Mélyülő válságban a gyógyítás
Az egészségügyi rendszer ugyan alkalmazkodott a szűkös forrásokhoz, ezt mutatja, hogy a 235 milliárdos elvonás ellenére mindössze 60 milliárd forintos tartozást halmoztak fel a kórházak. Az azonban figyelmeztető jel, hogy míg a korábbi években szeptember–október táján kezdtek alkudozni a beszállítókkal a számlák kiegyenlítésének határidejéről, az idén ezt már az első negyedévben meg kellett tenniük. Az ágazatot kiszolgáló háttéripar is tisztában van azzal, ha a konvergenciaprogram miatt 120 milliárdot kivonnak a gyógyszerkasszából, annak begyűrűző hatása lesz az ágazat egészére. A gyógyszercégekre kivetendő különadó nem áll meg az iparban, ha csökken a tb gyógyszertámogatása, csökken a patikákban kiváltott orvosságok értéke, ez árrésszűkülést von maga után, a cégek nem hagyják többé kifizetetlenül a kinnlevőségeiket, zsugorodik az egészségügyi intézményeknek eddig nyújtott támogatásuk.
A kilátásba helyezett gyógyszerkassza-csökkentés miatt hiába célzott meg a kormány az ágazat számára lassú, de folyamatos GDP-növekedést – 2015-re a jelenlegi 4,4 százalékról 5,9-re nőne –, annak elérése kétséges. Hiszen a 120 milliárdos elvonás 0,5 százalékos GDP-csökkenést jelent, azaz 3,9 százalékra esik vissza az idén az ágazati részesedés, ezzel az EU-tagállamokban az utolsó helyre kerülünk. Nehéz feladatot kapott a Nemzetgazdasági Minisztérium – tette hozzá. Az elnök szerint semmi nem indokol ekkora forráskivonást, hiszen nem költünk sokat gyógyszertámogatásra.
A jelenlegi struktúra nem képes a rendelkezésre álló forrásokból az előírt szolgáltatási csomagot az elvárt szakmai minőségben nyújtani. A gazdasági ellehetetlenülés elkerülésére – az előző évek forráskivonásainak visszapótlására – már az idén 235 milliárd forinttal meg kell növelni a gyógyító-megelőző kassza előirányzatát.
A szövetség ismételten jelzi, a kialakult helyzetből csak egy átfogó, a strukturális, funkcionális és finanszírozási anomáliákat is kezelő, legalább középtávú stratégia mentén végrehajtott intézkedéssorozat jelenthet kiutat, ehhez felajánlja aktív és kezdeményező részvételét.
Hangsúlyozzák, hogy a humánerőforrás-ellátás problémáinak megoldását halogatni rövidlátó, öngyilkos taktika.
Az egészségügyben dolgozók presztízsének visszaállításához, a ma meglévő morális válság megoldásához az egészségügyi dolgozók megbecsülése, munkájuk erkölcsi és anyagi elismerése halaszthatatlan. Az orvosok és ápolók nem képesek megélni, családot eltartani a jelenlegi keresetükből, miközben a fejlettebb országokba legalább ötszörös bérért hívják őket, jobb munkakörülmények közé, s minél többen mennek el, annál nagyobb az elszívó hatás.
A kórházak csak jól szervezett, egységes külső és belső környezeti rendszerben tudnak eredményesen és hatékonyan működni, ehhez azonban jogbiztonságra, tervezhetőségre, valamint az irányukba megfogalmazott elvárások és erőforrások összhangjára van szükség.
„Az elmúlt évek tapasztalatai azt igazolják, hogy szakmai javaslataink mellőzése gyakran szakszerűtlen, követhetetlen és végrehajthatatlan központi intézkedéseket eredményez.” Ezzel az egészségügy olyan mélypontra került, hogy az már nemcsak a lakosság egészségi állapotát, hanem a gazdaság teljesítőképességét is rontja. Nyugat-európai államok mintájára, a hatékonyabb együttműködés érdekében megfontolandónak tartanák olyan jogi szabályozás elfogadását, amely megfelelő hatáskört – de felelősséget is – ró a kórházakat képviselő szövetségre.
Közel egy éve új programot hirdetett meg az egészségügyi kormányzat, majd kidolgozta az ágazat megmentését célzó Semmelweis-tervet, amelyet a szakma is támogat, ám a megvalósítása késik. Az egy évvel ezelőtt megkezdett deregulációval elkerülhető volt az ágazat összeomlása, év végén 27,5 milliárd többletforrás került a kórházakhoz az Egészségbiztosítási Alap 2007. évi szufficitjéből, megkezdődött az intézmények adósságának rendezése. Ám a folyamat leállt. Az elnök felhívta a figyelmet arra is, hogy a kórházakban megindult vezetőcserék – különös tekintettel a pénzügyi-gazdasági nehézségekre – nagy kockázatot jelentenek.
A Magyar Kórházszövetség szükségesnek és halaszthatatlannak tartja, hogy a politikai döntéshozók az egészségügyet és az egészség ügyét valódi prioritásként kezeljék. Olyan gazdaságpolitikát kell kialakítani, amely az egészségipart – ezen belül az egészségügyet – a gazdaság húzóágazataként, fontos GDP-termelőként és jelentős munkahelyteremtő szektorként értelmezi. n VG
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.