Okosmérési tesztek startja

Küszöbönállnak a hazai áramszolgáltatók okosmérési (smart metering) kísérleti projektjei. A néhány hónapig tartó tesztek eredményei alapján dől el, hogy Magyarország milyen szabályozási és üzleti modellel tegyen eleget annak az uniós elvárásnak, mely szerint 2020-ra a háztartások mintegy 80 százalékában a szolgáltató és a felhasználó közötti kommunikációt lehetővé tévő fogyasztásmérés lehetőségét – azaz okosmérést – kell biztosítani. Az E.Onnál és az EdF Démásznál már tart a tesztek majdani partnereinek előminősítése, az Elmű-Émász csoportnál hosszadalmasabb az előkészítés, mert multiutility megoldásban, azaz a víz, a gáz és az áram okosmérésének egyszerre történő tesztjében gondolkodnak.

A szolgáltatókat kissé noszogatni kell e kísérletekre, mert néhány év alatt úgy kell együtt hatalmas pénzt – modellszámítások alapján akár közel 250 milliárd forintot is – befektetniük, hogy annak kevés közvetlen hasznát látják. Ilyen haszon lehet a mérőleolvasás költségeinek a csökkentése a távleolvasás általánossá tételével, a nem fizető fogyasztók könnyebb kikapcsolása vagy korlátozása – például fűtésre, főzésre kapnak energiát, másra nem –, valamint a hálózatüzemeltetés tökéletesítése. (A villany-, gáz- vagy vízrendszer elosztóhálózatának olyan szakaszairól is kapnak majd információt, amelyekről most nincsenek valós idejű adataik.)

Nemzetgazdasági szinten az okosméréstől remélhető előny a kisebb szén-dioxid-kibocsátás, feltéve, ha az okosmérés segít az áramfelhasználás csökkenésében, illetve a megújulóalapú áramtermelésnek a villamosenergia-rendszerbe történő, hatékony integrálásában. A szolgáltató és a fogyasztó kommunikációjából begyűjtött adatok elemzése segíthet az áramfogyasztás egyenletesebbé tételében, a termelés és a felhasználás jobb összehangolásában.

Felhasználói oldalon az okosmérés közvetlen haszna a takarékoskodás segítése. A szolgáltatók részéről komoly ellenérv, hogy a hazai áramfelhasználás jelentős részét képviselő ipari felhasználók fogyasztását már egyébként is távleolvasással mérik, a lakosságnál pedig kisebb az érdemi megtakarítás lehetősége. Ugyanakkor Magyarországon az áram- és gázfogyasztás mérésére együttvéve több mint tízmillió okosmérőt kellene felszerelni.

Nem véletlen, hogy a szolgáltatók több okosmérési megoldást is kipróbálnak. Olcsóbb például a PLC (power line carrier) megoldás, amelynél az információt a villamosenergia-hálózaton keresztül továbbítják, így nincs szükség távközlési cégek igénybevételére. Igaz, a PLC csak az okosmérési hálózat egy bizonyos szakaszán használható igazán, tehát csak részmegoldás.

Egyelőre hiányzik a fogyasztás egyenletesebbé tételét segítő háztartási tarifarendszer, és fejtörést okoz a hatalmas beruházási öszszeg is, amely nyilván megjelenik majd a végfelhasználói árban. A három nagy áramelosztó együttes éves beruházási költségkerete mintegy 70 milliárd forint, de ebből kell a karbantartásokat, felújításokat, bővítéseket is finanszírozniuk. A közel 250 milliárd forintnyi, önerős fejlesztés tehát több évre előre lekötné minden forrásukat.

A nagy megbízás kapujában

„Rendszerben nézve mindenképpen van előnye az okosmérésnek” – véli Prikk János, az IBM Magyarország Kft. közműüzletágának a vezetője. „Az okosmérés belépési pontja lehet egy új értékláncnak, amely az energia-előállítás, -elosztás, -kereskedelem s a fogyasztók harmonikusabb és gyümölcsözőbb együttműködését eredményezi. A rendszer nagyon leegyszerűsítve három fő elemből áll: magából az okosmérőből, a kommunikációs hálózatból és központi feldolgozó intelligenciából. Az IBM-nek az utóbbi az erőssége.” A cég mind a három nagy lakossági áramszolgáltató okosmérőtenderén indulna. Prikk János várakozásai szerint nagy lesz a tülekedés, egy-egy pályázaton akár 15-20 cég is indulhat, a mérőórákéban például több magyar is. „A pilotprojekt nem igazán nagy üzlet, de ez a nagy megrendelések kapuja, és jó lehetőség a különböző megoldások megméretésére is” – magyarázza. Az IBM világszerte több mint 140 okosmérési projektbe szállt be.