Magántőkealapok egy másik nézőpontból

Az elmúlt években időről időre felmerül nem túl pozitív összefüggésben a magántőkealapok működése. Átláthatatlan vagyonszerzési és vagyonhasznosítási intézményként jelennek meg, amelyeknek nem transzparens tulajdonosi háttere sokakat csábít érzelmi, indulati hátterű következtetések levonására. Annál inkább ez a helyzet, mert „a láthatósági küszöböt” meghaladva a magántőkealapok száma ma közelíti a kétszázat, az általuk kezelt vagyon pedig a 2500 milliárd forintot. A pró és kontra érvek konfrontálódnak egyre erőteljesebben, ami az intézmény jövőjére nézve nem sok jót ígér. Egy túltervezett szabályozási szigor ugyanakkor jelentős károkat okozhat a magántőke működésében. „Nehogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntsük” – erről szól jelen véleménycikk. 

A magántőke (private equity) a vállalkozásfinanszírozás egyik elterjedt, angolszász típusú technikája, amely a vállalati élet számos területén jól hasznosítható (például fejlesztés-beruházás, terjeszkedés, vállalatok felvásárlása stb.). Alkalmazási területe sokkal szélesebb, mint a kockázati tőkéé, amely elsődlegesen a vállalatfejlesztés kezdeti szakaszaihoz (kiemelten startup vállalkozáshoz) kapcsolódik. Bár a magántőke jelensége a rendszerváltástól végig jelen volt (és van is), elsősorban a befektető társaság/holdingtársaság által. Amíg a kockázati tőke „hazai áttörését” a 2008–2010 között indult Jeremie Programhoz, illetve a Széchenyi Tőkebefektetési Alap működéséhez kötik, a magántőkealapok lényegében az elmúlt öt évben gyarapodtak exponenciálisan, és ma már a tőkeerősség és az éves befektetési volumen tekintetében is jóval túlhaladják a kockázati tőkealapok hasonló mutatóit. A működési kérdőjelek ugyanakkor fennállnak és vélhetően cselekvést is kiváltanak. 

Mindenekelőtt tisztázni kell, hogy el kell-e határolni ilyen módon a kockázati tőkét (venture capital) és a magántőkét (private equity). Ez nem lehet kérdés, mert a két modell eltérő befektetői szándékot, üzleti célt és kompetenciát jelent. Hazai sikeres startupbefektetőink vélhetően nem szívesen vállalnák el – ha egyáltalán pénzügyileg is képesek lennének rá – egy-egy nagyobb vállalkozás felvásárlását és piaci jelenlétének átformálását. Fordítva pedig, míg a nagyvállalati pénzügyi befektetők számára természetes egy IPO (első nyilvános részvénykibocsátás), valószínűleg idegen egy inkubációs tevékenység. Hazánknak ugyanakkor ma mindkettőre szüksége van, ha ki kíván lépni növekedési csapdájából: kell a magas értékű szellemi termékre épülő innovatív startup, és kell az egyes ipari ágazatokat újrastrukturáló tőke és tudás. 

Azt is figyelembe kell venni, hogy bármely tőkebefektetési tevékenység valamilyen szinten bizalmi ügylet: lehetnek bizalmas információk, üzleti titkok. Azt vállalkozása válogatja, hogy kinél a szellemi termék (IP) képezi a védelem tárgyát, kinél pedig a befektető hosszú távú, akár egyes ágazatokra kiterjedő részvételi stratégiája, tőkemozgatása. Itt fontos az érintett szereplők szándékainak ismerete, illetve hazánk jól felfogott és értelmezett nemzeti érdekeinek képviselete. A „kétszeri mérés, egyszeri vágás” elvárása ekkor is követelmény. 

Az ugyanakkor nem vitatott, hogy a nagyobb átláthatóság – nemzetközi követelményektől elvonatkoztatva is – hasznos valamennyi érintett és az érintettekkel kapcsolatban álló ügyfelek, szervezetek, véleményformálók számára. 

Magántőkealapok átláthatósága – ez mit jelent a gyakorlatban? 

1. Az alapkezelők mellett a tőkealapoknak is átláthatónak kell lenniük tulajdonosi oldalról, illetve befektetői tekintetben (végső tulajdonos azonosítása);
2. A közforrás (állami, EU-s, nemzeti intézményi) csak „alapok alapja” megoldással vagy direkt befektetéssel kerülhet be kockázati vagy magántőkealapba (áttételesen, más pénzügyi intézményen keresztül nem);
3. Ha egy tőkealapban a jegyzett tőkében a közforrás aránya a 25 százalékot meghaladja, akkor széles körű transzparenciát kell megkövetelni;
4. A transzparenciának a tulajdonosi/befektetői mibenlétet kell érintenie, úgy, hogy mindez nem terjedhet ki olyan kérdésekre, mint például az IP-jogok (szellemi termék), a hozamosztozkodás vagy az úgynevezett befektetői elsőbbségi jogok megosztása; 
5. Az „önkéntesség” gondolatának beépítése a tőkealapok transzparenciájának előmozdítására (érték és elismerendő, aki határozottan elmozdul a nagyobb nyilvánosság felé). 

A magántőkealapok működésének értékelése folyamatban van, vélelmezhetően lesznek változások a működés terén. Egyet azonban mindig figyelembe kell venni: a tőkebefektetés alapja mindig a bizalom, és ez a döntő az eredményesség tekintetében is. A már említett „kétszeri mérést és egyszeri vágást” pedig tartsuk szem előtt!