Lengyelország ezért azt javasolja, 2013 után egységesítsék a támogatás mértékét. A múlt héten azonban Francia- és Németország közös közleményben állt ki a differenciált rendszer fenntartása mellett. A dokumentum úgy fogalmaz, hogy „az EU-szintű átalányráta nem igazolt, és nem felel meg az EU gazdasági helyzetének”. Indoklásként ehhez mindössze annyit tesz hozzá, hogy „számításba kell venni a tagállamok pénzügyi pozícióinak fenntarthatóságát az uniós költségvetésben”.
A megfogalmazásból az olvasható ki, hogy Berlin és Párizs nem szeretne rontani az uniónak utalt befizetések és a közös kaszszából kapott támogatások egyenlegén. A gazdasági helyzet említése pedig alighanem arra a német–francia vélekedésre utal, hogy a kelet-közép-európai tagállamok gazdálkodói alacsonyabb termelései költségek mellett tevékenykedhetnek.
Marek Sawicki lengyel mezőgazdasági miniszter a közös állásfoglalásra reagálva azzal vádolta meg Berlint és Párizst, hogy nyomást akarnak gyakorolni a többi kormányra. Mint mondta: Lengyelország maga is folytatott tárgyalásokat Német- és Franciaországgal egy egységes álláspont kialakításáról, ám utóbbiak még a lengyel pozíció véglegesítése előtt hozták nyilvánosságra saját dokumentumukat. Annak tartalmát pedig a lengyel miniszter „nagyon konzervatívnak” értékelte, amely csak a német és a francia gazdák érdekeit védi, másokét viszont nem.
Kevésbé fogalmazott diplomatikusan Raskó György agrárközgazdász, vállalkozó, aki szerint „pofátlanság”, hogy a két nagyhatalom szája íze szerint látszik eldőlni a közös agrárpolitika reformja. Szerinte ezt a többi tagállam összefogásával kellene megtorpedózni, erre azonban nem lát sok esélyt. Németország az ottani megszorítások nyomán aligha lesz hajlandó növelni befizetéseit, Nagy-Britannia, Hollandia és Svédország pedig amúgy is liberalizálni akar. Franciaország Raskó szerint a status quo fenntartásának reményében egyezett ki Németországgal.
A szakember hangsúlyozta azonban, hogy a területalapú támogatások kérdésében Magyarország érdeke nem Lengyelországéval esik egybe. Míg ugyanis Lengyelország az alacsonyabb gabonahozam-bázis miatt a jelenlegi rendszerben legfeljebb 198 euró hektáronkénti támogatásra jogosult, addig Magyarország 308-ra. A magyar gazdák helyzete ezzel messze a legjobb az újonnan csatlakozott országok közül, akik az elmúlt hét évben „eszméletlenül jó pozícióban” voltak, és az idén is „elképesztő” jövedelemre számíthatnak.
Az ugyanakkor Raskó szerint biztosra vehető, hogy a következő hét esztendő a KAP reformja nyomán szűkebb lesz, és a cél csak a veszteségminimalizálás lehet. Éppen ezért nem érdeke Magyarországnak a támogatások egységesítése: ha ugyanis az uniós átlagot csökkentenék mondjuk 25 százalékkal, akkor sokkal többet veszítenénk, mint ha a jelenlegi, viszonylag magas értéket megtarthatnánk.
Kevésbé látja egyértelműnek a helyzetet Gráf József korábbi agrárminiszter. Szerinte ugyanis hiába nagyobb nálunk az egy hektárra jutó kifizetések összege, mint térségünk többi országában, a nagy befizetőknél a jobb hektáronkénti hozam eredményeként általában még magasabb támogatási szint jellemző. Így valószínűleg Magyarország a jelenlegi rendszer fenntartása, illetve a lengyel javaslat megvalósulása esetén is közel azonos összeghez jutna.
Gráf szerint ezért hazánk számára inkább erkölcsi, politikai kérdés, hogy kiáll-e a támogatások egységesítése mellett. Nagy óvatosságra van azonban szükség, hiszen eleve vesztes csatába – tekintettel a német–francia egységre – nem kellene belemenni – tette hozzá.
Fenntartanánk a támogatásokat
Magyarország számára fontos, hogy a gazdák jövedelmének mintegy 80 százalékát kitevő közvetlen jövedelemtámogatások összege 2013 után se csökkenjen – mondta Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter az uniós találkozó után.
A miniszter a tegnapi kormányszóvivői tájékoztatón bejelentette, október 16-tól a magyar gazdák rendelkezésére áll a jövő évi területalapú támogatásnak az ötven százaléka. Ez 124 milliárd forintot jelent, 180 ezer gazdálkodót érint, és 800 ezer hektár földre jut belőle. Megérkezik a tejtámogatás előlege is. Összértéke 6,5 milliárd forint, s tejkilogrammonként 4,5-5 forint.
