Európa jelenlegi legnagyobb gázszállítója, Oroszország fáradhatatlanul hangoztatja magáról, hogy megbízható szállító akar lenni. A tapasztalat azonban mást mutat - vélte a tekintélyes svájci napilap cikkének szerzője, rámutatva, hogy két alkalommal is - 2006 és 2009 telén - csökkent átmenetileg az Európába szállított földgáz mennyisége az orosz-ukrán gázvita következtében. Moszkva politikai eszközként használja az energiát - írta.
A Nabucco vezetékkel javítani akarják az energiaellátás biztonságát, de erősen kérdéses, hogy ez sikerül-e. Ennek oka leginkább abban rejlik, hogy a tervek jelenlegi állása szerint a csekély szállítási mennyiség nem eredményez gazdaságos üzemeltetést. Az évi 31 milliárd köbméteres kapacitásnak eddig jó egyötödét sikerült biztosítani, s az EU évi 600 milliárd köbméteres gázfogyasztásához mérve ez szerény mennyiség. Ettől eltekintve is aligha éri el a terv eredeti célját, az európai energiaellátás diverzifikálását - írta a szerző.
Jelenleg az EU gázfogyasztásának mintegy egynegyede orosz forrásokból származik. A német parlament tanulmánya szerint 2030-ra hatvan százalékra is nőhet ez az arány. Keveset fog változni a helyzet, ha Oroszország a Kaszpi-tengeri és közép-ázsiai országokkal is kitermelési és szállítási szerződésekre törekszik. Algéria fedezi jelenleg az európai energiaszükséglet 30 százalékát.
Európa számára vonzónak tűnik más lehetséges szállítók, leginkább Irán és Irak bevonása. E két országban azonban nem várható, hogy a közeljövőben nagymennyiségű kitermelés indulna meg. A közép-ázsiai források iránt pedig Kína és India, két rendkívül nagy energiaigényű ország is érdeklődik. Moszkva tisztában van a helyzettel és saját érdekeinek megfelelően használja azt fel - állt a NZZ cikkében.
Az európai szállítási útvonalak diverzifikálása Oroszország számára gazdasági és politikai értelemben egyaránt hasznos. Ha Moszkvának sikerül Ukrajnát mint tranzit országot gyengítenie, egyúttal javítani az európai szállítás biztonságát, Kijev elveszíti egy nem jelentéktelen ütőkártyáját Európához és a NATO-hoz való viszonyában - vélte a cikkíró.
Oroszországnak gazdasági érdeke a Gazprom pozícióját erősíteni, hiszen aki a forrástól a fogyasztóig ellenőrzése alatt tart egy energiahordozót, az határozza meg az árakat, egyúttal a betáplált mennyiséget és egy vezeték gazdaságosságát is - mutatott rá. Európa maga tehet arról, hogy nem tud szabadulni ettől a kettős függőségtől. A nemzeti érdekek a meghatározóak, legyen szó a kormányokról vagy a projektben részt vevő - gyakran legalább részben állami - vállalkozásokról - folytatódott a cikk.
A Szibériából nyugatra vezető vezetékek mellett létezik a Kék Áramlat is, amely Törökországba szállít orosz gázt. Az orosz-német Északi Áramlat néhány éven belül közvetlenül Németországba szállít majd gázt, s emellett Oroszország az olasz Eni konzorciummal közösen Déli Áramlat néven tervez vezetéket a Fekete-tengeren keresztül Dél-Olaszországig. Nem meglepő, hogy egyes, a Nabucco projektben részt vevő országok valamilyen formában már szerződést kötöttek a Gazprommal - állapította meg.
Európa előreláthatólag nem kevésbé, hanem még jobban fog függeni az orosz gáztól. Ezzel a függőséggel együtt lehet élni, ha szoros kölcsönös egymásrautaltság hatástalanítja. Oroszország ugyanis nem csak egy megbízható fogyasztóra, de nyugati tőkére és szakértelemre is rá van utalva infrastruktúrája modernizálásának sürgető szükséglete miatt. A valódi energiadiverzifikáció nem merülhet ki új vezetékek építésében, hanem reális feltevéseken alapuló ellátáspolitikát igényel - állapította meg a NZZ cikkírója.
