Nincs államosítási szándék

Az első szettet megnyertük, jelenleg vesztésre állunk, de nem adjuk fel – fogalmazott Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár, utalva az ágazat GDP-részesedésének csökkentésére a gyógyszerkasszában tervezett szigorítások miatt, hozzátéve: az ezzel kapcsolatos tárgyalások folyamatban vannak. Mint mondta, a fél éve az ágazat átalakítására elkészült Semmelweis-tervet össze kell fésülni a konvergenciaprogrammal és az államadósság csökkentését célzó Széll Kálmán-tervvel. Amúgy egy kormányzati ciklusban négy költségvetési év van, így valamennyi ágazat négy csatát vív saját területe érdekében – jelentette ki.

Úgy fogalmazott: a gyógyszerkassza idei megtakarításaként előírt 26,3 milliárd forintot el kell különíteni az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében előírt 15 milliárdos tartaléktól, ez utóbbira szükség van a gyógyítóintézmények működőképessége érdekében. Elmondta azt is, hogy felmérések szerint az önkormányzatok adósságállománya 1244 milliárd, ebből 30 milliárd esik az egészségügyre, tehát nem az egészségügy okozza az eladósodásukat.

Az elmúlt hónapokban csak látszólagos volt a csönd a tárcánál, mivel az általa vezetett államtitkárság munkamódszere az, hogy intenzív előkészítést követően, kész tervekkel állnak csak elő. A Semmelweis-terv alapján egyébként elkészült az a kormány-előterjesztés, amely szerint 9 részre osztják az országot, s 1-1,5 millió lakosonként épül fel az új nagytérségi ellátórendszer, amelyben tervezett betegutak mentén kerülnek a megfelelő ellátási helyre a betegek. Ekkora lakosságszámra lehet megfelelő hatékonyságú gyógyítóintézmény-rendszert tervezni. Például nem szükséges, hogy minden megyében megtalálható legyen egy-egy ritka betegség gyógyítására alkalmas kórház, a betegeknek nem az a fontos, hogy milyen messzire kell utazniuk a gyógyítás érdekében, hanem az, hogy biztonságos, minőségi ellátást kapjanak.

Az államtitkár kitért a betegeket sújtó várólistákra, amelyekről a várakozók létszáma és területi alakulása szerint térképet készítettek. Mivel a Semmelweis-terv egyik célkitűzése a betegek esélyegyenlőségének megteremtése, mindent el kell követni annak megvalósítása érdekében. Szerinte a nagytérségi ellátórendszerek kialakítása javít majd a betegellátás helyzetén. Az intézmények funkcionális integrációja, az erőforrás-koncentráció, a közös beszerzések megtakarításokkal járnak, s a pénzt az ágazatban dolgozók bérére szeretnék fordítani.

Ma is sorfordító ügynek tartja az egészségügy humánerőforrás-helyzetének rendezését, ennek érdekében készítették el az életpályamodellt az egyes homogén szakmai csoportokra, például a háziorvosokra, a szakrendelőkben dolgozókra. A tárca tisztában van a rossz keresetekkel, de mint mondta: úgy is lehet segíteni a doktorokon, ha például az önkormányzat szolgálati lakást vagy telket ad a fiatal rezidensnek, vagy a kórházi főorvos betegágyhoz engedi őket. Mint mondta, eddig is nyitva volt az út az orvosok és a szakdolgozók előtt, ha külföldön kerestek állást, májustól csupán annyi változott, hogy Ausztria és Németország a családjaik előtt is kinyitotta a kapuit.

Megtudtuk azt is, hogy az államtitkárság kidolgozta a „Katétermónika” programot (a név Jávor Andrástól, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium közigazgatási államtitkárától származik), amely az ország egészségügy-kapacitási térképének monitorozására szolgál. Digitális térképre kerültek és kerülnek az adatbázisok, így derült ki például az, hogy vannak települések, ahová 5 és van, ahová 35 perc alatt érkezik csak ki a mentő.

Azt is elmondta, hogy az idén 60 milliárd, jövőre további 70 milliárdnyi uniós forrás kerül az ágazatba, ez segíti elő a tervezett fejlesztéseket, átalakításokat. Intézmények nem szűnnek meg, de sor kerül majd funkcióváltásra, s anyagilag is érdekeltté kívánják tenni az intézményeket a hatékonyabb és olcsóbb ellátásban. Cél az, hogy aki járó betegként vagy egynapos ellátásban is meggyógyítható, azt nem kell kórházba fektetni. A racionálisabb ellátórendszerrel pénz takarítható meg, amelyet vissza kívánnak forgatni az intézmények működésébe.

Utalt arra is, hogy nincs államosítási szándék az egészségügyben, de az államnak – az alkotmány szavai szerint is – felelősséget kell vállalni a betegellátás megszervezésében, ezt segíti az állami intézmények felügyeletére létrehozott intézet. Államilag menedzselt rendszerben gondolkodnak, az intézmények tulajdonviszonyainak eldöntése a politika kompetenciája. VG