A Magyar Bioetanol Szövetség a következő írással reagált a Világgazdaság Online-on megjelent, „Túl nagy a támogatás az E85-ös üzemanyagon?” című cikkre.
Súlyos, valódi veszélybe került a hazai etanolágazat. Matolcsy György törvénymódosító javaslata után a legújabb kormánypárti előterjesztés már hozzávetőlegesen 50 Ft-tal emelné meg az E85 fogyasztói árát. A javaslat indoklása szerint az E85 ára a többletfogyasztást is figyelembe véve nem lehet alacsonyabb, mint a benziné, a két üzemanyag ekkor van azonos versenyhelyzetben. A valóságban azonban az EU-nak, és minden, a jövőért elkötelezett szervezetnek az a célja, hogy egyre kevesebb olajszármazékot fogyasszunk, vagyis a jövőnk múlik azon, hogy a fosszilis és az alternatív üzemanyagok ne legyenek azonos versenyhelyzetben.
Az Aradszki András által jegyzett újabb módosító indítvány ismeretében úgy tűnik, hogy a kormány akarva vagy akaratlanul az ágazat teljes tönkretételét akarja elérni. Az indítvány szerint ugyanis az adókedvezmény mértékének csökkentése - ami körülbelül 12 forintos áremelkedést eredményezne - nem elegendő, mert szerinte ezzel gazdasági versenyhátrányba kerültek a fosszilis üzemanyagok. Ha a parlamenti többség elfogadná a kormánypárti képviselő javaslatát, akkor összesen mintegy 50 Ft-tal emelkedne meg az E85 fogyasztói ára.
A javaslatot helyenként a sajtó sajnos nem kellő alapossággal vizsgálja.
A Világgazdaság Online cikke például végigveszi az olajipar által hangoztatott érvek egész sorát. Többek között azt írja, hogy az E85 használata esetében a "megtakarítással szemben áll a meghibásodás kockázata", annak ellenére, hogy az elmúlt évek gyakorlata éppen azt igazolja, hogy aki józan ésszel figyelembe veszi az etanol fizikai tulajdonságait (valamivel több kell belőle, mint benzinből, tisztán csak olyan autóba érdemes tankolni, ami képes elkerülni a szegénykeverék-képzést), annak semmi problémát nem okoz. Az állítás, hogy "a magasabb etanol tartalmú - mint például az E85 - üzemanyagokat csakis az erre a célra tervezett, gyártott és forgalomba bocsátott úgynevezett Flexi Fuel Vehicle (FFV) gépjárművek használhatják" - sem helytálló, amit a gyakorlat is igazol.
Mostanra már sok tízezer hazai autós tudja alátámasztani, hogy akár a motorvezérlést átalakító elektronikával, akár ésszerű határok közötti kevert tankolással remekül lehet használni az E85-öt mindenféle károsodás nélkül gyakorlatilag bármelyik benzines autóban. A lap igazat állít, amikor megállapítja, hogy "sem az OMV, sem a Shell, sem a Mol nem forgalmaz E85-öt", viszont azt nem említi, hogy mindezek ellenére idehaza 400 kúton érhető el az E85-ös üzemanyag, amellyel Magyarország az egy főre jutó bioetanol-kutak tekintetében a világon a második, az összes kutat számítva pedig a harmadik helyen áll, az ellátásban tehát nincs hiba.
Érdemes azt is hozzátenni, hogy bár az olajcégek elsősorban a kőolajszármazékok forgalmazásában érdekeltek, míg az alternatív üzemanyagok konkurens termékek számukra, mégis van közöttük olyan, amelyik felismerte, hogy bevétel mindkettőből származik. Az Agip például 143 kútján tart E85-öt. A bioetanol állítólagos "túlkompenzálása" kapcsán a lap azt állítja, hogy "az E85 ára a többletfogyasztást is figyelembe véve nem lehet alacsonyabb, mint a benziné - avagy egy kilométert a két üzemanyaggal azonos költséggel lehessen megtenni. A két üzemanyag ekkor van azonos versenyhelyzetben".
