Hepatitis C-vírus: riasztó jelen, reményteli jövő

A betegség terjedése korábban zömében vérrel, vérkészítménnyel, egészségügyi beavatkozások során történt. Ezért volt kiemelkedő jelentőségű a szűrőtesztek bevezetése a véradóknál, ennek következtében a transzfúziók után korábban észlelt, 15-20 százalékos gyakoriságú heveny májgyulladások száma egy százalék alá csökkent. Jelentős volt az egészségügyi kormányzat által kötelezően bevezetett egyszer használatos tűk alkalmazása. Hazánk számos más európai országgal együtt a legkisebb mértékben fertőzött, a lakosság körében 0,5-1,0 százalékban fordul elő HCV-vel fertőzött beteg. A tőlünk keletre fekvő országokban, például Romániában ez az arány 4-6 százalék, ezt többek között az egyszer használatos tűk lényegesen későbbi bevezetésével is lehet magyarázni.

A krónikus hepatitis C-fertőzés akár több évtizedig is tünetmentes lehet, de kb. 30-35 év alatt az esetek nagy részében májzsugorhoz vagy minden tizedik esetben májtumorhoz vezet. A betegség a krónikus májgyulladás fázisában legtöbbször emelkedett májfunkciós enzimszintekkel jár, ez véletlenszerűen vagy egyéb okból végzett laborvizsgálattal deríthető ki. A szükséges labortesztek részben a háziorvosoknál vagy a speciális szakrendeléseken a gasztroenterológus vagy infektológus szakorvosoknál elérhetők. A laboratóriumi vizsgálatokon kívül fontos a máj szövettani vizsgálata. Ezt elvégezve mondható meg, hogy milyen mértékű a sejtpusztulás és a „hegesedés”, a kötőszövet-lerakódás. Ez lassú folyamat, és egy ideig visszafordítható. Bármilyen eredetű károsító folyamatra ez a máj reakciója, és ha ez hosszú ideig tart, kialakul a teljes átépülés, ebben a stádiumban a folyamatot már nem lehet visszafordítani. A hazai epidemiológiai adatok szerint körülbelül 50–100 ezer a HCV-vel fertőzöttek száma Magyarországon. Döntő többségük 1992 előtt fertőződhetett, ezek a betegségek már valószínűleg előrehaladottak. Vannak friss esetek is, elsősorban a vénás droghasználók között, felderítésük nehéz. A véletlenszerűen és vétlenül fertőződöttek (egészségügyi dolgozók, hemofíliás betegek) gyógyulási aránya világszerte javult, most erre a betegcsoportra kell koncentrálni, mert körükben várhatók a krónikus hepatitis C-fertőzés késői következményei.

Egy amerikai közleményben 1998-ban azt prognosztizálták, hogy a következő tíz évben az USA-ban a krónikus hepatitis C-fertőződésből származó májeredetű halálozás és a májrák előfordulása két-háromszorosára, míg a májzsugorban szenvedők száma az ötszörösére emelkedik. Ez bekövetkezett, s ennek következtében a májátültetések aránya is emelkedett. Magyarországon a biztosító adatai alapján az elmúlt tíz évben megduplázódott a krónikus hepatitis C-fertőzés következtében kialakult májtumoros betegek éves száma, mint az a mellékelt grafikonon jól látható.

Az előrehaladott májbetegségből származó szövődmények megjelenése a fertőzés után általában húsz és ötven év között várható, a betegek 25–50 százalékánál bekövetkezhet. A leggyakoribb szövődmények: májelégtelenség, tápcsatornai vérzés, hasvíz megjelenése, tudatzavar, illetve májrák. Ezek mindegyike súlyos szövődmény, s gyakran hosszas intézeti kezelést tesz szükségessé. A heveny szövődmények ellátása általában intenzív osztályos kezelést igényel, gyakran sürgősségi endoszkópos ellátás, transzfúzió, alkalmanként művesekezelés, a májba speciális fémcső (stent) behelyezése stb. válik szükségessé. Egy-egy ilyen kezelés csak ideig-óráig hatásos, a kialakult májzsugornál bármelyik szövődmény bármikor megjelenhet, egymás után vagy egymás mellett is. A végstádiumú májbetegek kezelése hosszadalmas, rendkívül költséges és bizonytalan kimenetelű, hiszen a legtöbb beavatkozás a hosszabb távú túlélést nem javítja.

