Szabadságra ment – megváltak tőle

Ha a munkáltató a munkavállaló egyheti rendes szabadság iránti kérelmét elfogadja, majd azt – közvetlenül a szabadság megkezdése előtt – visszavonja, de a dolgozó mégsem jelenik meg a munkahelyén és emiatt felmond neki, az ügyben a bíróságnak vizsgálni kell az intézkedés lényeges körülményeit – hívta fel a figyelmet a következő perben a Legfelsőbb Bíróság (LB).
A felperes, nyaralását tervezvén, öt nap fizetett szabadságot kért. Erre a cég áldását adta, ám azt – közvetlenül a szabadság megkezdése előtt – mégsem engedélyezte: határidős munkára hivatkozott. A felperes ezt nem vette figyelembe, s elutazott. A cég válaszul megvált tőle. A felperes a munkaügyi bírósághoz fordult, amely megállapította az intézkedés jogszerűségét. Szerinte nem volt bizonyítható, hogy a dolgozót – az esetleges jogkövetkezményekre való figyelmeztetés mellett – értesítették arról, hogy a szabadságát nem veheti ki. A másodfokú bíróság szerint viszont aggálytalanul megállapítható volt, hogy a felperes ellenszegült a munkáltatói utasításnak, ezért elutasította keresetét. A dolgozó emiatt az LB-től kért felülvizsgálatot. Arra hivatkozott, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta azt a szabályt, miszerint az alapszabadság egynegyedét a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni.
Az LB alaposnak találta a beadványt. Kifejtette: való igaz, hogy a szabadság egynegyedével a munkavállaló, a többi részével pedig a munkáltató rendelkezik. Rendkívül indokolt esetben a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy a szabadság kiadásának már közölt időpontját megváltoztassa, ekkor azonban kártérítés járhat a dolgozónak. Az adott ügyben a munkavállaló hónapokkal korábban jelezte szabadságigényét, a foglalkoztató pedig csak pár nappal a szabadságolás előtt vonta vissza engedélyét. Az LB emlékeztetett arra, hogy a feleknek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően együtt kell működniük. Bár közölték a szabadság megvonását a felperessel, ő azt semmibe vette. Ám a bíróságok nem vizsgálták, hogy a felperes volt-e már korábban is szabadságon. Nem derült fény arra sem, mennyire volt indokolt az engedély visszavonása, és érte-e hátrány a felperes távolléte miatt a munkáltatót. Az sem elhanyagolható, hogy a dolgozó mindössze öt napot kért, amellyel a munkáltató jó előre számolhatott. Mindezt a bíróságoknak tisztázniuk kell – mondta ki az LB, és az ítéletet hatályon kívül helyezve új eljárásra utasította a munkaügyi igazságszolgáltató fórumot. KK