Pénz nélkül nincs gyermekegészség sem?

Bár arról nincs megbízható információ, hogy ez a körülmény mekkora a súllyal esik latba a gyermekvállalásra vonatkozó döntésekben, a fiatalok tapasztalata ebben a tekintetben minden bizonnyal inkább visszatartó. A legfeljebb 13 éves gyereket nevelő szülők 52 százaléka tartozik a legrosszabb helyzetű negyedbe az egy főre jutó háztartási jövedelem alapján. Ez több mint a duplája annak, mint ami abban az esetben lenne, ha a jövedelmi helyzet nem függne össze a gyermek létével. A másik végletet képező felső jövedelmi negyedbe a szülők csupán 9 százaléka sorolódik. A nőket ráadásul erősebben érintik a gyermekvállalás egzisztenciális következményei, mint a férfiakat: míg a gyereket (saját háztartásban) nevelő anyák 59 százaléka esik a legalsó jövedelmi negyedbe, addig az apáknak „csak” a 44 százaléka. Ebben minden bizonnyal az játszik meghatározó szerepet, hogy a szülők közül egyébként is sokkal nagyobb arányban dolgoznak az apák (83 százalék), mint az anyák (51), és a válásokat követően a gyerekek „alapértelmezésben” az anyáknál maradnak. Ez sok esetben azt jelenti, hogy az egyetlen munkajövedelem kiesik a családi költségvetésből. Egyébként a felnőttek egyötöde, körülbelül 1,6 millió fő él együtt legfeljebb 13 éves gyerekével, és az ilyen nők aránya másfélszerese a férfiakénak (12 és 8).

Ilyen körülmények között – a gyermek-egészségügyi alapellátás vitathatatlan értékei ellenére – a gyermekes családokat halmozottan sújtják az egészségmegőrzésre, illetve gyógyításra vonatkozó költségek vagy legutóbb a táppénz megkurtítása, ezeket, különösen a legrosszabb helyzetűek körében, aligha ellensúlyozzák az adózás szabályainak változásai. Pedig a gyerekek betegségei több tekintetben is igencsak megterhelik a családokat. Ha csak az egzisztenciális jellegű következményeket tekintjük, a szülőknek egy-egy alkalommal átlagosan 7-8 ezer forintjába kerül gyermekük betegsége, de minden tizedik családban a 20 ezer forintot is meghaladják ezek a kiadások. Az aktív munkavállaló anyák évente átlagosan két hetet kényszerülnek kimaradni a munkából gyermekük betegsége miatt. Ez egyrészt számottevő (évente átlagosan körülbelül 30 ezer forint) jövedelemkiesést jelent, ami az anyák felét bevallásuk szerint önmagában is komolyan érinti, ráadásul közel egynegyedük attól tart, hogy a gyakori hiányzások miatt veszélybe kerül az állása. Persze a gyerekek megbetegedése nem csak kézzelfogható, összegszerűen kifejezhető megterhelést jelent: az anyák csaknem egyötödének mindennapi élménye az aggódás a gyermek egészségéért.

A szülők 29 százaléka szerint gyermekük elég könnyen megbetegszik. A légúti betegségek (a megfázás, a torokgyulladás és az influenza) mellett a hasmenéses-hányásos tünetekkel járó megbetegedések a leggyakoribbak.

Az, hogy a már kialakult betegségeket kezelik, magától értetődő, de a szülők tisztában vannak a megelőzés jelentőségével is: szinte mindegyikük egyetért azzal, hogy érdemesebb a betegségeket megelőzni, és túlnyomó többségük (80 százalék) figyelmet is fordít a prevencióra.