A májelégtelenség mellett az egyik legsúlyosabb szövődmény a májrák. Ennek gyógyítása is csak a korai stádiumban lehet hatékony. Az időben történő felismeréshez rendszeres szűrővizsgálatokat kell végezni. Ehhez a hasi ultrahang első vizsgálatnak elegendő, ezt hathavonta kell ismételni, de a legkisebb gyanú esetén azonnal CT- vagy MR-vizsgálatokra van szükség. Ha a gyanú megalapozott, az eltérést szövettanilag is vizsgálni kell, majd a stádiumbeosztástól függően szükséges a kezelést megkezdeni, mely lehet a rákos daganat sebészi kezelése (eltávolítása vagy májtranszplantáció), hővel történő roncsolása vagy a rákellenes gyógyszernek a máj ereibe juttatása, az utóbbiakat radiológusok végzik. Ha ezekre a beteg állapota és a daganat kiterjedése miatt már nem kerülhet sor, az onkológusok gyógyszeres kezelést tudnak biztosítani, mely a betegek túlélését átlagosan néhány hónappal képes meghosszabbítani, a készítmény ára 1,2 millió forint havonta. Májelégtelenség és májrák esetén elvégezhető a májtranszplantáció, ez képes a májzsugoros betegek túlélését meghosszabbítani. Egy transzplantáció 18-20 millió forintba kerül.

Számos országban végzett felmérések bizonyítják, hogy az egészségügy számára a már kialakult súlyos betegségek kezelésének a költséghatékonysága a legkisebb. Korai stádiumban nagyobb hatékonysággal kezelhető a HCV-fertőzés, a nagy terápiás költségű, életet veszélyeztető szövődmények elkerülhetők lennének a jelenlegi kezelés gyógyulási arányának emelkedésével. A krónikus hepatitis C-vírus egyértelműen gyógyítható betegség! Az elmúlt nyolc évben alkalmazott korszerű gyógyszer-kombinációkkal a betegek 40-50 százalékánál lehetett gyógyulást elérni. A kezelés alatt hetente egy alkalommal kell injekciót adni a bőr alá, és naponta tablettákat szedni. A kezelés a legtöbb esetben egy évig tart, esetenként másfél év vagy hat hónap. A sikeres esetekben az addig kialakult májkárosodási folyamat megáll, és lassú regeneráció kezdődik. A krónikus hepatitis C-vírus kezelése az Európai Unió egyik határozata és ajánlása szerint rákmegelőző kezelésnek minősíthető.

Hazánkban 1992 óta 10-11 ezer beteg kezelése történt. Ezek egy része volt sikeres, sok a fel nem fedezett beteg, többségük bizonyára még teljesen panaszmentes. A korábbi kezelésre nem gyógyult betegek száma tekintélyes, egy részük még újabbra számíthat, ha a betegsége közben nem romlott olyan mértékben, hogy ez a kezelés akadályát képezné.

A gyógyszergyárak aktív kutatásainak eredményeként az eddig törzskönyvezett gyógyszereken túl (két pegilált interferon és a ribavirin) legalább 15 másik, különböző támadáspontú készítmény vizsgálatai vannak folyamatban. Ezek közül kettő amerikai törzskönyvezése történik. Ezekkel már az ún. hármas kombinációval lehet a krónikus hepatitis C-vírusos betegeket kezelni. Az új típusú kezeléssel a hazánkban 95-98 százalékban előforduló 1-es genotípusú HCV kezelése 70-75 százalékban lehet sikeres, így akár két-háromszorosára javítja az eddigi eredményeket, e magas gyógyulási aránnyal a halálos kimenetelű szövődmények megelőzése reális célnak látszik. Továbbá fontos az is, hogy a betegek közel felénél akár hat hónapos terápia is sikeres lehet. A korábbi kezelésre nem reagálók számára is új reményeket jelenthetnek ezek a készítmények, megállítható az egészség további romlása, és megakadályozható a végstádiumú májbetegség kialakulása, annak minden súlyos szövődményével és rendkívül magas költségvonzatával együtt.

Tekintve, hogy a két legfrissebb készítmény törzskönyvezése csak rövid idő kérdése, hatékonyságuk és biztonságosságuk bizonyított, hazai alkalmazásuk előtt már csak a finanszírozás kérdésében kell az egészségügyi hatóságoknak döntést hozni. Csak remélni lehet, hogy a legköltséghatékonyabb döntések születnek, így megelőzhetők a késői szövődmények és elkerülhetők a lényegesen nagyobb egészségügyi kiadások.

A szerző a DE OEC II. Belklinika egyetemi docense