Kálium és magnézium az egészségvédelemben

Népbetegségről van szó, bár sokan vagy nem tudnak betegségükről, vagy nem veszik komolyan a már diagnosztizált betegségüket sem. Talán ezért is fontos, hogy áttekintsük ennek a betegségcsoportnak a nem kifejezetten gyógyszeres terápiáját: a kálium- és magnéziumbevitel hatását.

Egyre többen beszélnek olyan étrendekről, amelyek segítenek csökkenteni a szívér-rendszeri megbetegedések és azok szövődményeinek a kialakulását, súlyosbodását, elég, ha csak a vérzsírszint (koleszterinszint) emelkedését megakadályozó vagy megelőző étrendi tanácsokra utalok. Sokszor szóba kerül a túlzott nátriumbevitel hátrányos hatásainak következménye, viszont ritkán hallani két olyan elem jelentőségéről, amelynek fontos szerepe van az idegrendszer és az izomműködés, ezen belül a szívizom működésének támogatásában. A káliumról és a magnéziumról szeretnék néhány fontos, tanulságos dolgot megosztani az egészségesebb életmód, a nem életveszélyes (mégis sokszor kellemetlen) szív- és keringési panaszok megelőzése, megszüntetése érdekében.

A kálium az alkálifémek csoportjába tartozik, szürke színű, puha, akár késsel vágható anyag, mely a természetben csak vegyületei formájában fordul elő. Nagy az affinitása az oxigénhez és a vízhez, akár a levegő nedvességtartalmával is heves reakcióba léphet, emiatt fém formájában csak petróleum alatt tárolható, ahogyan azt a kémiaórán láthattuk.

Testünkben a kálium (akárcsak a nátrium) ionos formában, sók formájában fordul elő, körülbelül 150 grammnyi mennyiségben, a sejteken belül, a sejtplazmában oldva található. Legfontosabb szerepe (a nátriummal együtt) az ingerületátvitelnél van az izom-összehúzódás elindításában, a szívritmus és a vérnyomás szabályozásában, ezenkívül szükséges a sav-bázis egyensúly fenntartásához, a sejtek tápanyagfelvételéhez és energiaellátásához. Magas káliumtartalmú ételek fogyasztása esetén jelentősen csökkenhet a stroke (agyvérzés) és a koszorúér-betegségek kockázata.

Hiánya izomgyengeséget, izomgörcsöket, szívműködési problémákat, ritmuszavarokat okozhat, súlyosabb esetben aluszékonyság, kóma áll be, csökken a vesék koncentrálóképessége, és megállhat a szívműködés. Normális táplálkozás mellett ez ritkán fordul elő, leggyakrabban vízhajtáskor, hányás, hasmenés esetén jön létre hypokalaemia, amikor a szérum káliumszintje 3,5 mmol/l alá süllyed.

Káliumhiány kialakulásakor magasabb káliumtartalmú ételeket és italokat kell fogyasztani.

Nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy szívbetegség esetén a káliumhiány növeli a további kockázatokat, a megfelelő káliumszint pedig javítja a betegek állapotát. Magas vérnyomásnál (hypertonia) az ajánlott káliumszint 3,5–5 mmol/l, ez alatt növekszik a kamrai ritmuszavarok valószínűsége, míg a magasabb káliumszint csökkenti a vérnyomás értékét és annak ingadozásait. A magasabb K+-szint csökkenti az agyi érkatasztrófa rizikóját, de a gondozásban közvetlenül hasznosítható hatást kimutatni nem tudtak. Akut szívizomelhalás után a kutatók már 4,5 mmol/l-ben határozták meg a kálium ajánlott minimális koncentrációját a betegek vérében: az alacsonyabb K+-szint ebben az esetben is növeli a kamrai ritmuszavarok valószínűségét.

