Kínos ügy a digitális táblák késéséből - Mi van a háttérben?

 Az iskolák szerint fejetlenség van, a beszállítók viszont épp tudatosságot sejtenek a tender kiírásának bizonytalanságai mögött. Attól tartanak, így könnyebb helyzetbe hozni egy előre kiválasztott konzorciumot.

Körülbelül 30 ezer tantermet fel fogunk szerelni - tábla és kréta helyett - a kétoldalú virtuális kommunikációt lehetővé tevő, a világot kinyitó digitális táblákkal - ígérte Gyurcsány Ferenc miniszterelnök több mint egy éve, 2007. február 12-én.

Bár az Európai Unió már a nyáron az áldását (pénzét) adta a fejlesztésre, a digitális eszközökre szóló közbeszerzési tendert fél év alatt sem sikerült kiírni.

De azt sem tudni, a kormány mit gondol erről: még mindig nem ismert, pontosan milyen digitális taneszközöket kívánnak beszerezni.

Az iskolák így tulajdonképpen zsákbamacskát vesznek: választanak a nem túl precízen leírt csomagokból (azt számítógépes kalkulátor segítségével megtudhatják, nekik miből mennyi járhat), és bízhatnak a beszerzést lebonyolítók bölcsességében, hogy majd a nekik legmegfelelőbb eszközöket, illetve cégeket választják ki.

Az iskolákhoz hasonlóan várnak a feltételekre a beszállítók is. A digitális táblákat forgalmazó - referenciáik alapján szóba jövő - öt-nyolc hazai cég tűkön ül. Az eddigi tendereken legfeljebb csak néhány száz darabos megrendelésről volt szó, szemben a most várható, cégenként is többezres megrendelésállománnyal. A feltételekre már azért is várnának, mert nem tudják, mit is kell majd szállítaniuk.

A beruházók a titkolódzás és a gyorsított lebonyolítás egyvelege miatt arra gyanakodnak: esetleg valaki mégiscsak tudhatja, mire kell számítani. Az információs előny pedig ebben az esetben egyenes út a győzelemhez, vagyis a több tízmilliárdos megrendeléshez.