Tömegtermelés helyett tömeges testreszabás
A következő években Magyarországon is felerősödik az a folyamat, amelyben a hagyományos beszállítók szerepét az integrációs hálózati struktúrák veszik át – véli Móricz Sándor, a Magyar Logisztikai Egyesület (MLE) agrárlogisztikai tagozatának elnöke. Ez pedig nem lehetőséget, hanem szükségszerűséget generál az agráriumban alkalmazandó infologisztikai rendszerek iránt.
A mezőgazdaság termelésében és értékesítésében mára nyilvánvalóvá vált, hogy a termékek előállítása és a kapcsolódó szolgáltatások költséghatékony biztosítása összetettebb lett, mint korábban. A szükséges sokféle információra és technológiai elemre az ütemterv szerint van igény. A résztevékenységeket végző partnereknek szorosan együtt kell működniük, hogy versenytársaiknál jobb terméket állítsanak elő („időalapú verseny”). Sokkal szorosabban kell koordinálni az innovációs folyamatot, mint ahogyan azt a résztvevők az induláskor feltételezik. A részfolyamatokat egyidejűleg kell elvégezni, ahelyett hogy egymás után hajtanák végre őket.
A napjainkban átalakuló agrárszektorban a beszállítói tevékenység alapkondíciós rendszere egyre meghatározóbb. Egyrészt megjelent az „időalapú” és a „just-in-time” beszállítás, ami azt jelenti, hogy mindig csak az előre, szerződésben rögzített menynyiséget kell beszállítani a termékből, mert – különösen a zöldség-gyümölcs szektorban – az értékesítés nincs felkészülve az ideiglenes, többnapos, -hetes tárolásra. A tárolást a termelőnek kell megoldania; továbbá csak akkor tud a termékkel megjelenni a polcokon, ha az előre rögzített kiszerelést, csomagolást is képes biztosítani. Ugyanakkor a vevő a magasabb minőség és az ütemezett beszállítás mellett hagyományosan igyekszik alacsonyabb átvételi árakat elérni, és kitolni a fizetési határidőket.
A szakember szerint az agrárbeszállítás alapkondícióinak alakulása nyomán szükségessé válik olyan termelési, tárolási, feldolgozási (manipulálás), csomagolási, szállítási, finanszírozási, kapcsolattartási (információs) rendszer, hálózat kidolgozása, amely képes az értékesítést és a piacorientált termelési folyamatot szervezni, irányítani, kontrollálni és szükség esetén korrekciókat végrehajtani. Az ilyen funkciókra képes rendszer olyannyira költséghatékony, hogy a termelő változatlan eladási ár mellett is képes költségcsökkentéssel nagyobb profitot elérni.
A feladatok megvalósítása megköveteli a szereplők (termelők, értékesítők, feldolgozók, finanszírozók) hálózati, egy egységként, egy vállalatként való működését. Ebből következik a „virtuális agrárvállalat” fogalma. A virtuális mezőgazdasági vállalat erősen függ a logisztikától és a hálózatba kapcsolt számítógépektől. A logisztikának és az információs infrastruktúrának az agrártermelésben, illetve az -értékesítésben már a közeljövőben meghatározó szerepet kell játszania.
A hazai agrárium számára mind az európai uniós, mind az átalakuló fogyasztói igények nagy kihívást jelentenek. A szektor minden résztvevőjének szemléletváltását a technológia váltása kényszeríti ki. Korábban a nagykereskedők által dominált és diktált felvásárlási, elosztási csatornák, termelői feltételrendszerek is átalakultak és folyamatosan változnak. A nagybani felvásárlókat egyre inkább az integrátorok váltják fel, akik igyekeznek eleget tenni a kereskedelmi, illetve megrendelői elvárásoknak megbízhatóságban, mennyiségben és minőségben egyaránt. A jelentős volumenű megrendelések az utóbbi 10-15 évben a magyar piacon is megjelent multinacionális kiskereskedelmi láncoktól érkeznek, amelyek elosztási központjain,
illetve áruházaik standjain keresztül jut el az áru a termelőktől a végső fogyasztókhoz. A hazai agrártermelés esetében két meghatározó folyamatra szükséges koncentrálni – véli Móricz Sándor. Egyrészt a gazdasági folyamatok globalizálódására, másrészt arra az infologisztikai rendszerváltásra, amely lehetővé teszi a hagyományos tömegtermelés helyett a tömeges testreszabást. VG
