A vámhatóság veti ki az adót

A hét végén, pénteken válik esedékessé az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségéről és jogosultságáról, valamint az Európai Közösség más tagállamából származó beszerzésekről szóló áfabevallás benyújtása. Ez utóbbi felveti annak a kérdését, hogy termékek behozatala esetén pontosan hogyan kell megfizetni az adót.

Az év eleje óta hatályos magyar áfatörvény szerint ilyen esetekben az adó alapja a behozott terméknek a hatályos vámjogi rendelkezések szerint megállapított vámértéke. Sőt, e vámérték alapján az áfa mértékét általában maga a vámhatóság határozza meg. Az adófizetési kötelezettség – az adómentes termékek kivételével – akkor keletkezik, amikor a terméket szabad forgalomba helyezik, vagy kikerül bizonyos vámeljárások hatálya alól. Ez utóbbi eljárásoknak az adófizetés helye tekintetében is fontos szerepük van.

Alapesetben a behozott termékek után az áfát abban a tagállamban kell befizetni, ahol először kerültek az EU területére. Ha azonban a termékek vámellenőrzés alatt maradnak – vagyis ha vámszabad területre vagy vámszabad raktárba, netán átmeneti megőrzés alá kerülnek –, az adófizetés helye az a tagállam lesz, ahol megszűnik ez a különleges vámjogi helyzetük. Ugyanez igaz olyan folyamatokra, mint a vámraktározás, a vámfelügyelet melletti feldolgozás, a teljes vámmentességgel járó átmeneti jellegű behozatali eljárás, valamint a külső közösségi árutovábbítási eljárás. A teljesítés helyének az a tagállam minősül, ahol a termék az adott eljárás alól kikerül. Amikor mindezek az eljárások lezárultak, és a vámhatóság megállapította a fizetendő vám – és adott esetben áfa – mértékét, a termék szabad forgalomban lévőnek minősül.

A termékimport fontos kérdése az adólevonási jog. Ennek első számú feltétele az, hogy az adózó rendelkezzen a nevére szóló vámhatósági határozattal és az adó megfizetését igazoló iratokkal is. Az adó levonására – a feltételek teljesülése esetén is – csak akkor van lehetőség, ha az áfát már befizettük. A levonásba helyezett adóról a következő, esedékes adóbevallásban kell beszámolni az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal felé.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a behozott termék adóalapjába beletartoznak az adók, a vámok, az illetékek és a járulékok, valamint más kötelező jellegű befizetések, természetesen azonban csak akkor, ha ezeket a vám nem foglalja magában. A fizetendő áfa alapjának a részét képezik azok a járulékos költségek is, amelyek az importáló tagállamon belül az első rendeltetési helyig merülnek fel. Ilyen lehet a bizományi díj vagy egyéb, a termék közvetítésével, a csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő költség.

Van még egy fontos tényező, amelyre érdemes odafigyelni termékek importálása során. Az EU egyes területei ugyanis forgalmi adó és vám tekintetében nem egyeznek százszázalékosan. Vannak olyanok, amelyek a közösség vámterületei, ám a forgalmi adózás szemszögéből már harmadik ország területének számítanak. Vagyis az innen származó áruk már termékimportnak minősülnek. KR

(a vámterület részét képezik, ám adójogilag nem tartoznak a közösséghez az alábbi területek)

Egyesült Királyság

– Csatorna-szigetek

Finn Köztársaság

– Aland szigetek

Francia Köztársaság

– tengerentúli megyék

Görög Köztársaság

– Athosz-hegy

Spanyol Királyság

– Kanári-szigetek

(a vámterület részét képezik, ám adójogilag nem tartoznak a közösséghez az alábbi területek)

Egyesült Királyság

– Csatorna-szigetek

Finn Köztársaság

– Aland szigetek

Francia Köztársaság

– tengerentúli megyék

Görög Köztársaság

– Athosz-hegy

Spanyol Királyság

– Kanári-szigetek Vámon és adón kívül Forrás: VG-gyűjtés

(a vámterület részét sem képezik az alábbi területek)

Egyesült Királyság

– Gibraltár

Németországi Szövetségi Köztársaság

– Büsingen területe

– Helgoland szigete

Olasz Köztársaság

– Campione d’ Italia

– Livigno

– Luganói-tó olaszországi vizei

Spanyol Királyság

– Ceuta

– Melilla-->