Nem az út, a szurkolás a lényeg

- Rendszerváltás előtt az utazási irodák között a Pegazus volt az első magánvállalkozás. Hogyan sikerült kapitalista szemléletet vinnie az akkori szocializmusba?
- 1976-ban alapítottam az irodát. Akkoriban nem működhettünk magánvállalkozásként, így létrehoztunk egy termelőszövetkezeti közös vállalatot lovas turizmusra, amelynek célja a magyarországi ménesek állományának nemzetközi értékesítése, exportja volt. A tsz elnökétől ugyan megkaptam a lehetőséget a vállalkozáshoz, de a szükséges összeget nekem kellett kitermelnem. Megkerestem a margitszigeti termálszállót, és javasoltam, vezessük be a fiákerjáratokat a vendégek számára. Az első évben már kitermeltük a fennmaradáshoz szükséges nyolcszázezer forintot. Ezen felbuzdulva elkezdtük a lovastúra-útvonalak kiépítését a Kiskunság, a Hortobágy és a Balaton-felvidék környékén.
- Ma közel kétezer iroda működik a kezdeti ötvenhez képest, és óriási verseny alakult ki ezen a területen is. Hogyan tudtak fennmaradni, továbbfejlődni?
- Specializálódtunk. Mindig előrukkoltunk valami újdonsággal: lovas turizmus, Izrael, Murau, Törökország, olimpia stb. Létrehoztunk saját ötletű sportrendezvényt is, amely Három királyok torna néven vált ismertté. Jöttek hozzánk a világ minden tájáról, több mint húsz éven keresztül. Január elején tartottuk, mert szilveszter után üresek voltak a szállodák, és ilyenkor olcsón lehet szállást kapni. A Három királyok tornát hat-nyolc sportágban (kispályás labdarúgás, jégkorong, kézilabda, röplabda, teke, bowling), fedett helyen, amatőr sportolók részvételével rendeztük meg, akik szép számmal jöttek Németországból, Svájcból, Olaszországból, Franciaországból, Kanadából, Amerikából egyaránt. Volt, amikor nyolcszázan is öszszegyűltünk.
- Milyen típusú munkatársakkal szeret és tud együtt dolgozni?
- Elvem, hogy mindenkiben meg lehet találni a legjobb munkatársat. Nem az alkalmazott a hibás, ha nem tudja ezt megmutatni, hanem a vezetője, aki nem tud olyan munkát biztosítani a számára, amellyel motiválja. Mindig azt akartam, hogy a beosztottjaim jól érezzék magukat a cégnél. Tanári diplomám van, turisztikai végzettségeim, harminchárom éves tapasztalatom, de amikor elkezdtem dolgozni, még nem az anyagi motiváltság volt az elsődleges szempont, hanem maga az ember. A hosszú évek során nem küldtem el senkit. Ma is vannak olyan kollégák, akik 18-20 éve vannak nálunk, belőlük lesznek a felső vezetőink.
- Milyennek látja öt év múlva a vállalkozás jövőjét?
- Reményeim szerint akkor már „multinacionális” cégnek mondhatjuk magunkat. Éppen az olimpiai tapasztalatokra támaszkodva mertünk vállalkozni arra, hogy más országban is megpályázzuk az olimpiai utaztató jogát. Spanyolországban megnyertük, és létrehoztunk egy leányvállalatot. Velük már készülődünk a londoni játékokra. 2010-ben pedig vár ránk a vancouveri téli olimpia és a dél-afrikai labdarugó-világbajnokság. Ebben a terjeszkedésben látom a jövőt.
- Az olimpiai utak szervezéséhez való jogot hogyan kapta meg az iroda?
- 996-ban egy biztosítótársaság megbízott minket, hogy 120 embert vigyünk ki az atlantai olimpiára. Akkor még nem lehetett Magyarországon megvásárolni a szolgáltatást, így külföldön kellett mindezt megtennem. Sikerült a szervezés, és a játékokon összefutottunk a Magyar Olimpiai Bizottság elnökével, aki csodálkozott, hogyan került ide enynyi magyar. Rövid beszélgetés után eldöntöttük, együttműködünk annak érdekében, hogy minél több ember kijusson az ötkarikás játékokra. Megállapodás született, és Sydney-be már több mint 800 embert vittünk ki, Athénba háromezret, most pedig a pekingi olimpiára való felkészülést biztosítjuk.
- Egészen más erőforrásokat igényel ez a szervezés, mint egy „normális” utaztatás…
- Négy évvel előre fel kell készülnünk, és kitalálni, hol helyezzük el az embereket, mennyi jegyet kössünk le, mielőtt eladnánk azokat stb. Egy olimpiára pedig nem az úti cél, hanem a játékok miatt mennek az emberek. Nem Peking az elsődleges, hanem a szurkolás a magyar versenyzőkért. Olyan szálláshelyet kerestünk, ahol különböző kategóriákban, de egy helyen elfér kétezer ember. Ide szervezünk egy szurkolói klubot 22 olimpiai bajnokkal, akik moderálják ezt a csapatot a rendezvényeken.
- Lát fantáziát egy budapesti olimpia megszervezésében?
- Teljes mértékben. Budapest abszolút alkalmas egy olimpia megrendezésére. Tökéletes tanulmányt készített a PricewaterhouseCoopers, csak senki nem veszi komolyan. Nagyon sok alkalmas helyszín lenne Budapesten és környéken, de nem értékesíteni kellene azokat a területeket, hanem szisztematikusan felkészülni. Akarni kell, elhatározni és következetesen pályázni. Több sporteseménynek kellene otthont adni, jó kapcsolatokat építeni a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal, és nem utolsósorban ehhez kellene mérni a gazdaságpolitikát, a városvezetést, az építőipart stb. Ennyi az egész!