Ez a mondat inkább az olajipar vágyainak a megfogalmazása. A dolog szépséghibája az, hogy az Európai Uniónak egyáltalán nem az a célja, hogy a két üzemanyag azonos versenyhelyzetben legyen. Sőt. Az EU kifejezetten azt akarja, hogy a fogyasztók egyre több bioüzemanyagot használjanak. Egészen pontosan a teljes üzemanyag-fogyasztás legalább 10%-át legkésőbb 2020-ig, és amíg ezt el nem értük (eddig nem hogy nem értük el, de még a közelében sem vagyunk), addig a bioüzemanyagok támogatása mindenképpen indokolt. Mivel pedig a bioetanol jövedéki adókedvezménye kifejezetten az uniós célok megvalósulását, és nem a gyártó cégek profitjának növelését szolgálja, az EU-nak nem célja az, hogy ne éljen ezzel az eszközzel, vagy hogy akár valamiféle büntetéssel sújtsa Magyarországot, ahogy a lap állítja.
A lap szintén egy kis elhallgatással úgy állítja be, mintha csak a benzin ára emelkedett volna az egekbe az elmúlt években, noha az E85 fogyasztói ára - sajnos - pontosan követte a benzinár mozgását. Ennek részben az az oka, hogy az E85 is tartalmaz benzint, tehát ha annak emelkedik az ára, akkor az E85-é is emelkedik. De a legfontosabb tényező, hogy a bioetanol alapanyaga a gabona, még a kőolaj áránál is nagyobb mértékben emelkedett - részben az olajár miatt. Ehhez hozzá kell vennünk a spekulatív tőke árfelhajtó szerepét az mezőgazdasági termékek piacán, amely akkor is hat a bioetanol-termelésre, ha idehaza és általában az EU-ban üzemanyagcélra csak a terményfelesleget illetve a fogyasztásra alkalmatlan terményeket használják fel.
Sajnos a lap még azt a képtelen állítást is megfogalmazza, hogy a "az E85 óriási adókedvezménnyel történő hazai forgalmazása" az "adófizetők pénzéből" zajlik, annak ellenére, hogy az állam egy fillért sem költ a bioetanol-gyártásra, hanem kedvezményt nyújt a fogyasztóknak. Az a kijelentés is érthetetlen, hogy "az piacon kell versenyképesen értékesíteni a kukoricát vagy a bioetanolt, és nem itthon 100 forint fölötti állami támogatással".
Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy miért kellene inkább az export piacon értékesíteni a kukoricát vagy a bioetanolt? Vagy a bioetanol esetében nem fontos a magyar munkahely és magyar termék védelme? Tényleg jobb nekünk exportálni az alapanyagot és a készterméket importálni pl. Szlovákiából, ahogy azt a MOL teszi? A magyar polgárok nem érdemlik meg, hogy kisebb legyen a közlekedésből fakadó környezetszennyezés idehaza? Vagy nem az a legjobb környezetvédelem, ha az üzemanyagot nem kell körülszállítani a fél világon? Talán inkább arra kellene törekedni, hogy exportra is termeljünk, és itthon is növekedjék a fogyasztás.
A lap azt is megemlíti, hogy "a bioetanolt több más célra is fel lehet használni", csak azt nem árulja el, hogy melyik az a felhasználási terület, amelyik méreteiben vetekedne az üzemanyagcélú felhasználással. A munkahelyteremtéssel kapcsolatban kicsit cinikusnak tűnik a lapnak azon megállapítása, hogy "a kukorica termesztése az egyik legkevésbé munkaerő-intenzív mezőgazdasági tevékenység, szemben például zöldségtermesztéssel vagy kertészettel." A megállapítás ugyanis önmagában igaz is lehetne, csak éppen Magyarországon a fejlesztéshez szükséges tőke, a felvevőpiac és a szakképzettség hiánya és még rengeteg más tényező miatt kukoricatermesztéssel összehasonlíthatatlanul többen foglalkoznak, mint ahány kertészeti mintagazdaság van. Ezek az emberek egyelőre akkor sem tudnának átállni a kertészetre, ha holnaptól megszűnne a bioetanol ipar, és megszűnne a felvevő piacuk.
Az Aradszki-féle javaslatnak talán a legcinikusabb állítása az, hogy "minden szereplő tudta, hogy az adókedvezmény feltételekhez kötött", vagyis aki volt olyan balga, és a magánvagyonát, esetleg a felvett hitelét olyan kisvállalkozásba fektette, amely kötődik az etanoliparhoz (mondjuk átalakító elektronikát fejleszt, forgalmaz vagy szerel be), az magára vessen. Aradszki úrnak mindenesetre nem fája a feje a munkahelye miatt, hiszen a képviselői munkája mellett van másik munkája is. Mit tesz Isten, éppen a Molnál az olajforgalmazó multicégnél.
Magyar Bioetanol Szövetség