Amikor a megelőzésre gondolnak, a legtöbb szülőnek elsősorban a vitaminkészítmények és a kötelező védőoltások jutnak az eszébe. Ezek egyben a legszélesebb körben használt eljárások is; az ajánlott, térítéses oltásokat a szülők egynegyede használja. Annak ellenére, hogy szülők ismerik és általában bíznak is a betegségmegelőzés eszközeiben, több mint egyharmadukkal (36 százalék) előfordult, hogy kizárólag azért nem alkalmaztak valamilyen megelőzésre alkalmas eszközt, mert fizetni kellett volna érte. Az ilyenfajta (akár kényszerű) költségérzékenység valamelyest elterjedtebb az apák körében, mint az anyákéban, és az átlagosnál mélyebben érinti az (egyébként is a többséget kitevő) alacsonyabb jövedelmű, a kevésbé képzett és a vidéken élő szülőket, vagyis általában a társadalom hátrányosabb helyzetű rétegeit.

Az persze, hogy valakivel előfordult, hogy kényszerűen lemondott valamilyen térítéses prevenciós eszköz alkalmazásáról, nem jelenti azt, hogy más alkalommal ne élt volna ezek valamelyikével, illetve ne használna más, „ingyenes” eszközöket. A kirándulás, a mozgás, a sportolás a döntő többség számára könnyedén elérhető, de a gyerek egészséges táplálkozásának biztosítása már a szülők többségének gondot okoz. A vitaminkészítmények, a jó gyógyszerek és (a homeopátiás termékek mellett) különösen az ajánlott, térítéses védőoltások a többség számára csak takarékoskodással, illetve fontos dolgokról való lemondás árán válik elérhetővé.

Konkrétan a védőoltások mellőzésének is a drágaságuk a leggyakoribb oka (egyharmaduk számára ez az első számú viszszatartó tényező, és további egynegyedük viselkedésében játszik még szerepet), de csaknem minden második válaszadó feleslegesnek is tartja ezeket, illetve nem bízik bennük, attól tartva, hogy éppen az oltástól kapja meg a betegséget a gyereke.

Bár az öt leggyakoribb megbetegedés közül három ajánlott védőoltásokkal megelőzhető lenne, ezek az eszközök igen költségesek. Pedig ezeket az anyák négyötöde beadatná a gyerekének, de közülük minden negyedik csak akkor, ha teljesen ingyenes lenne, és további minden harmadik legfeljebb ötezer forintot adna érte. Ugyanakkor az anyagi tényezők mellett a bizalom helyreállítására is szükség van: az ajánlott védőoltást az anyák egyhetede akkor sem adatná be a gyerekének, ha nem kellene érte fizetni.

„Az elemzés alapja az a két egymáshoz kapcsolódó adatfelvétel, amelyet a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2011. április 1. és 5. között készített. Az ország teljes felnőtt népességére vonatkozó adatok az ország több mint 100 településén véletlenszerűen kiválasztott 1200 felnőtt állampolgár személyes megkérdezéséből származnak. A másik adatfelvétel a jelen kutatás célcsoportjának mintáját egészítette ki 500 főre a reprezentatív kutatással minden tekintetben azonos módszerekkel. A minták kisebb torzulásait a kutatók a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, így ezek pontosan tükrözik a lakosság és a célcsoport településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét.”

A szerző közgazdász, szociológus, a Medián kutatási igazgatója

Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet vezetőjeként támogatok minden olyan kezdeményezést, amely a gyermekek egészségének megőrzését szolgálja, a gyermekek között lévő esélyegyenlőtlenséget csökkenti. Szükség van arra, hogy az állam a prevenciót ne csak elméletben, hanem anyagilag is támogassa, és az állam továbbra is álljon minden olyan kezdeményezés élén, amely gyermekeink egészségmegőrzését szolgálja.

Mészner Zsófia, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet főigazgatója

Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet vezetőjeként támogatok minden olyan kezdeményezést, amely a gyermekek egészségének megőrzését szolgálja, a gyermekek között lévő esélyegyenlőtlenséget csökkenti. Szükség van arra, hogy az állam a prevenciót ne csak elméletben, hanem anyagilag is támogassa, és az állam továbbra is álljon minden olyan kezdeményezés élén, amely gyermekeink egészségmegőrzését szolgálja.

Mészner Zsófia, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet főigazgatója-->