A pénzügyi krízis nehezén globálisan már túlvagyunk, a szükséges intézményi, szabályozási, felügyeleti változtatások azonban még hiányoznak, s egyelőre az állami költségvetések rendbetétele is várat magára – állítja.
A gazdasági válság elsődlegesen a multinacionális cégeket sújtotta termékspecifikusan, majd továbbgyűrűzött a beszállítói hálózaton. Az erősen növekedésorientált fejlesztések időszaka lejárt, de a kényszerű struktúraváltás még csak a tervezőasztalon van. Kéri István szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni a tudati tényezőt sem, hiszen a szükségletek feletti, pazarló fogyasztást abba kell hagyni, tudatosítani kell az emberekben, hogy a természeti erőforrások végesek, továbbá módosítani kell a szociális ellátásoknál a közösségi részarány nagyságát, a munkaképesség és a foglalkoztatás megőrzése érdekében nagyobb önerőt szükséges biztosítani.
Ezek persze globális gondok, s a válságnak nem is elsősorban a közvetlen következményei sújtják a megyei vállalkozókat, inkább a közvetett hatásai. A kormány egyszerűen rátolja cégekre a gondok jelentős részét – vélekedik a kamarai elnök –, például azzal, hogy gyakran indokolatlan hatósági ellenőrzésekkel és szankciókkal akar pénzhez jutni az állam. További probléma, hogy az uniós pályázatok nem szolgálják a megoldást. A források jelentős része nem profit-, hanem költségtermelő projektekre megy el, ez megint nem segíti a növekedését. Emellett a bankok már nemcsak a rossz helyzetben lévő társaságokat nem finanszírozzák, de a jókat sem, a pénzintézetek ugyanis nem hitelt adnak, hanem gyűjtenek.
A multinacionális cégek pedig a profit repatrializálása helyett kiviszik a pénzt, ezáltal likviditási gondokat okoznak. Jó példa, hogy a részegységeket gyártó magyar cégek költségei megháromszorozódtak, ha viszont a multik részegységeit szerelik itthon össze, akkor ezek az alkatrészek kerülnek háromszor annyiba. S az energialiberalizáció is sújtja a kkv-kat, a szolgáltatók jelentős része nem hajlandó egyedi megállapodásokat kötni velük.
A kamarák – az országos, valamint a területi szervezetek is – persze megpróbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy megváltozzon a helyzet, például összegyűjtik a vállalkozásoktól beérkezett tapasztalatokat, s azokat feldolgozva továbbküldik a kormánynak és az önkormányzatoknak. De Kéri István szerint ennek nagyon kevés foganatja van, alig hasznosul valami a javaslataikból. Ennek ellenére nem adják föl, ahol és amiben tudják, segítik a vállalkozásokat, ez elsősorban tanácsokat, információkat jelent.
A munkájuk egyébként a 2005-ben elfogadott Pécs, az életminőség pólusa című gazdaságfejlesztési stratégiára épül, amely a vállalkozások bevonásával készült. Ez három pilléren nyugszik: az egészség-, a környezet-, valamint a kulturális iparon. Pécs esetében különösen ez utóbbi érdekes, hiszen jövőre Európa kulturális fővárosa lesz, s az unióban a kulturális ipar rendkívül dinamikusan fejlődik, így jó esély van arra, hogy ez a tendencia Magyarországon is megjelenik.
A program középpontjában az ember van, de nem csupán közvetett módon, mint más pólusprojektek esetében, ahol általában eszközként szerepel, hanem közvetlen módon. Ugyanis megvizsgálták, hogy ebben a rohamosan változó világban, az állandóan módosuló gazdasági környezetben, a piacban mi az, ami állandó. Ez pedig az ember, aki nemcsak megtermeli, de el is fogyasztja a javakat – fogalmazott a kamarai elnök. VG
