korösszetételén. Tíz év elteltével a 30 év alatti és az ötven év feletti dolgozók aránya csak enyhén növekedett, míg a 30–40 és a 40–50 év közötti korosztály aránya szerény mértékben csökkent. Kormegoszlás szerint a 41 év alatti korosztályhoz tartozó dolgozók dominálnak.
A vállalatok több mint egynegyede alkalmazta a több műszakos munkarendet, 17 százalékuk a hét végi munkát, 15 százalékuk a rugalmas munkaidőt. Nem jellemző azonban az otthoni munkavégzés, a távmunka és a sűrített munkahét alkalmazása. KI