A haldoklás csendje ül az orvostársadalmon

„Csalódott vagyok az eddigi egészségügyi kormánytevékenység kapcsán” – mondta Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke, majd feltette a kérdés: mit jelent ma orvosnak lenni Magyarországon? Kivételes leterheltséget, áldozatot, jogbizonytalanságot, egzisztenciális bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot, kiábrándultságot, kiégettséget – ezt jelenti ma orvosnak lenni. Így fogalmazott az elnök. Szomorú és csalódott az elmúlt egy esztendő egészségügyi kormánytevékenysége miatt, hiszen ha megkérdezzük, mi történt 12 hónap alatt, a válasz lesújtó az egészségügyben dolgozókra és a magyar betegellátásra. Hetente, kéthetente külföldi munkaadók állásbörzéjére hívják az orvosokat, sőt a mobiltelefonszámaikat is ismerve hívják föl őket jó állásokat ígérve a fejlett országok egészségügyében. Úgy látja, hogy a kormány a gombhoz szeretné varrni a kabátot. A gazdasági szűkösség határozza meg a súlyosan forráshiányos ágazat helyzetét. Lehet, hogy a kormánynak a gazdasági válság miatt pechje van. De föl kell ismernie, hogy súlyos baj van az egészségügyben. Ha tovább vár, félő, hogy hiába lesz eszköz, ha nem lesz, aki gyógyítson vele idehaza. A megalázóan alacsony keresetekből nem lehet megélni. Nem úszható meg a béremelés. Ezzel a GDP-részesedéssel nem lehet egészségügyet működtetni.

Egyelőre a hallgatás és a tehetetlenség csendje ül az orvostársadalmon, de ez nem a béke, hanem a haldoklás csendje – folytatta Éger István. S közben sem szakmai kommunikáció, sem válaszok nincsenek az orvosok kérdéseire, nincs financiális előrelépés, nincsenek közérzetjavító lépések, nincs jövőkép és nincsenek ígéretek sem – szögezte le. Ennek következménye, hogy helyenként már kifejezetten bizonytalan a betegellátás, devalválódtak a szakmai értékrendek. Sürgősen lépni kell, hiszen Európa-szerte nagy a hiány az egészségügyi dolgozókból. Az European Health Forum 2020-ra az unió területére egymilliós egészségügyi munkaerőhiányt prognosztizál. VG