Minden szakmának megvannak a maga szabályai, és akik ezeket a szabályokat megszegik, és ezzel másoknak kárt okoznak, műhibát követnek el. Az orvos szakmában azért különösen fontos ez a kérdés, mert az itt elkövetett hibák visszafordíthatatlanok, így a kijavításuk csak és kizárólag pénzbeli kártérítéssel vagy kárpótlással történhet.
„Amivel kapcsolatban itt a hibákat vétik, az a legmagasabb szintű védett jogtárgy, az emberi élet és az emberi egészség, amit az Alkotmány is a személyiségi jogok körében véd, hiszen mindenkinek joga van az egészséges élethez és az emberi méltósághoz” – mondta el Dr. Erdős György ügyvéd.
A kártérítési ügyeknél az a lényeg, hogy aki másoknak jogerősen kárt okoz, az köteles azt megtéríteni. Az orvossal szembeni elvárás a legnagyobb gondosság és körültekintés. Ha az orvosi magatartás jogellenes és felróható, és ezzel okozati összefüggésben kár is keletkezik, akkor megnyílik a lehetőség arra, hogy a beteg a kártérítési iránti igényeit érvényesítse.
Kár esetén mindig az orvosi intézetet perelik, hiszen a dolgozók iránt a munkáltató vállalja a felelősséget. Leggyakoribb a nőgyógyászati esetekben elkövetett műhiba, mivel itt a legtöbb orvos-beteg találkozó, ezt követi a traumatológia, illetve a sebészet.
„Ha a beteg az orvosi intézményből betegebben jön ki, mint ahogy bement, akkor neki van kártérítési igénye, ha ne adj’ isten ki sem jön, azaz meghal, akkor a családjának. Ha maga a károsult érvényesíti a kártérítési igényét, akkor nagyobb összegről beszélünk, hiszen őt kell az okozott kárért kárpótolni, ha a család, akkor az összeg kisebb” – tudtuk meg Dr. Erdőstől.
A kártérítésnek két esete van, a vagyoni, és a nem vagyoni kártérítés.
Lapozzon!
A vagyoni kártérítési igényt bizonyítani kell, és lehet is, például ha valakit leszázalékolnak, az egykori fizetése és a rokkantnyugdíja közti különbözet egy jogos kártérítési igény. Ha kisegítőt kell felvennie ahhoz, hogy a háztartását ellássa, akkor annak a kisegítőnek a bére szintén az.
A nem vagyoni kártérítés egy immateriális igény, gyakorlatilag kárpótlásnak hívjuk. Kárpótolni kell pénzben a károsultat azért a hátrányos életvitelélt, amelyben azért van része, mert neki kárt okoztak. Például ha valaki harminc évesen élete hátra lévő részére kerekes székbe került, ez egy igen magas összegű kártérítési igény, amely nem mérhető bizonylatokkal, csak azzal, hogy milyen kár érte őt ebből a műhibából.
Az eljárás során az ügvéd kikéri a beteg orvosi dokumentációját a gyógyintézettől, amelyet átad egy igazásgügyi orvosszakértőnek. Ő dönti el, hogy valóban hibázott e a kórház, és ha nem sikerül peren kívül megegyezni, az ügy bíróság elé kerül.
Átlagos esetben egy műhibaper lefolyási ideje három-négy év. A költségeket tekintve tárgyi illetékmentességet élveznek az egészségügyi perek, nem kell rögtön leróni az illetéket. Ha valaki nem jogosult a személyes költségmentességre, akkor a per végén kell fizetnie.
Általában évente 300-400 ilyen per indul, de ennél több műhiba történik, csak nem mindegyik kerül bíróság elé. A Magyarországon elindított műhibaperek nyolcvan százaléka a beteg javára dől el. A kifizetett kártérítések maximuma 30-40 millió forint is lehet, ami nagy összegnek hangzik, ám nem pótolhatja egy 22 éves ember levágott lábát. Fontos még tudni, hogy a kártérítési igények öt éven belül elévülnek, tehát ennyi idő van az igény érvényesítésére.
Megtörtént eset
Egy 18 éves fiú gördeszkázott, elesett, és eltört a lába. Míg a mentőkre várt, nyílt sebbel, vérző térddel, kiszakadt nadrágban feküdt a sáros földön. A mentő beszállította egy vidéki kórházba, ahol ellátták a sebét, de nem kapott antibiotikumot, és a sebét összevarrták, holott az ilyen sebeket nyíltan kell kezelni. Kapott egy szepszist, ami olyan komoly volt, hogy az élete megmentése érdekében az egész lábát le kellett vágni. A megítélt kártérítés összege 15 millió forint volt.
