A 68 forint ugyan emelkedést mutat, ám még mindig nem éri el a termelők 70-80 forintos önköltségét – hangsúlyozta a Világgazdaságnak Istvánfalvi Miklós, a terméktanács elnökhelyettese. Hozzátette: a 8 forintot kitevő támogatásokkal együtt van már olyan termelő, amelyik valamennyi eredményt tud elérni, a cél a 72 forintos átvételi ár lenne. Különösen, hogy a területenként igencsak eltérő időjárási viszonyok miatt ez az év még bizonytalan a takarmányok árát illetően. Az önköltséget ráadásul ágazati szinten 600 millió forinttal növeli, hogy a marha hatósági levelének díját a tavalyi elengedés után 1500 forintban határozták meg az idén.
A 2009-es piaci válság eszkalálta a tejágazat 2004, az uniós csatlakozás óta meglévő problémáit – véli Feldman Zsolt. A Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára kiemelte: a termelők számára könnyebbséget jelenthet, hogy a tavalyi, a rendkívül alacsony felvásárlási árak ellensúlyozására elfogadott rendkívül EU-források után Budapest ebben az évben is kéri majd a területalapú támogatások kifizetésének előrehozását. A legnagyobb segítség azonban az Orbán Viktor miniszterelnök által a legfontosabb intézkedések között említett másodlagos élelmiszer-ellenőrzés bevezetése jelentheti a tejágazatban, ezzel ugyanis kiszűrhetők lesznek a nem megfelelő minőségű importtermékek. „Legalább akkora arányban kellene ellenőrizni ezeket a termékeket, amekkora a piaci részük, illetve azt szeretnénk, ha jelentési kötelezettségük lenne a kereskedőknek a raktározásról” – vetette fel lapunk kérdésére a jelenlegi információk szerint a nagykereskedelmi raktárak, hűtőházak ellenőrzését szigorító ötletről Istvánfalvi Miklós.
Márpedig az árak hullámzásán túl a legnagyobb problémát a tejágazat számára az előretörése jelenti a hazai mezőgazdasági termelés több mint tíz százalékát tejszektorban. A KSH adatai azt mutatják: míg 2006-ban 232,9 millió dollárnyi tejtermék érkezett az országba, tavaly ez már 333,4 milliót tett ki. Ehhez képest ugyanezekben a kategóriákban a magyar termelők 2006-ban 144,6, 2009-ben pedig 194,6 millió dollár értékben tudtak exportálni. 2010 első három hónapjában több mint 39 ezer tonna tej és tejszín került be külföldről a piacra, ez a mennyiség több mint fele a hazai előállításból származó értékesítésnek. Az UHT tejnek már 54,4 százaléka import, míg a trappista sajt esetében is 50 százalék körül mozog ez az arány. Az import nyolcvan százaléka négy uniós tagországból (Németország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia) érkezik Magyarországra, így jogilag valóban csak minőségi kifogásokkal szoríthatják ki a termékeket a hazai piacról.
Itthon sincs azonban minden rendben, és ezt jelzi, hogy az EU-kvótát a magyar termelők 2008/2009-ben 84 százalékban, 2009/2010-ben pedig mindössze 76 százalékban tudták kihasználni. A lengyeleknél ez az arány majdnem százszázalékos – emelte ki Kovács László. Hozzátette: mutatja ezt az is, hogy a terméktanácsi tagok között három év alatt 6400-ról 4600-ra csökkent a termelők száma. A tehénállomány ugyanebben az időszakban 326 ezerről 312 ezerre esett vissza, míg a tejelő tehenek száma 227 ezerről 211 ezerre csökkent.
Uniós tervek segíthetnek?
A jelenleg alig-alig nyereséges hazai tejágazat jövedelmezőségének növelésében, illetve az import viszszaszorításában komoly szerepet kaphat az az intézkedéscsomag, amelyet a francia kormány vetett fel az uniós tagországok előtt, és amelyet Bruno Le Maire tárcavezető magyar kollégája, Fazekas Sándor előtt is ismertetett nemrégiben Budapesten.A termékpálya európai szintű szabályozását előrevetítő javaslatcsomag többek között garantált minimálár meghatározását, a felhalmozott tejpor- és vajkészletek unión kívüli értékesítését, a tejtermelők és -feldolgozók szerződéses viszonyának szabályozását vagy a termelői szervezkedések erősítését indítványozza.
Kérdéses azonban, ezek a tervezett intézkedések mennyi kompromisszummal és mikorra fogadhatók el.
A termékpálya európai szintű szabályozását előrevetítő javaslatcsomag többek között garantált minimálár meghatározását, a felhalmozott tejpor- és vajkészletek unión kívüli értékesítését, a tejtermelők és -feldolgozók szerződéses viszonyának szabályozását vagy a termelői szervezkedések erősítését indítványozza.
Kérdéses azonban, ezek a tervezett intézkedések mennyi kompromisszummal és mikorra fogadhatók el.
Túl a válságon a tejágazat -->
