Stratégiai szerepben az egészségpénztárak

Az önkéntes egészségpénztárnak szánt jövőbeni szerep már a Semmelweis-terv elején, a „Célok, értékek és alapelvek” fejezetben felbukkan. Az előterjesztés leszögezi: „A rendelkezésre álló források által meghatározott megvalósíthatósági korlátok szükségessé tehetik a szükségletalapú hozzáférés és a fizetési képességgel arányos hozzájárulás alapelvei illetékességi körének szűkítését az öngondoskodás (az fizet az egészségügyi ellátásért, aki igénybe veszi) kiterjesztését, kiegészítő jelleggel” (9. pont).

A kormány a jelenleg 55 milliárd forintra tehető önkéntes egészségpénztári vagyon állami ellátást finanszírozó szerepére utal akkor, amikor felveti a szabad orvosválasztás fizetőssé tett rendszerének megtartását, melytől egyben a hálapénz viszszaszorítását is reméli (12. pont). Az egészségpénztárak felkészültek erre a feladatra is: a jelenleg több tízezer magán-egészségügyi szolgáltató mellé meg kell kötni a pénztári szolgáltatói szerződést a kórházakkal, rendelőintézetekkel az állami egészségügyben is, és máris indulhat a kártyás fizetés.

Ami pedig a Semmelweis-terv által átszabott magyar egészségügy új rendszermodelljét (15. oldal) illeti, a szövetség nem kis büszkeséggel nyugtázza, hogy a betegútszervezés, a szolgáltatások nyújtása és a finanszírozás mellett ugyanolyan súllyal szereplő népegészségügyi feladatok ellátásában a terv a gyógyszertárakra terheli a népegészségügyi feladatokat. Mint ismeretes, a Patikapénztár Prevenciós Alapja már három éve végez tagjainak 250 gyógyszertárban ingyenes szűrést. A kardiometabolikus szindróma diagnosztizálása több esetben életmentőnek bizonyult, a program országos kiterjesztése pedig az OEP-nek minden bizonnyal milliárdokban mérhető megtakarítást hoz.

Néhány év távlatában pedig a magyar népegészségügyi program még sikeresebb lesz, ha a prevenciós hónapokat is sikerül minél szélesebb körben kiterjeszteni. A kezdeményezés lényege, hogy a kártyaelfogadók minden hónapban más-más prevenciós szolgáltatásra (pl. állapotfelmérő szűrések, látás, hallás, sport, fogászat) adnak árkedvezményt, így az év során minden szolgáltató és tag megtalálja a számítását. Ugyan ez a program még csak kétéves, de az eredmények máris szembetűnőek. Amíg tavaly a Patika által finanszírozott 5,5 milliárd forint 27 százalékos arányban volt prevenciós célú, addig a tagok most áprilisban, a szabad légzés hónapjában 85 százalékos aránynyal rekordot döntöttek: egyetlen hónap alatt 355 millió forint értékben költöttek például allergiás vizsgálatokra.

Az eredmények ismeretében nem lehet kétséges, hogy hoszszú távon a Patika tagjai az OEP kasszáját évente egyre kevesebb szolgáltatással, vagyis kiadással terhelik, mint ahogy erre az Axa Egészségpénztár nemrégiben készült felmérése is rámutatott.

Az egészségpénztári szektor számára az igazi kitörési lehetőséget a Világgazdaság május 5-i Medicina konferenciáján Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár által elmondottak alapozzák meg. Az államtitkár közlése szerint az egészségügy feladatait illetően 5 NEFMI–NGM-munkacsoport alakult, melyből az egyik a kiegészítő források bevonási lehetőségét vizsgálja. Ezek közé tartozik a népegészségügyi termékdíj (köznapi nyelven a hamburgeradó), a kiegészítő finanszírozási lehetőségek vagy a szövetség által évek óta szorgalmazott önkéntes ápolásbiztosítás indításának vizsgálata.

Mielőtt azonban az egészségpénztári szektor nekilátna a számára kijelölt hosszú távú megbízásoknak, egy különleges feladatot kell végrehajtania: enyhítenie kell a gyógyszerkassza tervezett 120 milliárdos csökkentéséből adódó lakossági anyagi terheket. Ugyan a gyógyszerkassza harmadával való kurtításának részletei nem ismertek, de mi az egészségpénztáraknál felkészültünk minden lehetőségre. A munkáltatók a pénztári befizetéssel azt várják, hogy őrizzük meg munkavállalóik egészségét, tagjainknak pedig mindennél fontosabb a munkahely megtartása. A pénztárak felkészültek arra, hogy lassan elolvad az 55 milliárdnyi pénztári vagyon, hiszen a gyógyszert ki kell váltani, ha valaki meg akar gyógyulni.

Kérdés, hogyan őrizhető meg a munkáltatók finanszírozási hajlandósága. Ők az ügy melletti elkötelezettségüket már bizonyították, hiszen az elmúlt közel másfél évben 15 milliárd forint pénztári válságadót (a munkáltatói befizetést terhelő cafeteriaadót) fizettek be az államkasszába. Csak eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha ez a pénz most a tagok számláján pihenne, és közvetlenül az egészségügyben költenék el.

A szerző a Független Pénztárszövetség elnöke