Noha mind a négy egyetem vezetőjét megkerestük, s készséggel „kötélnek is álltak”, végül úgy döntöttek, egységes véleményt adnak a Világgazdaságnak a gazdálkodásukat, a betegellátást érintő kérdésekre. Annál is inkább, mert érdekeik érvényesítésére létrehozták az Egyetemi Klinikák Szövetségét.
A négy egyetemen két, egymástól elválasztható helyzet rajzolódik ki – derül ki a válaszukból. A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DEOEC) pénzügyi helyzete – az előző közel két évtizedhez hasonlóan – stabil, gazdálkodása likvid, a határidőn belüli beszállítói állománya június végén 250 millió forint volt. A Semmelweis Egyetem (SE) a beruházások és karbantartások, valamint az eszközpótlások elhalasztásával lavíroz, július végi lejárt határidős számláinak összege 112 millió forint volt. Hozzájuk képest a másik két orvosi egyetem súlyos pénzügyi helyzetben van.
A Pécsi Egyetem Általános Orvostudományi Karának (PEÁOK) a lejárt, 60 napon túli tartozásállománya 4,6 milliárd forint, s ami tragikus, az havonta 200 millióval nő. A likviditási helyzet kezelése érdekében folyamatosan tárgyalnak a beszállítókkal a fizetési határidők átütemezéséről. Az egyetem több vezetője gondolja úgy: számukra nem volt kedvező, hogy összevonták őket a város másik kilenc egyetemi karával, amelynek révén a Pécsi Tudományegyetem több mint 31 ezres hallgatói létszámmal, közel 2000 oktatóval és majd minden képzési területet felölelő, 200 képzési programot kínáló oktatási palettájával a legnagyobb magyar felsőoktatási intézmény lett. Ebben a konglomerátumban talán elsikkadt az egykor prosperáló orvosi kar.
A Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara (SZAOTE) is tartósan súlyos pénzügyi helyzetben van. A likviditási problémák enyhítésére drasztikus intézkedési tervet fogadtak el, úgy tűnik azonban, hogy egyedül ezzel nem sikerülhet talpra állniuk. A klinikai központ göngyölített hiánya június végén meghaladta a hatmilliárd forintot. A 4,5 milliárdot kitevő beszállítói számlából pedig 2,5 milliárd már fizetési határidőn túli volt.
Ha így folytatódik az oktatás és a gyógyítás finanszírozása, hamarosan mind a négy orvosképző egyetem pénzügyi helyzete válságos lesz, az ok pedig a jelenlegi finanszírozási rendszerben keresendő – állítják az egyetemek vezetői. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) megközelítőleg sem téríti meg a betegellátás költségét, így azt az oktatási és egyéb bevételekből próbálják kiegészíteni.
A progresszív ellátórendszert tagadó finanszírozás miatt a több és súlyosabb beteget fogadó szolgáltatók tehát önhibájukon kívül kerültek tarthatatlan gazdasági helyzetbe. A biztosító ugyanis valamennyi kórháznak és klinikának csak a beavatkozás átlagköltségét téríti, nem veszi figyelembe a kezelés bonyolultságát, költségességét. Pedig nem nehéz belátni, hogya progresszivitás csúcsán lévő egyetemi klinikákra, országos intézetekbe utalják a speciális és nagyon súlyos betegeket, ott látják garantálva a biztonságos kezelésüket. A folyamatos rendelkezésre állás is állandó fix költséget jelent, ám ezt sem veszi figyelembe az OEP.
Biztató lehet az orvosi egyetemek számára, hogy az ágazatért felelős Szócska Miklós államtitkár bemutatkozásakor úgy fogalmazott: stratégiai célja a progresszivitás elvének helyreállítása, az erőforrás-koncentráció, a területi és funkcionális koordináció és integráció ösztönzése, valamint a teljesítményfinanszírozás radikális újjászervezése. A biztosító által alkalmazott teljesítményvolumen-korláton (tvk) túli gyógyításért ugyanis jelenleg nem kapnak pénzt az egészségügyi intézmények, ezt egyértelműen főként az egyetemek sínylik meg, náluk a legnagyobb a tvk-n felüli teljesítmény. Érthető, hiszen ők már nem tudják tovább-küldeni a hozzájuk beutalt betegeket. A tvk amúgy jelentősen duzzasztja a tervezhető műtétekre várakozók számát is.
Az ágazat új vezetője ugyan nem beszélt az egészségügyi struktúraváltás feltételeiről, ám az EKSZ úgy látja: az Egészségbiztosítási Alapban jelenleg rendelkezésre álló források növelése nélkül nehéz lesz jól működő, korszerű egészségügyet teremteni. Az ágazat strukturális és finanszírozási reformintézkedései befektetéseket igényelnek, csak ezután várható racionálisabb működés, a belső tartalékok mozgósítása.
