Hová lett a tej? Káosz a piacon, avagy "légypiszok a levesben"
A szerencsétlenségben szerencsésnek mondhatták magukat azok, akik az előző héten a Ferenciek terén lévő Match-ban próbálták beszerezni a mindennapi tejet, ők ugyanis két dobozt kaphattak egy áráért, igaz, a termékek szavatossága a következő napon lejárt, más tejet pedig nem találtak az üzletben.
Az eseményeket többszöri megkeresésünk ellenére egyik nagyáruházlánc sem kommentálta.
Fórián Zoltán, az Agrár Európa Kft. igazgatója nemrég megjelent tanulmányában úgy vélte: a globális folyamatok, például a bioüzemanyagok termelésére való átállás, és a fejlődő gazdaságú országok, elsősorban Kína által gerjesztett egyre növekvő kereslet miatt előre látható volt a mezőgazdasági termékek árainak növekedése, a folyamat pedig tovább folytatódik.
Kínában körülbelül egy nap alatt fogy el annyi tej, amennyit Magyarország egy egész év alatt megtermel – reagált Istvánfalvi Miklós, a Tejtermék Tanács elnöke, aki szerint bár a fejlődő piacok valóban komoly keresletnövekedést hoznak, Magyarország csak „légypiszok a levesben” a globális piacot tekintve, a probléma gyökere a szűkebb régióban keresendő.
Az elnök szerint a hirtelen fellépő tejhiányt több tényező együttes hatása okozza. A közelmúltban számos, korábban olcsó tejet előállító gyár ment csődbe, az Európai Unió pedig leépítette támogatási rendszerét, így a tej ára Európa-szerte emelkedni kezdett, a régióban keresleti piac alakult ki. – véli a Tejtermék Tanács elnöke.
Az uniós szabályozás lényege, hogy kvóta formájában osztja el az országok között az egy év alatt előállítható tej mennyiségét, és túltermelés esetén büntetést szab ki. Magyarország azonban az EU által megszabott kvótának csak kevesebb, mint a 90 százalékát teljesíti, az alulteljesítéssel nem foglalkozik – tudtuk meg a hazai kvótaszabályozást irányító Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal munkatársaitól.
A növekvő kereslet és csökkenő kínálat ellenére a nagy áruházláncok továbbra is rendkívül nyomott 100-120 forintos áron szándékoztak eladni az úgy nevezett UHT (ultra magas hőmérsékleten kezelt), népszerűbb nevén tartós tejet.
Az UHT tej előállítási költségei korábban valóban alacsonyabbak voltak a friss tejénél, a termelők ugyanis az – akkor még meglévő – tejtartalékaikat „tartósították”, és egyfajta puffer termékként használták fel az akár fél évig is fogyasztható tejet.
Mára viszont a csökkenő termelés következtében a gyártóknak nincsenek fölösleges készleteik, így az előállítás teljes költségét szeretnék kifizettetni a kereskedőkkel. – véli Istvánfalvi Miklós.
A hipermarketek számára így már nem olyan jó üzlet az UHT tej forgalmazása, ez lehet az oka az elsősorban a tartós tej piacán érzékelhető hiánynak.
A magyarországi üzletek üres polcai felvetik a kérdést: vajon mennyiben függ a hazai tejellátás az európai viszonyoktól, sarkosan fogalmazva: ki issza meg a magyar tejet?
A Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet kutatása a Tejtermék Tanács megrendelésére vizsgálta meg a hazánkban kapható tejtermékeket, és arra az eredményre jutott, hogy az importált áruk minősége nem mindig megfelelő, sőt, számos olyan ömlesztett sajtnak nevezett készítményt is találták, amely nem is hasonlított sajtra. Ezek persze nem egészségtelenek, és a felmérés módszertana nem a Terméktanács felelőssége – tette hozzá Istvánfalvi.
A Tejtermék Tanács elnöke szerint bár a nyerstej export rendkívüli ütemben nő, nem állja meg a helyét, hogy a magyar termelők a külföldi fogyasztóknak termelnek. Ugyanakkor hozzátette: a tejgazdaságok évek óta nagy mennyiségeket exportálnak Olaszországba, ahol 20-30 százalékkal magasabb áron adhatják el a nyerstejet.
Természetes, hogy a tejipar résztvevői is a nagyobb hasznot keresik, a multinacionális áruházláncok pedig közép-európai tendereket írnak ki a termékek beszerzésére, hiszen számukra gyakorlatilag mindegy, hogy a tej Pozsonyból vagy Budapestről érkezik, feltéve, hogy megfelelő az ára.
Ha akarná, sem exportálhatná termékét a jobb ár reményében Kordás István, a Tejgazdaság Kft. szarvasmarha telepének vezetője, cége ugyanis egy szövetkezet tagja, amely hosszú távú szerződést kötött egy felvásárlóval. A tejtermelő jelenleg a 2000-es, 2001-es áron, 70-80 forintért kénytelen eladni a tejet, holott a reális a 100 forintos literenkénti ár lenne. Kordás István szerint azonban örülni kell, hogy a felvásárló legalább fizet, hiszen a szövetkezet létrejöttét megelőző időben szinte folyamatosan „futottak a pénzük után” a termelők.
Kordás szerint a helyzetet tovább nehezíti, hogy a hazai mezőgazdasági támogatásokat elsősorban a növénytermesztők kapják, akik viszont ennek ellenére sem csökkentik áraikat, így a tejtermelőknek az idei aszály után komoly nehézségekkel kell szembenézniük.
És hogy valóban a hazai piacon marad-e a magyar felvásárlónak eladott, többségében extra minőségű tej? Valószínűleg, bár előfordult, hogy egy vállalat arra kérte a termelőt, erősen hűtse le a tejet, a tartálykocsi azután Róma felé vette az irányt.
Faludi Linda - VGO Klikk a nagyításhoz KLikk a nagyításhoz -->
