A biohasonló miért nem biogenerikus?

A célzott biológiai gyógyszerek legfontosabb előnye az, hogy olyan kezelési eredményeket érhetünk el velük, amelyeket eddig a hagyományos szerekkel nem voltunk képesek. Ráadásul mivel az egészséges sejtekre alig hatnak, jóval kevesebb a mellékhatásuk is. Többségüket ma leginkább a daganatok kezelésében használjuk. A célzott biológiai gyógyszereknek köszönhetően olyan rosszindulatú daganatos kórképeket sikerült megszelídítenünk, mint az emlőrák egyik legrosszabb prognózisú formája, a HER2-pozitív, a limfóma, a vastagbélrák, hogy csak néhányat említsek. Mi sem mutatja jobban ezt a kedvező változást, mint az, hogy a világon az utóbbi években ezen betegségekben szenvedők túlélése a célzott biológiai gyógyszereknek köszönhetően rendkívül sokat javult.

Az elmúlt tíz esztendőben részben a biológiai gyógyszereknek köszönhetően átalakult a rákgyógyítás, és a betegek egyre tovább élnek.

Ezen készítmények körülbelül tíz éve kerültek forgalomba, és pár esztendőn belül lejár vagy már lejárt a szabadalmi védettségük, ezért több gyártó is foglalkozik az úgynevezett biosimilar vagy biohasonló gyógyszer kifejlesztésével, ezek a biológiai gyógyszerek másolati termékeinek tekinthetők. Miért biohasonló és nem biogenerikus?

A kémiai úton előállított generikus gyógyszerek belépése költségcsökkentő hatásuknál fogva mindannyiunk érdeke, de a biológiai orvosságok esetében a kérdés ennél bonyolultabb. Ahogy említettem, ezen készítményeket nem szintézissel, hanem élő szervezet segítségével állítják elő. A biológiai gyógyszerek nagyméretű, rendkívül bonyolult felépítésű molekulák, rendszerint fehérjék. Iskolai tanulmányainkból tudjuk, hogy a fehérjék szerkezete nem írható le egyszerűen egy kémiai képlettel, mint ahogy ezt megtehetjük a kémiai úton előállított gyógyszerek esetében, hanem egy utánozhatatlan molekuláris fehérjeeleggyel van dolgunk, mivel a gyártás során a fehérjék kisebb módosulásokon mehetnek keresztül. Ezen változások befolyásolhatják a fehérjék térbeli szerkezetét, módosíthatják az immunrendszer által a molekula felületén elérhető csoportok szerkezetét. Ezért vált széles körben elfogadottá az a mondás, hogy a termék maga az eljárás. Ugyanezt tapasztaljuk akkor is, ha ugyanazon szőlőfajtánál más-más eljárás során a poharunkból eltérő ízű, színű borokat kóstolhatunk. A gyógyszer-engedélyezési hatóság, felismerve az eljárásbeli különbségeket, a biohasonló készítmények gyártójától sokkal szigorúbb törzskönyvezési eljárást követel meg, mint a generikus gyógyszerek előállítójától. Itt az originális gyártóhoz hasonlóan betegeken végzett klinikai vizsgálat eredményére alapozva lehet csak sikeres egy biohasonló gyógyszer engedélyeztetése.

Ez azt jelenti, hogy az originális biológiai gyógyszerrel direkt öszszehasonlítva kell bizonyítani a klinikai hasonlóságot, mivel ahogy láttuk, az azonosság esetükben nem lehetséges. A hasonlóság nemcsak a klinikai hatásosságra, hanem a gyógyszer-biztonságosságra is igaz. A fehérjék természetüknél fogva a szervezetbe bekerülve immunogének lehetnek, melyek az enyhétől az életveszélyes reakciókig mindféle hatást okozhatnak. Míg a biohasonló gyógyszer hatásainak a változása aránylag könnyen felismerhető különböző teszteken, az emberi szervezetben esetlegesen kialakuló jelentős immunológiai reakció pontos előrejelzésére nem állnak megfelelő módszerek rendelkezésre, ezért az engedélyezési eljárás során a biohasonló gyógyszer immunogenitási profilját nagy figyelem kíséri, és bizonyos szerek esetében a forgalomba hozatal után is különös körültekintéssel kell gyűjteni az esetlegesen előforduló mellékhatásokat. A biohasonló gyógyszerek egymással történő cserélgetése ugyanazon betegnél veszélyes lehet, ezért általában nem javasolt. A biológiai orvosságok patikában történő helyettesíthetőségét rendeletileg tiltják hazánkban, így a gyakorlatban kizárt a generikus készítményeknél megszokott gyógyszertári készítménycsere.

A célzott biológiai gyógyszerek forradalmi változást hoztak a terápiában. Míg a gazdasági kényszerűség a követő biohasonló gyógyszerek nagymértékű alkalmazását indokolná szigorú szakmai követelmények betartása mellett, addig ezen gyógyszerek bevezetése a klinikai gyakorlatba heves szakmai vitát vált ki a körülöttük tapasztalható sok-sok bizonytalanság miatt. Így alkalmazásuk a betegek biztonsága érdekében csak fokozatosan képzelhető el, lépésről lépésre monitorozva az immunreakciókat és alkalmazva a szigorú mellékhatás-figyelést egyaránt.

A szerző onkológus szakorvos, a Semmelweis Egyetem docense