A magnézium ezüstfehér színű, csillogó, tiszta állapotban nyújtható, puha könnyűfém, az alkáliföldfémek csoportjába tartozik. A természetben nagy mennyiségben fordul elő, gyakorisága alapján a nyolcadik. A földkéreg kb. 2 százaléka magnéziumból áll, főleg dolomit, szilikát és magnezit formájában. A tengerek vize kb. 0,5 százalék magnéziumot tartalmaz koncentrációban, a klorofillnek, melynek a növények zöld színe köszönhető, a központi atomja szintén a magnézium. Testünkben is ionos formában van jelen. Egy átlagos felnőtt testében kb. 25-30 gramm magnézium van, ennek körülbelül 50-60 százaléka a csontok részét képezi. Ezenkívül az izom- és a májsejtek tartalmazzák a legtöbb magnéziumot (40 százalék). Sejten kívül, azaz a sejtek közötti folyadékban és a vérszérumban az összmagnézium 1 százaléka található.

A magnézium kb. 300 enzim aktivátora (kinázok, foszfatázok, szintetázok stb.), különböző proteinek, nukleinsavak és lipidek szintézisében játszik szerepet, a sejtek energia-anyagcseréjének fő szereplője, a sejtmembrán és a riboszómák stabilizátora, természetes Ca-antagonista, a neuromuszkuláris ingerületvezetés szabályozója.

A kis mennyiség ellenére az egyik leginkább „reklámozott” ásványi anyag. Ennek két oka van: először is szinte minden komolyabb biológiai folyamathoz nélkülözhetetlen – így az energiatermelésben, a nukleinsavak és a fehérjék szintézisében, az idegrendszer és az izmok működésében, a fogak és a csontok felépítésében. Másodszor pedig stressz vagy intenzív fizikai munka hatására igen gyorsan ürül, így megfelelő pótlás nélkül elég hamar hiányállapot léphet fel. A napi magnéziumbevitel nők esetében 300, férfiak esetén 350, terhes nőknél 450, gyermekeknél 50–250 mg (kortól függően).

Hiánya esetén ingerlékenység, idegesség, migrénes panaszok, szédülés, a koncentrálóképesség csökkenése, feledékenység, pánikreakció, izomremegés, izomgyengeség, izomgörcsök jelentkezhetnek. Emellett rövid távon szívritmuszavar, a vérnyomás ingadozása következhet, közepes és hosszabb távon fokozódik az érelmeszesedés, a szívizominfarktus kockázata. Várandós állapotban lábgörcsök, terhességi hányinger-hányás jelentkezik, esetleg a fenyegető vetélés, a koraszülés kockázatának növekedése következhet be. Magnéziumhiány esetén növekszik a vesekövesség kockázata, esetleg bélgörcsök, spasticus obstipatio léphet fel.

Magnéziumhiány jöhet létre minőségileg és mennyiségileg elégtelen táplálkozás (diéták, böjtök), nikotin, tömény alkohol, drogok fogyasztásakor, de kialakulhat tartós bélhurut (Crohn-betegség, colitis ulcerosa, hashajtók rendszeres használata), magas kalciumbevitel esetén is. Kialakulhatnak a máj, a hasnyálmirigy és az epehólyag betegségei az epehólyag eltávolítása után is, valamint olyankor, amikor a szervezet – huzamos ideig tartó hányás vagy hasmenés, diureticumok tartós alkalmazása kapcsán – fokozottan veszít ásványi anyagokat és vizet.

Gondolni kell magnéziumpótlásra fizikai túlterhelés, valamint terhesség, szoptatás kapcsán is, de különféle endokrin betegségek (pajzsmirigy-, illetve mellékpajzsmirigy-túlműködés, elsődleges és másodlagos fokozott aldosteronelválasztás, illetve diabetes mellitus) esetén is.

Mai táplálkozási szokásaink mellett a magnéziumbevitelünk általában elégtelen (főleg a terhesség és a szoptatás alatt, amikor az energiaszükséglet kevésbé fokozódik, mint az ásványi elemek szükséglete). Az emberek táplálékának ma már nagy részét képező feldolgozott élelmiszerek igen kevés magnéziumot tartalmaznak, ezért is szükséges annak pótlása.

A szerző háziorvos