Indul a megawattvásár
A lehetséges vevők az elmúlt hetekben borúlátóan nyilatkoztak a várható induló és a majd kialakuló árral kapcsolatban, amelyről a félhivatalos közlések alapján csak anynyi sejthető, hogy „regionális” szintű lesz. Ez a mostani piacinál magasabb árat jelent. Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Macedónia ugyanis nettó energiaimportőr, vagyis a kiszolgálásukra törekvő kereskedők nem nagyon kockáztatnak azzal, ha magas árat ajánlanak. Szlovákia és Lengyelország eközben igyekszik határon belül tartani az áramát, szűkítve a magyarországi felhasználók importlehetőségét, s Ukrajna sem kényeztet az eddiginél nagyobb mennyiséggel.
Közben Németországból is elrettentő hírek érkeztek. A jövő évre szóló áramárszerződések átlagára a napokban túllépte a megawattóránkénti 60 eurós lélektani határt a berlini tőzsdén, s a szakértők nem jósolnak 60-65 eurósnál alacsonyabbat a kötések kifutásáig. Az ottani drágulásnak nem keresleterősödési, hanem költség- és kínálati oka van. Felszöktek a németországi villamosenergia-termelés 60 százaléka mögött álló szénárak, amelyek jövőre várhatóan 37 százalékkal lesznek magasabbak Északnyugat-Európában, mint az idén. (Tonnánként 106,4 dollárba kerülnek majd.) Az RWE a tervezettnél később indítja újra a Bilbis atomerőmű két reaktorát, ezzel visszafogja a kínálatot és segíti a nagykereskedelmi árak emelkedését.
Érzik az emelési lehetőséget a magyarországi szabadpiaci kereskedők, amelyek a Világgazdaság információi szerint a következő évre az ideinél inkább 40, mint 30 százalékkal magasabb árat ajánlottak partnereiknek, részben sikerrel. A felhasználók a mai aukcióhoz is köthetik áramköltségeik majdani növekedését, ugyanahhoz az eseményhez, amely az MVM számára kellemesen emlékezetesnek ígérkezik. Ma ötször annyi kapacitást köttethet le, mint az előző árverésen, s azért a korábbi aukció szereplőinek a többszöröse, huszonkilenc érdeklődő szállhat ringbe.
